Ha az Országos Közoktatási Tanács és a kormány rábólint az új Nemzeti alaptantervre (NAT), megkezdődhet a kerettantervek készítése, melyek nyomán az iskolák felülvizsgálják helyi tantervüket, ezt követően felmenő rendszerben, tehát az első osztályból indulva valósulna meg az az oktatási szemléletmódváltás, mely az iskola feladatát elsősorban a kompetenciák, tehát a jártasságok, a készségek és a képességek kialakításában határozza meg, szinte semmi előírást nem tesz a tartalmi oldalon. Bizonyára vannak, akik örömmel üdvözlik ezt a változást, főként azok a szülők, akik úgy érzik, irreális az iskolai követelmény mennyisége, a diákok fejébe felesleges, haszontalan ismeretek tömkelegét próbálják bezsúfolni, a végeredmény pedig siralmas.
Az új NAT azonban mintha a szakma és a tanárok háta mögött készült volna. A közoktatási törvény ugyan előírja az alaptanterv háromévenkénti korrekcióját, ez azonban egyes szakemberek szerint nem korrekció, hanem gyökeresen új szemléletű alaptanterv, melyet nem lehet kutyafuttában megvitatni, véleményezni. Főként úgy nem, hogy a nyilvánosságra hozott szöveg a tananyag tartalmára nézve semmiféle konkrétumot nem tartalmaz. Az új NAT-tervezet felülvizsgálati alapelvei tavaly decemberre készültek el, tudtuk meg Vass Vilmostól, a NAT projektigazgatójától, ezután álltak fel a bizottságok. Az alapkoncepció azonban már két éve készen volt egy civil társaság kezdeményezése nyomán. A nyolcvantagú szakembergárda, melyben helyet kaptak szakmai műhelyek, gyakorló tanárok, szervezeti vezetők is, tíz csoportban dolgozta ki a műveltségterületek fejlesztési feladatait. A meghatározó stratégiai elv a képességek hatékonyabb fejlesztése, azaz a megtanultak megértése és alkalmazása volt. A hazai és nemzetközi kutatások, tudáskoncepció-elemzések is ebbe az irányba mutatnak. Így a tervek szerint a diákok nyolcvan százaléka sikeresen eljuthat a középfokú képesítés megszerzéséig, megállhatja a helyét az életben és a munkában egyaránt.
Megtudtuk azt is, hogy a műveltségterületek bevezetése nem jelenti a tantárgyi felosztás megszűnését, a kerettantervek és a helyi tantervek feladata lesz majd, hogy ezeket a műveltségterületi fejlesztési feladatokat elosszák a tantárgyak között. Vass Vilmos szerint szó sincs túlzott sietségről vagy elhamarkodottságról, a jövő szeptembertől induló új NAT-ot ugyanis felmenő rendszerben fejlesztik és pontosítják, 2016-ig kell tehát kiépíteni a tartalmi szabályozás egész rendszerét. Ez idő alatt lesz mód arra, hogy a tanárképzésben részt vevőket felkészítsék az új szemléletű oktatásra, valamint arra is, hogy az aktív tanárokat tovább képezzék. A projektigazgató szerint fejleszteni kell a tanári kompetenciát is, valamint tantervi mintákat és oktatási-pedagógiai programokat, programcsomagokat kell biztosítani a pedagógusok számára. A tárca tehát megteremti az oktatási-pedagógiai programok, programcsomagok világát, ígérik, értékelő lapokkal, tankönyvekkel, módszertani leírásokkal, korszerű taneszközökkel segítik a módszertani kultúra gazdagodását. A tizenhat év elegendő lesz arra is, hogy a vizsgarendszert működőképessé tegyék. „Puha bemenet, kemény kimenet”, foglalja öszsze a lényeget Vass Vilmos.
Bár a legutóbbi szakmai találkozóról érkezett hírek heves véleménykülönbségekről és indulatkitörésekről szóltak, Vass Vilmos szerint túlzottak az ellenállásról szóló jelentések. Igaz, vegyes az új NAT fogadtatása, de az oktatás mindig átpolitizált terület volt. Konszenzus van abban, hogy szükséges a hatékonyabb képességfejlesztés, a vita néhány tartalmi kérdés körül zajlik. Szó sincs azonban arról, hogy a magyar oktatási hagyományokat kidobnák az ablakon, a hetvenes–nyolcvanas évek szakmai műhelyeinek eredményeit is használni kívánják, és a társadalmi vita során érkezett észrevételeket is beépítik a tervezetbe. Ennek eredményeként került bele az a megfogalmazás, hogy: az egyén önfejlesztése, erkölcse, etikája kiemelt fejlesztési feladat. Ez az iskolai pedagógiai program nevelési részének is kiemelt területe.
Lényegesen kisebb derűlátással fogadja a várható változásokat Porogi András, a Magyar Nevelők és Tanárok Egyesületének alelnöke. Úgy véli, az új tervezet nem felel meg a törvényi előírásoknak, mivel kizárólag a kompetenciák és a készségek fejlesztését jelöli meg az oktatás céljául, tartalmi kérdésekkel azonban nem foglalkozik. A jelenleg érvényben lévő NAT szakmai és társadalmi viták közepette született meg, és azt rögzíti, amit minden gyereknek meg kell tanítani. Az új tervezet azonban az ismeretek teljes liberalizációját eredményezheti, és ez alapján senki nem kérheti számon, ha alapvető ismeretek is hiányoznak. Az iskolák ugyanis a helyi tanterveikben szabályozzák majd, hogy mit tanítanak, de mert az új NAT semmiféle konkrét ismereti követelményt nem ír elő, így nem is lesz mit az iskolákon számon kérni. A kemény kimeneti szabályozás sem jelent megoldást, hiszen azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy az érettségi követelményeknek komoly hatása lehet például a hatodik évfolyamon folyó oktatásra.
Porogi András szerint – a sajtóban eddig megjelent véleményekből tudható, hogy aggodalmával nincs egyedül –, ha nem szerepel követelményként a nemzeti kultúra ismerete, eltűnik az a közös tudás, amely minden nép sajátja. Dobó István vagy Eger említése a többségben azonos asszociációkat eredményez, mondja az alelnök, de ha megszűnik a minimumkövetelmény előírása is, elveszíthetjük a kulturális anyanyelvünket. Tehát nem az a baj, ami benne van az új NAT-ban, hiszen a kompetenciák fejlesztésének a fontosságát senki nem vonja kétségbe, hanem az, ami hiányzik belőle. Ha az iskolák teljesen magukra hagyva dönthetik el ugyanis, hogy mit tanítanak, akkor a költségvetési kényszerek és szülői nyomások szorításában nyilvánvalóan a könnyebb megoldásokat fogják választani. Példaként Porogi András Arany Toldiját hozza fel. Ha ugyanis a Toldi megismertetése nem kötelező előírás egy tantervben, akkor lesz majd olyan tanár – és egyre több –, aki nem azon fogja törni a fejét, hogyan tegye azt érdekessé a diákok számára, hanem megeshet, hogy az egyszerűbb megoldást választja, és nem tanítja a Toldit. Az új NAT-koncepció az általános és középiskola lebutításához vezet. Kiemelkedik majd az a néhány elitiskola, amelyik továbbra is ragaszkodik a régi műveltséganyaghoz és színvonalhoz, az iskolák többségéből azonban szép lassan eltűnhetnek az ismeretek.
Az ismerettel szemben kizárólag a kompetenciára épülő tantervek nem váltak be eddig sehol, mutat rá az alelnök. Hollandiában, Angliában már belátták ennek a szemléletnek a csődjét. Ami tehát nálunk folyik, elkésett reformkísérlet, és nem véletlen, hogy a minisztérium vigyázott, nehogy szakmai vita alakuljon ki körülötte. Csak június végén tette közzé honlapján a tervezetet, és nem küldte meg vitára az iskoláknak, ahogyan az a legutóbbi kerettantervek esetében megtörtént. Húsz-harminc szakmai tájékoztató nem pótolhatja a széles körű szakmai és társadalmi vitát. Hogy mi indokolja a gyorsaságot? Porogi András szerint az egyik magyarázat lehet, hogy ha bevezetik a NAT-ot, már nehéz visszavonni. Ugyanakkor olyan eszmék és elképzelések alapján kívánják bevezetni a változásokat, amelyekkel a szakma és a társadalom jó része nem ért egyet.
A hektikus oktatásirányítás egyik következménye a túltanítás is. A magyar diákok ma sokszor nem azért részesülnek túl sok ismeretben, mert ezt írja elő a Nemzeti alaptanterv, hanem azért, mert a tanár úgy dönt, hogy annyit kíván megtanítani. Sokszor nem a tantervvel, hanem a pedagógusok módszerével van tehát a baj, mondja a szakember. Ezért nem a tanterveken, hanem a módszertani szemléleten kellene változtatni. A NAT-tervezet előnyeként emlegetik, hogy szabadságot ad az iskolának. Ha tovább liberalizáljuk a rendszert, mely már jelenleg is Európa legliberálisabb oktatási szisztémája, azzal nem az eredményességhez szükséges szabadságot növeljük, hanem a rendszer erózióját segítjük elő. Kérdés, hogy jó-e ez valakinek?
Az Oktatási Minisztérium és a szakmai szervezetek képviselői ma újabb egyeztetésre gyűlnek össze Budapesten a Kossuth Klubban.
origo.hu
Berta Tibor püspök: A Szentlélek nem súgja a bíborosok fülébe a leendő pápa nevét
