A hosszú távú magyar tudományos Antarktisz-kutatást és rendszeres jelenlétet, valamint ismeretterjesztést célul kitűző Magyar Antarktisz program év eleji vállalkozása, a Fagyos Oázis Kutató és Filmes Expedíció az első önálló, magyar szervezésű kutatóút volt a jeges kontinensen. Az áprilisban hazaérkezett felfedezők több ezer mérést végeztek, ezek tudományos feldolgozása a közelmúltban fejeződött be.
A hétfős csapat kutatói majd egy éve a környezetváltozás pontos irányának, sebességének, jellegének meghatározására érkeztek a nyugat-antarktiszi King George-szigetre. A jégmentes felszínű, úgynevezett oázisokban végzett vizsgálatokkal a felfedezők Nagy Balázs – egy lengyel expedíció tagjaként – 1998-ban elkezdett méréseit, adatgyűjtését folytatták, hiszen a jelenleg is zajló átalakulás csak hosszú távú, pontos mérésekkel elemezhető. A jégtakarók és a tenger között kialakuló és növekvő oázisok köves tundráján olyan folyamatok zajlanak, amelyek az egyelőre még rövid hőmérsékleti adatsoroknál jobban jelzik a változás sajátosságait: a szeles, sziklatörmelék borította, halottnak tűnő tájak felszíne, kőzetanyaga ugyanis folyamatos mozgásban van – emlékeztetett Nagy Balázs, az expedíció vezetője. Elmondta: a mozgás motorja az örökfagyott talaj, ahol az oázisok kőzettörmeléke a felszíni jég visszahúzódása után még mindig fagyott. Itt a talaj felső rétege minden nyáron felenged: átnedvesedik, és áramlani, kúszni, folyni kezd a lejtőkön. E mozgások a domborzat fő formálói, ám csak addig működnek, amíg megvan a mélyben a jégcement. Ennek az olvadásából származik ugyanis az áramláshoz szükséges nedvesség.
A terepi mintavételek, napi rendszerességű mérések, térképezések alapján megállapítható: az örökfagy folytonossága megszakadt, azaz szigetszerűvé vált a jégcement jelenléte – mutatott rá Nagy. Elmondta: a vizsgált mintaterületeken már 5 év alatt is kimutathatóan zsugorodtak az örökfagyott foltok, ez pedig döntő hatással van a vízháztartásra és a felszínt formáló folyamatokra.
A majdnem 3 hónapig a terepen dolgozó csapat rövid, hűvös antarktiszi nyarat élt meg. Ennek ellenére a felszín alatti jég – nem csak évszakos – számottevő zsugorodását mérhették meg: a folyamat már rövid távon is a felszín nyári kiszáradásához, a talajáramlások mérséklődéséhez, majd leállásához vezet. A kutatók előrejelzései szerint már egy emberöltő alatt teljesen átalakulhat a partközeli térség felszínfejlődése. A csupasz tundrafelszínen átmenetileg a szél lesz az úr, a mozgások viszszaszorulásával és a további felmelegedéssel azonban lassan megjelennek a növények is – jósolják. E környezeti átalakulás – jól mérhető részfolyamatai révén – a felmelegedés kiváló jelzője; a vizsgálatok adatait a benépesülést vizsgáló ökológusok is hasznosítani tudják. Nagyék úgy vélik: a helyszíni adatgyűjtést és elemzést folytatni kell, hiszen csak így pontosítható a környezetváltozás menete, modellezése.
Az aktuális antarktiszi változásokra napjainkban jelentős figyelem irányul. Bár a kutatóállomások nemzetiek, a vizsgálatok nemzetköziek. A helyszínen bázissal rendelkező országokkal összefogásban elvégzett és folytatandó vizsgálatokkal hazánk jelentős presztízsnövelő, úttörő jellegű feltáró munka részesévé vált és válhat a jövőben is – mutatott rá Nagy Balázs.
origo.hu
Tuja a kertekben: miért száradnak ki, és meg lehet-e őket menteni?
