MI A MAGYAR?

1. Megláttuk oda fel, mennyi gabona s búza kévántatik esztendeig táborbeli emberek s lovak tartására, lássuk először annak szerzésének módját.
2. Ez kétképpen s két alkalmatossággal lészen a hadviselésnek mivoltához képest. (1) Ha magad földében viseled a hadat, vagy oly helyt, ahol gabonát nem kaphatni, az embereknek benn maga országában kell venni a városokban, mivel olcsóbban lehet innet. Egy köbölre egy forintot ad summum rátudunk, az így menne 136 458 forintra. Avagy más úton így: Hadakozásnak idején vegye bé az ember mindenféle rend gabonájának a tizedét. Ha elég, jó, ha penig nem, pénzzel hozzá. Az megőrlésben penig, mivel a közönséges, semmi vámmal nem kell ezt forgatni. (2) Ha az ellenség földén vagy, de gabona nincs, ugyancsak közel kell kitelni. Ha vagyon a tartományban, s úgy megvetetted a lábadat, hogy az ellenség nem könnyen túr ki, az ott való parasztembert is meg akarod kémélni, csak minden ötödik vékát kell elvenni, s örömest is odaadja a parasztember, hogynem mind elvegyék. Ha penig a földe népe elfutott, ebben mód nincs, hanem maguknak kell az embereknek szerezni, sőt ha hon is, de amúgy szépszerint nem akar adni, vagy ha oly állapatban vagy, hogy az ellenség hamar kinyom onnét, el kell az embernek az gabonát takarítani előtte. De el nem kell égetni, ha nem végső szükségben, hogy ellenséget egyébiránt meg nem győzhetnéd, vagy magadat nem óhatnád, hanem ha olyan pusztítással. Az ellenség földében azért így szerezz élést: Ha a gabona aratva van, kimenvén csépelni, nyomtatni kell, megkiáltván a hadban, hogy minden köbölért 6 vagy 7 polturát ad ember, mert abból két jó jön ki, egyik, a vitézek kevés pénzt is kapnak, a munkával sietnek, oltalmazzák is, hogy el ne vesztegetődjék benne, és így az ellenség gabonáját vedd meg igen olcsón a magad vitézeidtül, s add az élésmester kezében, s erősségekben kell rakni. Ha aratatlan, nyolc polturát is megadhatni egy köbölért, de mindazonáltal pénz nélkül is tartoznak élést szerezni a vitézek.
3. A kész élést embernek hordozni kell, mely vagy vízen vagy szárazon lészen. Ha folyóvíz mellett jár a tábor, hajókon meglehet, kikben süthetni is. Ha penig nem, szekéren kell hordozni. Abban penig mód nincsen, hogy egy vagy két hónapi élést egyszersmind a táborban hordozzon ember. Mert ugyanis, amint a felső részben írtuk, arra a kétszázöt szekérre csak ötnapi élés fér, azért azoknak a szekereknek szüntelen kell csak jőni-menni a végső kezednél levő városban, kiben jó idején kell a gabonát hordani, amennyit ember szükségesnek gondol, s ott sütvén, szüntelen kell a táborban hordani a kenyeret. Ha a hely igen messze esik, közép helyen egy alkalmatos helyt erősséget kell felvetni, abban sütőházakat csinálni, és a szekerek ki-ki részére illendő hadat hagyni. Ha penig a tábor egy helyt sokat mulat, ezen dolog a táborban is meglehet. Mindezeket az idő és az alkalmatosság jobban megmutatja, kihez igazgassa magát az élésgenerál, tudván az fő generál szándékát.
4. Az abrakhordozás is csak ezen formán légyen, s mihelyt jött az élés, mind kenyeret, abrakot öt napra valót ki kell osztani a vitézeknek, hadd vigyék maguk, mert nem nehéz teher az étek, amint Aesopus tudta. A római vitézek nyolcadnapit is tartoztak a hátukon hordozni, mégpenig azonkívül egyetmásokat s gyakrabban sáncban való karókat is.
5. Ha a zabot pénzen veszi ember (ugyanis egyéb abrak, ha lehet, nem kell, amint feljebb megmondtuk), négy köblöt megvehet egy forinton, az 182 073 köböl, ki esztendeig elég, telnék 45 518 forintban s ötven pénzben, de ha ennél többen telik is, ennek, ha jól akarja a dolgot, csak meg kell lenni.
(Részlet Zrínyi Miklós Tábori kis trakta című művéből, 1646)