Az európai szabályozásokra, a brüsszeli elvárásokra sokan és sokat hivatkoztak az elmúlt hetekben a kettős állampolgárság vonatkozásában. Európa nyugati feléből hogyan látja a kérdés jogi hátterét?
– A kettős állampolgársággal kapcsolatos álláspontomat az Európa Tanácsnak az állampolgárságról szóló, 1997-ben elfogadott egyezménye alapján alakítottam ki, figyelemmel az 1963-as első konvencióra is. Ezt az egyezményt a magyar parlament 2001-ben ratifikálta, s a 2002. évi III. törvénnyel vált a magyar jogrend részévé. Az egyezményt harminckét állam fogadta el. Amint az a nemzetközi szerződéseknél szokásos, ez az egyezmény is preambulummal kezdődik, a hagyományos fennkölt szövegezésben. Az érdekes az, hogy az átnézett összes egyezmények közül csak ennek az egynek a bevezetője tartalmaz konkrét, lényegre törő utalásokat tartalmi vonatkozásban. Hadd idézzek egy részt belőle: „tudomásul véve a többes állampolgárság kérdésének eltérő megközelítését a különböző államok által, és elismerve azt, hogy minden állam a belső jogában szabadon dönthet azon tény következményeiről, hogy állampolgára más állampolgárságot szerez vagy azzal rendelkezik.” Bizonyára nagyon lényegesnek tartották, hogy ez a néhány fontos megállapítás már a preambulumban benne legyen. Ez egyrészt rögzíti, hogy a kettős állampolgárság nem egy általánosan elfogadott intézmény, másrészt reflektorfénybe állítja azt a nagy változást, ami a kérdéshez való hozzáállásban az elmúlt negyven évben végbement. Az egyezmény magyarázó jelentésének egyik bekezdése azt kéri, hogy a honvédelmi kötelezettségre vonatkozó részt úgy szabályozzák, hogy csak az egyik állam irányában kelljen azt teljesíteni. A jelentés egyebek mellett megjegyzi: „az államoknak meg kell szabniuk bizonyos kritériumokat saját állampolgáraik meghatározásához, s ezek adott esetben kedvezményesebb elbánást is eredményezhetnek a megszerzés terén.”
– Röviden, hogyan jellemezné az európai szabályozást a kettős állampolgárság kérdésében?
– Az általam mérvadónak tartott szabályozás kimondja, hogy a konvenció kizárólag magánszemélyekre vonatkozik, mindenkinek joga van az állampolgárságra, de minden állam saját joga szerint szabja meg, hogy kik az állampolgárai, ám figyelembe kell vennie a személyek alapvető jogait. Központi feladatának tekinti a hontalanság elkerülését és ezért felállít tilalmakat is. A kettős állampolgárság tekintetében semleges, tudomásul veszi, hogy a különböző államok eltérően közelítik meg a kérdést, de többször utal az államok „engedélyezési” jogára, s két helyen is hangsúlyozza az államok jogát súlyos szankciók alkalmazására egyoldalú, kölcsönös megegyezés nélküli lépések esetén.
– Ön Svájcban él, svájci állampolgár. Ha jól tudom, Svájc nem ismeri el a kettős állampolgárságot. Önnek mégis van magyar útlevele is. Hogy van ez?
– Svájc állampolgársági törvénye valóban nem ismeri el a kettős állampolgárságot. Az 1956–57-ben odakerült magyarok is csak tizenkét év után kérhették az állampolgárságot. A kérelmi űrlap alján a következő szöveg volt: kötelezem magam arra, hogy amennyiben megkapom a svájci állampolgárságot, a magyarról lemondok. Még a fiam, lányom is ilyen űrlapot kapott 1987–88-ban. Előadásomra készülvén érdeklődni kezdtem, mit tettek ebben a helyzetben a Svájcban élő magyarok. Kiderült, hogy a vállalt kötelezettségnek igen kevesen tettek eleget, s a svájciak nagyvonalúak voltak, nem kényszerítették őket a betartásra. Annak idején az Antall-kormány kéréssel fordult Svájchoz a kettős állampolgárság engedélyezése érdekében. Felber akkori külügyminiszter erre kedvező választ adott, így az én 1994-ben megkapott űrlapomon már nem szerepelt a záradék. Csak pár hete tudtam meg, hogy a feltétel ma is benne van a törvényben, de a magyarok vonatkozásában Svájc eltekint az alkalmazásától. Más példát is említhetek. Ukrajna sem ismeri el a kettős állampolgárságot, de Oroszország és Izrael tekintetében kivételt tett. Az európai szabályozás lényege, hogy mindig, mindenütt konszenzusnak kell létrejönni két állam között e kérdésben.
– Szerbia-Montenegrónak jelen állás szerint nincs kifogása egy ilyen kétoldalú megállapodás ellen. Lát esélyt egy ilyen egyezmény tető alá hozására?
– A vajdasági magyarok ez irányú kérelmére is csak úgy kerülhetett sor, hogy a szerb miniszterelnök többször is kijelentette, Szerbia nem ellenzi a megadását. És a sok mellébeszélés után, az elmúlt napokban két magyar politikus is kimondta végre az eddig elhallgatott „varázsszót”: tárgyalni kell az érintett államokkal. Az már más kérdés, hogy egy precedens nélküli helyzetről van szó. Ez nem hasonlítható például a svájcihoz, mert az ott élő magyarok eleget tettek az állampolgársági törvény előírásainak: tizenkét évi tartózkodás az ország területén, nyelvvizsga stb. Tehát jogszerűen szerezték meg a svájci állampolgárságot. A magyar törvények az állampolgárság megszerzéséhez – kedvezményes esetben háromévi Magyarországon való tartózkodást és egyéb más feltételeket szabnak.
– Erőltetettnek tartom a svájci párhuzamot, hiszen a vajdaságiak esetében magyarokról, magyar állampolgárságú felmenőket igazolni tudó emberekről van szó. Egyetért az állampolgársági törvény módosításával?
– A bácskai magyarok akaratukon és önhibájukon kívül kerültek más fennhatóság alá, de ahhoz, hogy most állampolgárokká válhassanak, természetesen módosítani kell az állampolgársági törvényt, esetleg az alkotmányt is. Tisztázni kell, milyen jogokkal és kötelezettségekkel lehet őket felruházni, mert például a társadalombiztosítási ellátásban való részesülés vagy a választási jog jelenleg nem gyakorolható automatikusan a kettős állampolgárság elnyerésével. Fogas kérdés, hogy lehet-e „nem teljes jogú” állampolgárságot adni valakinek? Meg kell egyezni Szerbia-Montenegróval a honvédelmi kötelezettség teljesítéséről is. A bevezetőben említett koppenhágai egyezmény hetedik pontja egy kurta mondatban kimondta: „minden állampolgárt megillet a szavazati jog.” Ennek a kitételnek a teljesítésével még mindig adós a magyar állam. Ez a néhány téma is jól mutatja, hogy milyen szövevényes, bonyolult kérdéskörrel állunk szemben. Azt ugyanakkor fontosnak tartom leszögezni: minden jó érzésű magyar azt kívánja, hogy a Kárpát-medencei magyarság szülőföldjén megmaradva is érezze az együvé tartozás csodálatos, öszszetartó erejét.
origo.hu
Se pénz, se ház – Megszólalt az Origónak az életéért küzdő győri lottónyertes
