Nemcsak Magyarországon, hanem világszerte mindenütt október 31-én tartják a reformáció emléknapját. Miért ezen a napon ünnepelnek a reformátusok?
– Luther Márton 1517. október 31-én hozta nyilvánosságra azt a 95 vitatételét, amely az egyház akkori és az általa ideálisnak tartott helyzete közötti különbségről szólt. Tételeit a wittenbergi vártemplom kapujára szögezte. A reformáció alapján álló egyházak a XIX. század óta tartják az ünnepet, amelynek különböző helyi változatai alakultak ki.
– Vannak speciálisan magyar hagyományok?
– Az utóbbi években újra felelevenítettük a protestáns napok hagyományát. A protestáns kultúrának a nemzeti szabadságmozgalmakhoz való szoros kötődése is magyar sajátosság. Gondoljunk csak arra, hogy a reformátusok szabad vallásgyakorlását rögzítő bécsi békét a Bocskai István fejedelem által vezérelt szabadságharc előzte meg. Magyarországon a protestantizmus története a felekezeti iskolákkal is erőteljesen összekapcsolódott. Ez szinte egyedülálló Európában. Nálunk majdnem annyi protestáns iskola működik, mint ahány az összes európai protestáns államban együttvéve.
– Mivel magyarázza mindezt?
– Európában sokan túlhaladottnak tartják a felekezeti iskolákat. Amikor nálunk az 1990-es évek elején újraindulhattak, akkor Nyugaton kicsit értetlenkedve figyelték ezt. Néhány éve azonban olvastam az egyik nagy tekintélyű protestáns teológus előadását, amelyben az egyház feladatának egyik fontos terepeként jellemezte a felekezeti iskolát. Európa országaiban különböző utat járt végig a protestáns egyház. A magyar modellt azonban egyre többen dicsérik.
– Önnek mit jelent ez a nap?
– Az egyház lényegére és az eredeti küldetésére vonatkozó kérdésekre emlékeztet. Ezt próbálta a XVI. századi reformáció is, amely nem kívánt új egyházat alapítani, csupán szembesítette az embereket azzal, hogy mi is az egyház, s amit egyházi életként megélünk, az mennyiben felel meg az eredeti küldetésnek. Fontos ez a szembesülés, hogy lássuk: hol vagyunk, és hol az a hely, ahol az egyház ura bennünket látni akar. Ez az a küldetés, amelyet az evangélium hirdetésében, az egyházi közösségi életforma megélésében és az egyház szavának korszerű megtalálásában képviselnünk kell.
– Mi volt Luther alapkérdése?
– Hogyan találok rá a kegyelmes Istenre, ebben milyen szerepe van az egyháznak, a gyülekezetnek, az istentiszteletnek és a sákramentumoknak? Azt is megkérdezte, hogy az egyháznak milyen a külvilág felé viselt felelőssége. Nem kell új kérdéseket kitalálni, ezeket kell folyamatosan vizsgálni.
– Most a helyén van a református egyház?
– A reformátorok azt mondták: az igaz egyház ott van, ahol Isten igéjét tisztán hirdetik és a sákramentumokat helyesen szolgáltatják. Ezeket nem rendelik alá sem a korszellemnek, sem az ideológiáknak, sem az emberek tetszésének, hanem annak a folyamatos lefordítása zajlik, amely Isten igéjében olvasható. Ahol mindez adott, ott egyház is van. Azt kell lemérni, mennyire tud közösséget építeni, érthető, az Isten igéjének megfelelő szót mondani, és az emberek kérdésére válaszolni.
– Nagyjából fél éve tart a XII. zsinati ciklus. Elnökké választása után lapunknak azt mondta: olyan országos programot kíván indítani, amely az egyházi élet megújhodását, felfrissülését szolgálja. Mi valósult meg eddig az elképzeléséből?
– A 2001-es népszámláláskor 1,6 millió ember mondta, hogy köze van a református egyházhoz. A mi statisztikánk azonban csak fele ennyiről tud. Meg kell őket találnunk. Ez az országos lakótelepi miszsziós programunk alapja. A másik: felkarolni azokat az embereket, akiknek testi vagy lelki segítségre van szükségük. Az országban több ilyen szolgálat indult. Azért hoztuk létre a Református Diakóniai Intézmények Szövetségét, hogy olyan átfogó szervezet legyen, amely az egyházkerületekben közösen tud fellépni, adott esetben forrásokat találni vagy munkaerőt átcsoportosítani. Szeretném, ha a Kárpát-medencei református egyházak között valóságos összefogás jönne létre.
– A parlament előtt van a jövő évi költségvetési törvény. Elegendőnek tartja, amit a református intézmények kapnak?
– A Magyarországi Református Egyház önfenntartó, a gyülekezeti lelkipásztort a saját gyülekezete fizeti.
– Az egyház azonban intézményfenntartó is…
– Az egyház mint a gyülekezeteiben élő közösség a gyülekezeteiről saját maga gondoskodik a hívek önkéntes egyházfenntartói járulékából. Intézményeit pedig úgy tartja fenn, hogy abban magyar gyermekeket, időseket szolgál. Azaz: az államtól vállal át feladatot. Tehát nem azért jár pénz az egyháznak, mert egyház, hanem azért, mert állami feladatokat lát el. A többi intézmény fenntartójához hasonlóan – és itt az önkormányzatokra is gondolok – sötéten látjuk a jövő esztendőt. Számoltunk. Eszerint ha az oktatási intézményeinkben nincs béremelés és fejlesztés, akkor csak ahhoz, hogy az idei szinten tudjanak maradni, húszszázalékos normatívaemelés szükséges. Ezzel szemben ez most csökkenni fog.
– Hogyan tudják pótolni a hiányzó pénzt?
– Erre a kérdésre a felelős magyar parlamentnek kellene feleletet adni. Nekünk nincsenek tartalékaink. Nem tehetjük meg, hogy felemeljük az önkéntes egyházfenntartói járulékot. Ez nem egyházi kérdés, hanem össznemzeti ügy.
– A parlamenti ellenzék arra kéri a kormányt, hogy az Európai Unió alkotmányáról szóló kormányközi tárgyalásokon támogassa a keresztény értékekre és az Istenre utaló kitételeket. Az már látszik, hogy a kabinet nem támogatja ezt a javaslatot. Mi erről a véleménye?
– Az Ige szerint: Istened nevét hiába ne vedd a szádra. Azt szeretném, ha ez az elképzelés nemcsak üres formulaként jelenne meg, hanem az együttélés során is megmutatkozna.
– A napokban nyilvánosságra került a kormány egyházpolitikai koncepciója, amelyet a Miniszterelnöki Hivatal szakértői készítettek. Kikérték a véleményüket?
– Pontosítani szeretném, ugyanis csak az került nyilvánosságra, hogy van egy ilyen elképzelés. Volt egy tanácskozás, ahová a történelmi egyházak képviselőit nem hívták meg. Véleményünket sem kérték ki, hiszen addig nem is tudtunk erről a koncepcióról.
– A kádári gyakorlat újból visszatért? Róluk döntenek, de nélkülük?
– Még Kiss Elemér kancelláriaminiszter időszakában volt egy tanácskozás, ahol elhangzott, hogy létre kell hozni egy vegyes bizottságot, amely a kormány és az egyházak képviselőiből áll. Ez nem valósult meg. Remélem, a koncepcióról a kormány majd csak megkérdezi az érintetteket is.
– Az eddig napvilágot látott részekről mi a véleménye?
– Sok újdonságot nem látok benne. Nem tartom szerencsés megfogalmazásnak a szabad egyház szabad államban szlogent. Ez abban a történelmi konstellációban fogalmazódott meg, amikor az egyház túlsúlyától kívánták az államot, a civil társadalmat megszabadítani. Aki 2003-ban azt állítja, hogy most is ez a helyzet, az szerintem nem tudja, hogy itt mi történik. A másik vonás, hogy az egyházak ki vannak szolgáltatva a politika hullámzásának. Mi semmi másra nem törekszünk, mint hogy legyen egy kiszámítható, kormányzati periódusoktól független, átlátható, jogi finanszírozású rendszer. Az egyház közéleti felelőssége a mi szemünkben nem átpolitizált egyházi struktúra. Lehet azt mondani, hogy az egyház fejtse ki szabadon a tevékenységét, de amikor az állammal nincs partneri viszony, akkor ez nagyon nehezen megy. A kérdés tehát az, hogy mi a célja a koncepciónak, és hogyan válik valóra.
– Készítsünk akkor számvetést: mi a véleménye a hivatali ciklusának félidejéhez közeledő Medgyessy-kormány eddigi egyházpolitikájáról?
– Látja, ennyi időnek kellett eltelnie, hogy megjelenjen egy tervezet, amely körvonalazza a kabinet egyházpolitikáját. A választások után a Medgyessy-kormányon bizonytalanságot lehetett érezni, hogyan is viszonyuljon az egyházakhoz. Ez a tisztázatlanság máig sem múlt el. Lehetőségeink beszűkültek, mert a hivatalos nyilatkozatok szintjén elhangzó ígéretek nem mindig teljesülnek.
Publicisztika a 6. oldalon
origo.hu
Egy várandós kismama frontálisan karambolozott – megrázó videón az ütközés
