A beruházó és a közreműködők erőfeszítéseinek köszönhetően a szakmai koncepciók menet közben történt módosítása és a szükséges áttervezések ellenére sem változott a beruházás költségvetése” – olvasható a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) bokrétaünnepre készített sajtóanyagában. Az előzmények ismeretében valóban szép teljesítmény, hogy sikerült a keretben maradni. Az eredeti elképzelés szerint ugyanis a Modern Magyar Művészetek Múzeuma, a Hagyományok Háza és a Nemzeti Filharmonikusok otthonát a jelenlegitől gyökeresen eltérő elképzelések szerint tervezték, és csak 2001-ben született meg az a döntés, hogy közös épületben helyezzék el a három intézményt. A most már végleges tervek szerint a Modern Magyar Művészetek Múzeuma helyére 2004-től a Ludwig Múzeum kerül. Az építkezés végösszege 31,3 milliárd forint, ennyiért három berendezett, a legkorszerűbb technikával felszerelt, kulcsrakész intézményt kap a hazai kulturális élet. Az épület nálunk eddig szokatlan és ismeretlen finanszírozási – Public-Private Partnership (PPP) – konstrukcióban épül, ami annyit jelent, hogy magánberuházásban készül el, majd a költségeket az állam az üzemeltetés során folyamatosan törleszti. Minden bizonnyal a magántulajdonos, a millenniumi városközpont egészét építtető TriGránit Rt. a békesség záloga, feltehetően miatta nem vált szakmai, de főleg politikai csatározások tárgyává a leendő kulturális tömb.
A nagyközönség a bokrétaünnepig nem tudta, ki az épület tervezője. Pedig a Nemzeti Színház közvetlen szomszédságában emelkedő falak nemsokára éppúgy meghatározzák a pesti Duna-part látképét, mint azok az épületek, amelyek majdan a millenniumi városközpontban állnak. Amint Zoboki Gábor, a kulturális tömb vezető tervezője, a Zoboki, Demeter és Társaik Építésziroda ügyvezetője elmondta, a TriGránitnak mint magánberuházónak nem is kellett volna pályázatot kiírnia, elvégre a magántőke onnan rendel árut, ahonnan akar. Egyébként is az eredeti elképzelés szerint ebben a kilencvenezer négyzetméteres épületben csupán hétezer négyzetmétert foglalt volna el a Modern Magyar Művészetek Múzeuma, a nagyobbik részben 1800 férőhelyes parkoló, két alacsonyabb kategóriás szálloda, irodaház és aukciósház kapott volna helyet. A tíz meghívott tervezőiroda számára tehát sok más, a millenniumi városközponthoz tartozó épület mellett csak az egyik feladatot jelentette a későbbi kulturális tömb arculatának kialakítása.
A javarészt Kanadából érkezett zsűri döntése nyomán két pályázó maradt versenyben erre az épületre: Zoboki Gáborék, valamint Skardelli György, a Budapest Sportaréna tervezője. A feladat azonban némileg megváltozott, mert később a kulturális tárca azt igényelte, hogy a múzeum mellett a Hagyományok Házát is helyezzék el az épületben. A második fordulót követően Zoboki Gábor és építésztársai mellett döntöttek, így 2000 decemberében ők kapták a megbízást. A hangversenyterem még nem szerepelt a tervezési programban. Amikor azonban kiderült, hogy nemzeti koncertterem céljára az Erkel Színház túlságosan drágán alakítható át, a TriGránit ajánlását elfogadva ezt is beleillesztették a most már kulturális tömbnek nevezhető épületegyüttesbe. Így lett az eredetileg hétezer négyzetméteresre tervezett múzeumelképzelésből negyvenötezer négyzetméteres kulturális tömb. Zoboki Gábor és társai folyamatosan dolgoztak a terveken, amelyeket a változó igények szerint többször át kellett alakítaniuk. Közben sikerült bevonniuk a munkába Russel Johnsont, a világ egyik legnevesebb akusztikusát, akinek másfél oldalas referencialistáján nagynevű zenei színházak és hangversenytermek szerepelnek. A végső terv 2001 novemberére állt össze, márciusban kapták meg az építési engedélyt, és a beruházó TriGránit Rt. a kulturális tárcát vezető Rockenbauer Zoltán és Orbán Viktor miniszterelnök jelenlétében és közreműködésével letette az alapkövet.
Az új kormány most a bokrétát helyezhette fel a szerkezetkész épületre, de előbb némi változtatást végzett az alapkoncepción. Az eredeti elképzelésben még az szerepelt, hogy az államnak adományozott Vasilescu-magángyűjtemény kerül a Modern Magyar Művészetek Múzeumába. Az új vezetésű kultusztárca azonban úgy döntött, hogy a jelenleg a várban lévő Ludwig Múzeum kapja meg ezt a helyet. („Ezen koncepcióváltás eredményeképpen némileg átszervezésre került az épület” – olvasható a sajtóanyagban.) Koncz Erika, az NKÖM helyettes államtitkára elmondta: a Görgey Gábor vezette minisztérium 2002 decemberében fogadta el az új szakmai koncepciót, és döntötte el, hogy a Ludwig Múzeum befogadása számára alakítsák át az eredetileg a Modern Magyar Művészetek Múzeumának tervezett helyet. A megürülő várbeli épületszárnyban pedig a Magyar Nemzeti Galéria mutathatja be méltó körülmények között XX. századi gyűjteményét. (A galéria jelenleg még tárgyal a Vasilescu-gyűjtemény jövőjéről.)
A modern művészet mellett a népművészet is helyet kap a kulturális tömbben. A Hagyományok Házában lesz a Magyar Állami Népi Együttes központja is. A tizennégyezer négyzetméteren négyszázötven személyes zenés színház és koncertterem, könyvtár, archívum, táncház és kézművesműhelyek is helyet kapnak. Az új vezetésű NKÖM itt is igényt tartott a változtatás jogára: a kézművesműhelyek javára csökkentette az irodákra szánt területet. A nemzeti hangversenyterem terveiben csak annyi volt a hiányosság, hogy az Állami Énekkar próbatermeinek is helyet kellett utóbb találni.
Mivel az épület ebben a kormányzati ciklusban elkészül, remény van arra, hogy az elképzelés már nem változik. Zoboki Gábor azonban úgy látja, hogy bár a ház épül, még nincs kidolgozott üzemeltetési program. A szakemberek előtt nyilvánvaló, hogy az épülő színháztermek akusztikai technikájuk miatt kizárólag zenei előadásokra lesznek alkalmasak – prózai darabok előadására ott a Nemzeti Színház –, még sincs egyetlen zenész sem a most felállított szakmai kuratóriumban. Koncz Erika elmondta, hogy a művészeti tanácsban helyet kaptak az érintett intézmények vezetői is. Az építész szerint az sem tudható ma még, hogy a napokban kinevezett Kiss Imre pontosan milyen felelősségi körben látja el az épület intendánsi feladatait, és ehhez hány emberre lesz szüksége. Mintha most kezdene éledezni a minisztérium, és próbálná felfogni, miféle feladatok elé állítja a kulturális tömb elkészülése. A miniszteri biztosként a program élére állított Homolya László nagyszerű műszaki szakember ugyan, de mind ez idáig nem volt felelős a műsortervekért.
A sajtó munkatársai eddig csak célozgattak rá, ám előbb-utóbb mindannyian szembesülünk azzal, hogy is néz ki egymás mellett a Nemzeti Színház és az egyre magasabb új épület. A színház hajója egy ideig magányosan úszhatott, most azonban meg kell találnia a helyét a környezetében. Zoboki Gábor arra a kérdésre, figyelembe vették-e a tervezés során a Nemzeti sajátosságait, óvatos, finom választ ad. Úgy tekinti, mondja, hogy a színház a terület központi helyén mint egy körüljárható szobor emelkedik, s ennek egyik háttere a most épülő kulturális tömb, melynek főhomlokzata a Nemzeti Színházra néz. Visszafogott, modernista épületet terveztek, amely egyértelműen a jövőbe tekint, még ha a múlt kultúráját fogadja is be. Az építész úgy véli, ahogy a világörökség részét képező Andrássy úton megfér egymás mellett a szinte egyidős, de különböző építészeti stílust képviselő Operaház és a Divatcsarnok, nem zavarja egymást e két különféle ízlésvilágot képviselő épület sem a millenniumi városközpontban.
Százötven éve nem volt ilyen nagyságrendű kulturális beruházás Magyarországon, mint a hónap elején megbokrétázott épület. Vajon az átadóünnepségre meghívják-e azokat, akik ezt a tervet elindították, kidolgozták, majd az utódoknak hagyták? A kultúra, ugyebár, politikasemleges.

Nem fog hinni a szemének – Mutatjuk, milyen esszéket írt volna a ChatGPT a magyarérettségin!