Utal-e majd Istenre az alkotmány?

Az utóbbi hetekben, hónapokban figyelemre méltó szövetség kovácsolódott Madrid és Varsó között. Az Európai Unió alkotmányos tervezetét végső formába öntő kormányközi konferencián – a „legnagyobbak között a legkisebbnek” számító – Spanyolország és Lengyelország védelmezi talán a leghevesebben a nizzai szerződésben rögzített magas szavazati számokat. A két ország közös törekvése ezenkívül, hogy az unió jövendő alkotmányának preambuluma említést tegyen Istenről, illetve Európa keresztény gyökereiről, értékeiről.
Az alkotmányos tervezet – melyet a Valéry Giscard d’Estaing volt francia elnök által vezetett konvent készített el – nem hivatkozik kimondottan Istenre, csak általánosságban Európa „kulturális, vallási és humanista örökségére, amely megalapozta az egyén központi szerepét a társadalomban, minden elidegeníthetetlen és sérthetetlen jogával együtt, és a törvény tiszteletét”. Az európai országok egy csoportja azonban ennél is tovább akar lépni és azt szeretné, ha a dokumentum kifejezetten hivatkozna a keresztény–zsidó gyökerekre. Lengyelországon és Spanyolországon kívül ezt szorgalmazza az Európai Unió soros elnökségét betöltő Olaszország, valamint Írország, Szlovákia és Málta is. A régi és az új uniós tagok tekintélyes támogatókra is találtak, hiszen az elképzelés mellett felsorakozott II. János Pál pápa, valamint az Európai Bizottság elnöke is.
A támogatók népes csoportja ellenére kétséges, hogy az EU jövendő alkotmánya említést tesz-e Istenről. Az elképzelés legnagyobb ellenzője Franciaország. Jacques Chirac államfő kifejtette, hogy „a francia intézmények laikus jellege nem egyeztethető össze a vallásos vonatkozásokkal, legyen szó akár országos, akár uniós alkotmánytervezetről”. Vannak olyan országok is, melyek a keresztény hagyomány körüli vitában mondhatni kiváró álláspontra helyezkedtek. Gerhard Schröder német kancellár például úgy fogalmazott, hogy egy ilyen javaslat „nem fog Németország miatt megbukni”. Hasonlóképpen áll a kérdéshez Magyarország is.