Varsó megvétózhatja az alkotmánytervezetet

Hátrányosan érintené az EU kis és közepes tagállamait a nizzai szerződésben rögzített, országonként meghatározott szavazatisúly-megosztási arányok tervezett megváltoztatása. Az uniós alkotmány a szavazati súlyarányokat a négy nagy tagállam javára módosítaná, míg a változás legnagyobb vesztese Lengyelország és Spanyolország lenne. Varsó – saját és a többi újonnan csatlakozó állam érdekeinek védelmében – végső esetben az alkotmánytervezet megvétózását fontolgatja.

Együttesen a szavazatok 29 százalékával rendelkezne az uniós döntéshozatali mechanizmusban az EU-ba belépő tizenkét új tagállam (Romániával és Bulgáriával) – a 2000-ben elfogadott nizzai szerződés alapján –, míg az EU belső magját képező német–francia koalíció mindössze 17 százalékot képviselne. A Nizzát kiváltó új alkotmány ugyanakkor a Berlin–Párizs tengely számára már 29,3 százalékos szavazati súlyt biztosítana, míg az újonnan csatlakozó, a felzárkóztatási támogatásokra, az úgynevezett kohéziós alapokra igencsak rászoruló „tizenkettek” súlyaránya 22,6 százalékra esne – mutat rá a Polgári Platform nevű, a varsói parlamentben ellenzékben lévő liberális párt két vezetőjének a Gazeta Wyborcza napilapban a minap közzétett tanulmánya.
A nagy államok (Németország, Franciaország, Nagy-Britannia és Olaszország) által elfogadtatni szándékozott módosítás révén a kibővített unió Donald Tusk és Jan Rokita szerint nem a „több Európát” jelszót realizálja majd, hanem inkább a „több Franciaországot és Németországot” – az új tagok rovására. A dolgozat szerzőinek megállapítása szerint a francia–német koalíció Nagy-Britanniával és Olaszországgal kiegészülve elegendő szavazattal bír majd ahhoz, hogy saját érdekeit juttassa érvényre a mindenkori döntéshozatalban, megtorpedózva a kis államok javát szolgáló kezdeményezéseket. Így az alkotmány mögött álló politikai projekt sokkal inkább egy Párizs–Berlin központú direktórium, mintsem az egységes Európa kialakulásának irányába mutat. A projekt megvalósulása esetén a gazdag és nagy országok a jövőben képesek lesznek az integrációt a maguk által kiválasztott területeken tovább mélyíteni, míg a szegényebb kicsi és közepes államok lemaradnak az integráció folyamatában. Mindez éles ellentétben áll a nizzai jövőképpel, amely a szegényebb kis és közepes országokat támogatta, ezeket jelölve meg az integráció politikai kedvezményezettjeiként.
Lengyelország – területe, népességszáma alapján – az unió hatodik tagállama lesz, a nagy, gazdag, illetve a kicsi és kevésbé jómódú államok közötti egyensúly megteremtésén munkálkodó, az egyenlőbbeket, az elit klubok, belső körök létrejöttét leképező s az ebből következő dezintegrációs folyamatokat kizáró, egységes, demokratikus uniót szeretne – amely kérdésben az országban ma gyakorlatilag konszenzus van az EU-párti politikai erők körében.
A nizzai szerződésben szavazati súlyát tekintve Spanyolországgal együtt felülreprezentált Lengyelország célja Európa utolérése kell hogy legyen, amely valamennyi, az unióba belépő ország számára elérendő cél. Mindezt Varsó úgy segítheti elő, ha a kontinens egyik vezető államaként a belépő államok számára kedvezőtlen döntések blokkolásának jogát biztosító, „ellenállási potenciállal” felruházva vesz részt a bővítés utáni uniós döntéshozatalban. A politikában ugyanis továbbra is az erő, és nem a deklarációk számítanak. Nizza felrúgása ugyanakkor olyan fokú pozícióvesztést eredményezne Lengyelország s közvetve az egész kelet-közép-európai térség számára, amely 40-50 éves periódusra nyújtaná ki az Európa nyugati feléhez történő felzárkózást – mutat rá a liberális politikusok tanulmánya.
Jacek Saryusz-Wolski, a lengyel Európai Integrációs Hivatal volt vezetője, aki az előző jobboldali kormány megbízottjaként a nizzai szerződés egyik lengyel tárgyalója volt, a Rzeczpospolita napilapban közölt publicisztikájában a célok tekintetében gyakorlatilag a Polgári Platform vezetőivel megegyező álláspontra helyezkedett. Véleménye szerint Nizza politikai és demokratikus legitimációval bír Lengyelországban az EU-csatlakozásra igent mondó referendum, illetve a szejm támogatása révén. Az országot jelenleg vezető baloldali politikai elit nem adhatja fel a nizzai elveket, mert azzal szavahihetőségét kérdőjelezné meg a társadalom körében. Saryusz-Wolski elégedetten nyugtázta, hogy a kormányközi konferencián sikerült vitát nyitni az alkotmányról, amelynek keretein belül a lengyel kormány várhatóan következetesen képviseli majd az ország nemzeti érdekeit. Az egykori lengyel tárgyaló hangsúlyozta, hogy Lengyelországnak az alkotmányról folytatott vita során ragaszkodnia kell a szavazati elosztási rendszer Nizzában elfogadott szabályaihoz, amelynek az alkotmányba való beemelése Varsó számára stratégiai kérdés.