A mikro-, kis- és középvállalkozások egyre jelentősebb szerepet töltenek be a gazdaságban, azonban a GDP előállításában ez a szektor az uniós átlagnál még mindig lényegesebben alacsonyabb arányt képvisel. Az uniós csatlakozás előtt döntő fontosságú e vállalkozások élet- és versenyképességének növelése. A gazdaság egyik legszélesebb rétegét kitevő vállalkozások legnagyobb problémája a tőkeszegénység. Lapunknak nyilatkozó szakértők szerint a kormány e vállalkozásokat érintő egyes változtatásai hátrányosan érintették a vállalkozókat. Csorbították a Széchenyi-tervet, és a vissza nem térítendő hitelkonstrukciók helyett a pályázható, kedvezményes kamattámogatású hitelek kerültek előtérbe. A pályázható hitellehetőségekről azonban a kisvállalkozók zömének nincs ismerete. Ráadásul a kis- és középvállalkozásokról szóló törvény tervezett módosításával – az uniós ajánlásoknak megfelelően – megváltozna a cégek kategorizálása. Ezáltal mintegy ezer nagyvállalat kerülne át a közepesek közé, így a szétosztható támogatás is több vállalkozás között oszlik majd meg. Szakmai körökben tehát attól tartanak, hogy kevesebb támogatás jut az amúgy is finanszírozási nehézségekkel küzdő kisebb cégeknek.
A kis- és középvállalatok számára jelenleg többféle hitellehetőséget kínálnak a kereskedelmi bankok, ám a hitelezők feltételeinek teljesítése sokszor komoly akadályokba ütközik. A hiteligénylés leggyakoribb előfeltétele, hogy a vállalkozás minimum egy teljes üzleti évre vonatkozóan rendelkezzen pénzügyi beszámolóval, de több helyen akár hároméves működést is előfeltételül szabnak. A finanszírozást legtöbb esetben készfizető kezességhez, illetve ingatlanfedezethez kötik a bankok.
Szintén akadály, hogy a tárgyi fedezettel fölvehető folyószámlahitel, kisvállalkozói gyorshitel és jelzáloghitel esetében az ingatlanokat a bankok nem – az amúgy általuk fölértékelt – piaci értéken fogadják el, hanem úgynevezett menekülési áron, amely banktól függően csak a valós piaci érték mintegy ötven–hatvan százaléka. A kamaton felül többféle járulékos díjjal is számolni kell: az egyszeri szerződéskötési díj a hitel összegének 0,5–2 százalékát teheti ki, míg a kezelési költség körülbelül 0,1 százalékot jelent havonta. Fizetendő továbbá hitelbírálati díj is, amely jelzálog esetén magasabb. Több helyen az ingatlan-nyilvántartási jogi kérdések még plusz- költséget képeznek. Folyószámlahitel esetén a bank rendelkezésre tartási jutalékot kér, amelynek összege elérheti a havi egyszázalékot. A hitelek többsége egyáltalán nem, vagy csak rövid türelmi időt hagy a törlesztés megkezdésére. Számos kisvállalkozó panaszkodik a sokszor felkészületlen vagy pontatlan banki ügyintézői tájékoztatásra, ami megnövelheti az amúgy is hosszú, átlagosan négy–hat hetes átfutási időt.
***
Kisvállalkozói hitelezés az EU-ban.
A bankokhoz leggyakrabban folyószámlahitelért fordulnak az uniós kisvállalkozók, ennek gyakorlata azonban általában egyszerűbb és gyorsabb, mint Magyarországon. Nem ritka, hogy a forgótőke finanszírozásához szükséges hitelt már az igénylést követő 1-3 munkanapon belül folyósítják is a vállalkozásnak. Az ingatlanfedezeteket az esetek többségében a valós piaci értéken fogadják el a hitelező bankok, nem pedig a valós érték 50-60 százalékát jelentő likvidálási értéken. (Sz. E.)
origo.hu
Tuja a kertekben: miért száradnak ki, és meg lehet-e őket menteni?
