A szikes puszta nem állta az ekét

Nehezen adja meg magát a Hortobágy. Nemcsak a mezőgazdasági művelés nem bírt vele, de a turisták szeme előtt is nehezen bontja ki szépségét. „A fénytörési csodák, a délibáb, a gyönyörű napfelkelések, hatalmas zivatarok, légörvények, nagy sebességű szelek, a vízszintes eső stb., név szerint alig lehet elsorolni a különlegességeket, amik azonban vásári vagy szigorúan kirándulólátványosságnak nemigen illenek be. Nem is lehet őket egy vasárnap délutánra a csárdához elővezetni.” Tikos Béla írta e sorokat 1929-ben, amikor még legfeljebb a főúri vadászatok jelentették az idegenforgalmat ezen a szikes, első ránézésre kietlen tájon. A Debrecen felé utazóknak is legfeljebb a szántóföldeket felváltó végeláthatatlan fűtenger tűnhet föl, ha egyáltalán észreveszik a változást a televízió révén intenzívebb természeti csodákhoz, több ezer méteres hegyláncokhoz szoktatott emberek.