Demecseri párhuzamok

Baljós árnyak vetülnek az új magyar demokráciára annak ugyancsak baljós tizenharmadik évében. A kommunista diktatúra egykori vezetőiből álló párt és kormányzat hatalomra kerülése után megszállta a legfontosabb központi közigazgatási szerveket és állami vállalatokat, s rövid időn belül elbocsátott minden olyan vezető tisztviselőt, akit nem tartott politikailag lojálisnak. Ezzel egyidejűleg a Magyar Televízióban is hasonló tisztogatásra került sor, így a legfontosabb közszolgálati média a Medgyessy-kormány beszélő mikrofonállványává vált. A kormány erkölcsi hitelét is elvesztette a jogilag talán szabályos, de morálisan megkérdőjelezhető vagyonszerzésekkel (Gyurcsány őszödi ügylete), illetve a K&H Equities-botrány kapcsán. A kormány még ártatlansága vélelmére sem ad, különben vigyázna arra, hogy a pénzügyi visszaéléseket vizsgáló PSZÁF elnöke, Szász Károly a helyén maradjon. Ehhez képest a máig ismeretlen elkövető által megvert vezetőt Medgyessyék minden eszközzel el akarják távolítani pozíciójából. A posztkommunista kabinet nemcsak a számukra kellemetlen ügyben eljáró Szászt, hanem valamennyi kormánytól független, az alkotmányosságot védő közjogi méltóságot (Polt Péter), független közszolgálati rádióelnököt (Kondor Katalin) el akar mozdítani, s immár az alkotmányosság látszatára sem ad. Gyurcsány Ferenc gyermek-, ifjúsági és sportminiszter az állam működését akadályozó, tehát megszüntetendő árnyékállamnak nevezte a fékek és egyensúlyok rendszerét biztosító, a kormányzati nyomásnak ellenálló közjogi méltóságokat, állami szervek és médiák kormánytól független vezetőit. Ha Polt, Szász, Kondor, Járai politikai nyomásra hivatalát veszti, oda a demokrácia.
1947-ben a demokrácia felszámolása választási csalással kezdődött, amelyben közreműködött az ÁVH erőszakszervezete is. A csalások feltárását akkor a hazánkban ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok jelenléte is megakadályozta. Napjainkban oroszok és ávósok híján a csalásnak kevésbé feltűnő, kifinomult módszereire fanyalodnak. Az Országos Választási Bizottság nemrég közzétett jelentésében megállapította: ellentétes a választások tisztaságával az, hogy a 2002. évi országgyűlési választásokon MSZP-s választási bizottsági tagok átadták párttársaiknak a voksoláson még meg nem jelent, biztos szimpatizánsuknak vélt szavazók listáját. A visszaéléseket azonban nem tartották elegendőnek az eredmény megváltoztatásához.
Demecser, az eddig csak a másodosztályt is megjárt focicsapatáról ismert Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei nagyközség időközi polgármester-választásán azonban olyan súlyos visszaélések történtek, hogy a megyei bíróság 2003. október 27-i jogerős ítéletében megsemmisítette a voksolás azon eredményét, amely szerint Kiss Gyula, az SZDSZ-–MSZP közös jelöltje győzött Fáky Lászlóné Fidesz-jelölt, az elhunyt polgármester özvegye ellenében. Az ítélet indoklásában három törvénysértő magatartásformát jelöl meg. A győztes jelölt szórólapjain valótlan adatok szerepeltek, kormánypárti szavazók tömegét törvénysértő módon teherautóval gyűjtötték össze és szállították a szavazókörbe (1947-ben is teherautó gyűjtötte be a kékcédulás csalókat!), továbbá az egyik választópolgárt megfenyegették szavazás közben. A bíróság a törvények és a jog védelmében lépett fel, így lehetőség lett volna egy szabályos megismételt voksolásra, akkor is, ha a szavazati arányt ismerve ezen az MSZP-nek állt volna a zászló. Egy aljas fenyegetés azonban keresztbe tett a törvényes keretek között megismételt szabad választásnak. Fáky Lászlónét és családját halálos fenyegetés érte, ezért vasárnap a fideszes jelölt bejelentette visszalépését. Az eset veszélyes és alkotmányellenes állapotot teremtett.
A bírósági döntés alapján nem az egész választási eljárást, csak magát a voksolást kell megismételni, így nincs lehetőség arra, hogy a Fidesz új jelöltet állítson. Ráadásul harmadik jelölt nem indult, így a voksoláson a törvénysértésben vétkes MSZP jelöltje, Kiss Gyula egyedül, ellenjelölt nélkül indulna, ami ellentétes a Magyar Köztársaság alkotmányának többpárti demokráciára és szabad választásra vonatkozó rendelkezéseivel. Igaz ugyan, hogy kisebb falvakban voltak esetek arra, hogy csak egy független polgármesterjelölt indult. 1990 óta nem volt példa arra, hogy pártok által támogatott polgármesterjelölt ellenjelölt nélkül maradt volna, a kádári idők egyjelöltes álszavazását idézve. Az ellenzéki jelöltek megfenyegetése régi kommunista eszköz: 1945-ben a budapesti törvényhatósági választás kampányában Rónai Tihamér kisgazda politikust verték meg. Az 1947-es kékcédulás választás kampánya során a kommunisták részéről tömegesek voltak az ellenzék és jelöltjei elleni fenyegetések és fizikai bántalmazások. Számos aktivista mellett az egyik legismertebb ellenzéki politikust, a Magyar Függetlenségi Párt elnökét, Pfeiffer Zoltánt is megverték egy csongrádi naggyűlésen. A fenyegetés és megverés mint választási eredményt befolyásoló eszköz újra megjelent a politikai színtéren, veszélyes precedenst teremtve. Ha egyszer sikerült erőszakkal visszalépésre kényszeríteni egy ellenzéki jelöltet, egyesek úgy vélhetik, választási sikerük érdekében máskor is élhetnek e sötét eszközzel. Gyurcsány Ferenc ma a független szervek kormányzati gátlástalanságnak ellenálló vezetőit szeretné eltávolítani.
Mi lesz, ha valamely kormánytag a jogszabályoknak megfelelő döntéseket hozó választási bizottsági tagokat, sőt bírókat is akadálynak találja majd? Hasonlóképpen vélekedtek 1947-ben a kommunista elődpárt vezetői, akik rendőri úton eltávolították a szavazóhelyiségből a kékcédulás választáson a törvényesség védelmében megjelent ügyészeket, míg az ügyészeket védelmébe vevő Ries István igazságügy-minisztert három évvel később mindezért ávósok verték agyon.
Mit tehetünk a demecseri választás ügyében? Annak érdekében, hogy elkerüljük: Kiss Gyula MSZP–SZDSZ-jelölt ellenfél nélkül, a kádári időkre jellemző módon legyen Demecser polgármestere, adódik két kézenfekvő jogi lehetőség. A bíróság kimondta, hogy a demecseri választáson annak eredményét döntően befolyásoló visszaélés történt, amelyért legalább részben felelőssé tehető az MSZP demecseri szervezete, sőt maga a jelölt is. Indulhat-e a megismételt választáson olyan jelölt vagy jelölő szervezet, aki maga is részese volt a visszaélésnek? A fenyegetés mint nemkívánatos hatalomszerzési mód elkerülésére magától adódik a másik jogi megoldás: a kényszer és fenyegetés mint általános jogi érvénytelenségi ok. Ha a bíróság a választás megismétlésének egyik indokául egy választópolgár megfenyegetését jelölte meg, nem semmis-e olyan új voksolás, ahol a szabad, többjelöltes választás lehetőségét éppen a fenyegetés akadályozza meg? Mindezek alapján csak új választási eljárással, beleértve a jelölést is, orvosolható a jogellenes állapot.
Állítsuk meg a posztkommunista erők nyílt diktatórikus hatalomgyakorlási kísérletét, amíg nem késő. Ne hagyjuk, hogy Demecser negatív precedenst teremtsen.

A szerző jogász, PhD-hallgató