Erősítheti befolyását a dumában a Kreml

A hatalmi párt, az Egységes Oroszország – nem utolsósorban a Jukosz-ügynek köszönhetően – meggyőző fölényével fordul a célegyenesbe a meglehetősen lagymatag orosz választási kampány. A december 7-i szavazás így tovább növelheti a Kreml amúgy sem kicsi játékterét a törvényhozásban, bár a jelek szerint nem módosít lényegesen a duma eddigi erőviszonyain.

Igazán komoly tétje az államfőt mindenek fölé helyező politikai berendezkedés, valamint a pártrendszer gyenge volta miatt általában nincs Oroszországban a törvényhozási választásoknak, így a közelgő szavazás sem kavarja fel túlságosan a kedélyeket. Mint elemzők kiemelik, a politikai hatalom finoman szólva sem a törvényhozásban koncentrálódik, ilyen értelemben pártokon kívüli. A megmérettetésen induló 18 politikai párt és öt választási tömörülés a 450 tagú alsóház mandátumainak feléért versenyez, míg a többi hely a többségében szintén valamilyen párt színeiben induló egyéni jelöltek között dől majd el. Tudják azonban azt a választók is, hogy a demokratikus külsőségek ellenére sem itt dőlnek el a dolgok, az elnök leszavazásához például kétharmados többségre lenne szükség, így a mérsékelt érdeklődés érthető. Azon sem nagyon lehet ezek után csodálkozni, hogy a kampányban nem igazán klasszikus értelemben vett programok versengenek. Míg a 90-es évek közepén a kommunisták visszaszorítása, négy évvel ezelőtt a második csecsen háborúhoz való viszony, addig most a Jukosz-ügy határozza meg a kampányt. A porondon ott vannak a régi, pozícióikból éppen veszítő erők, a jelcini „család” képviselői éppúgy, mint a feltörekvő „pityeriek”. A mandátumok megoszlása is ezen a prizmán keresztül nézve érdekes, hiszen Putyin biztosra vehető újraválasztásával számolva a következő elnöki ciklus tematizálása, a hatalomgyakorlás stílusa szempontjából sem elhanyagolható a következő duma összetétele.
A választások egyértelmű favoritjának jelenleg az Egységes Oroszország látszik, amely a legtöbb felmérés szerint érezhető, 5-7 százalékos előnyt szerzett a kommunistákkal szemben, s eredménye néhány kutató szerint néha már a 30 százalékot is megközelítette. A „jegyinorosszok” győzelme, kiegészülve a nagyobbrészt a hatalom pártján álló egyéni jelöltekkel, biztos hátteret teremt Putyinnak az elnökválasztáshoz, s még inkább a második államfői ciklus formálódó programjának megvalósításához. Érdekessége a párt listájának, hogy az jól tükrözi a hatalmi csoportok közti versenyfutást, így a szentpéterváriakon, köztük az erőszakszervezetekhez kötődő „szilovikokon” kívül helyet kaptak ott a régi jelcini gárda képviselői is.
Míg az oligarchák elleni kemény fellépés egyértelműen a hatalmi párt népszerűségét növelte, addig a Jukosz-ügy kellemetlen helyzetbe hozta a kommunistákat. A párt szavazótábora ugyanis többségében üdvözli Hodorkovszkijék letartóztatását, s nem érti például, miként kerülhettek milliomosok, köztük az olajcéghez kötődők is az országos listára. Gennagyij Zjuganov pártelnök így nem tudott mást tenni, mint elfogadta a Jukosz s mások pénzét, s átveszi a „jegyinorosszok” retorikáját, a liberális emberjogi harcos szerep ugyanis nem áll túl jól neki. Még kínosabb helyzetbe került a szociálliberális Jabloko. Vezetője, Grigorij Javlinszkij ugyanis aligha hirdetheti az oligarchikus állam lebontását azután, hogy bebizonyosodott, pártja legnagyobb támogatója a Jukosz. A Jabloko egyébként a másik liberális erővel, a Jobboldali Erők Szövetségével egyetemben az ötszázalékos parlamenti küszöb körül tanyázik, s mint ilyenkor általában, immár sokadszor felvetődött a két párt egyesülése. Biztos bejutónak számítanak a hatalmat fontos helyzetekben mindig is támogató Zsirinovszkij „liberálisai”, míg a Kreml által kreált új erők, a Haza szövetség és a Néppárt inkább az ellenfelek, főképp a kommunisták gyengítésében vitézkedhetnek.