Évente húszmilliárd forintot tesz ki a hazai játékkereskedelem forgalma. Ezenfelül kétmilliárdosra becsüljük az illegális csatornákon zajló kereskedelem értékét, amely döntően a távol-keleti áruk esetében jellemző – mondta Gyaraki József, a Játékkereskedők Országos Egyesületének alelnöke, a Regió Játék-nagykereskedelmi Kft. ügyvezető igazgatója. Hozzátette: ma már a forgalom hetven százaléka a multinacionális láncokban zajlik. Ezek eredményessége abban rejlik, hogy kisebb haszonkulccsal dolgoznak, mint a kiskereskedők. A játékot „csaliként” használják, hiszen a szülő úgyis vesz más terméket is, amely viszont már komolyabb hasznot hoz az áruháznak.
A szakember aláhúzta: amíg Nyugat-Európában bevett szokás fél- vagy egész napos programként játékot vásárolni, addig nálunk ez még nem jellemző. Magyarországon nincsenek specializálódott játékáruházak sem, mint Nyugat-Európa némely nagyvárosaiban. Ennek oka a népesség számában és az alacsonyabb életszínvonalban keresendő. Ezért hazánkban a játékot kapcsolni kell más árucikkekhez, amely kiegyenlíti a szezonális ingadozást. A játékpiac forgalmának fele az év utolsó harminc napjára koncentrálódik. Gyakori azonban, hogy ekkortájt az áruházak szélesebb termékskálával, nagyobb eladóterületet biztosítva jelennek meg e termékekkel. Gyaraki kiemelte: a hagyományos játékok iránti keresletben megfigyelhető a korhatár lejjebb csúszása; a tizenévesek már inkább a számítógépes programokat kedvelik. A videojátékok piaca sajnálatos módon nem a játékforgalmazók, hanem a számítástechnikai és műszaki áruházak kínálatába került – mutatott rá.
A játékgyártással, -kereskedelemmel hazánkban megközelítőleg ötvenezer ember foglalkozik. A kereskedő vállalkozók száma közel tízezer. A magyar játékgyártók fejlődése a rendszerváltás után felfelé kezdett ívelni, ám tőkeszegénységük és korlátozott lehetőségeik miatt ez a lendület megtört. Ugyanis a profithoz – mutatott rá Gyaraki – nagyobb darabszámú szériákat kellett volna gyártaniuk, viszont erre nem volt felvevőpiac, exportlehetőségeik pedig szűkek voltak. A hazai kisipar rövidesen kiöregszik, szerszámaik pedig elavulnak – tette hozzá. A hazai játék-nagykereskedelemmel kapcsolatban elmondta: e szegmens a rendszerváltozás után bővült, majd a piaci szereplők száma megcsappant. Vannak, akik széles áruválasztékot kínálnak, míg mások specializálódtak. A felvásárlások nem jellemzőek a piacon, hiszen a tönkrement cégek vevőit felvásárlás nélkül „felszívják” a többiek.
Az alelnök ismertette: a játékok arculattervezése, kialakítása Európában zajlik, ám a piacra dobott eredeti játékok távol-keleti hamisított változata kevesebb mint egy év alatt utat talál magának Európába és a világ más régióiba. Ráadásul fél áron. Ezek minőségben gyengébbek elődeiknél, de mivel például a magyar és a volt szocialista országok vásárlóinak döntő többsége „árérzékeny”, így ezen játékoknak biztos felvevői e régiók lakosai. Gyaraki sajnálatosnak tartja, hogy a szerzői és formavédett jogokkal a világ egyes pontjain nem sokat törődnek. Ugyanakkor nem minden távol-keleti termék hamisítvány, hiszen már a nyugat-európai és észak-amerikai cégek is temérdek játékot gyártatnak Kínában az alacsony bér- és energiaköltség miatt – mutatott rá a szakember.
Gyaraki hangsúlyozta: ma arról szól a szakma, hogy a játékok élete a filmstúdiókban, forgatókönyvírással kezdődik. Az író, rendező megálmodja a sztorit, az epizódszereplőket, a mesefigurákat rögtön kiemelik, s gyártás-előkészítésbe helyezik. A film-, és a játékgyártás párhuzamosan zajlik, s mire előbbi a mozikba, utóbbi a boltok polcaira kerül. A cégeknek a film mellett ugyanis komoly hasznot hoz a játékértékesítés is. A gyermekek a szüleiktől pedig leginkább a filmek szereplőit, az akcióhősöket, a mesefigurákat kérik ajándékba, de a szülők automatikusan is ezekből választanak. Jelenleg például a Hófehérke és a hét törpe számtalan játékvariációja kerül az üzletekbe a kis figuráktól a törpék házáig.
Napjainkban nincsenek olyan világsikereket begyűjtő játékok, mint korábban Rubik Ernő bűvös kockája volt. Az alelnök ismertette, hogy ma is vannak pozitív eredmények, ám ezek inkább kis szériás játékokban érhetők el, amelyeket speciális boltokban értékesítenek.
Gyaraki aláhúzta: hazánk uniós tagsága miatt idehaza nagy változásra nem kell számítani sem az árak, sem a választék tekintetében. Vélhetően visszaszorul a hamisított termékek aránya. Ma már – más termékekkel ellentétben – nem jellemző, hogy az északi és nyugati szomszéd országok polgárai Magyarországon vagy a magyarok e határok túloldalán vegyenek játékokat, hiszen az árak közel azonosak. Az áfa-visszaigénylés megszigorítása viszont nem tett jót a magyarországi bevásárlóturizmusnak, amit a játékipar is megérzett. Holott, ahogy ez az osztrákoknak jó üzlet volt korábban, így nekünk is az lehetne az ukrán, román és szerb turisták esetében. Ehhez viszont szükség lenne arra, hogy ők könynyen visszakapják az általános forgalmi adót. A helyzetet tovább rontja a közelmúltban bevezetett vízumkényszer is.
A szakember érdekességként mesélte el: a jóléti államokban élő – főleg Németországban – nyugdíjasok jelentős arányt képviselnek a játékpiac vásárlói között. Az igen magas nyugdíjú, ám a munkaerőpiacról kikerült emberek újraélik gyermekkorukat. Anyagi jólétük biztosítja számukra, hogy megvalósítsák gyermekkori álmaikat, s modellezzenek vagy terepasztalt építsenek. Sok esetben persze az unoka az indok, ám a valóságban ők is – ahogy az emberek többsége – szeretnek játszani.
origo.hu
Fontos, új szerepet kaphatnak a magyar gyógyszertárak a járványok elleni védekezésben
