Sz. Gyula taxis egyelőre nem kíván vallomást tenni a rendőrség előtt brókerügyben, úgyhogy egy ideig ne tessenek Sz. Gyuszi visszaemlékezéseire várni az újságosstandoknál, illetőleg az éter hullámhosszain. Sz. Gyuszi személyszállító kisiparos tudniillik nem erősítette meg a minap korábbi tanúvallomását (hogy ő vitt ide meg oda Kulcsár megbízásából igen nagy pénzeket stanicliben, illetve nejlonzacskóban), nem volt beszédes kedvében a kihallgatáson. Talán szájzárat kapott. Vagy telefonhívást.
Akárhogy van is, tagadhatatlan, hogy Sz. Gyula (haveroknak Gyuszi) a Kulcsár-ügy kapcsán jelentős publicitást kapott, taxisemberről ennyit még nem beszéltek a magyar sajtóban. (Nem lennék meglepve, ha hamarosan valamelyik televíziós műsor beszélgetést készítene nejlonzacskós Gyulával hányattatásairól, gyermekkoráról, találkozásairól Bécsbe szakadt munkaadójával.) A lényeg: áll a brókerügy, Gyuszi taxis nem kíván kipakolni a hatóságoknak, s azt sem lehet kizárni, hogy emlékiratait nyolcvan évre titkosíttatja, ahogyan azt a legnagyobbak szokták. Jó lenne megtudni, mit mond minderre a vonatkozó magyar jogtudomány, az örökké gondterhelt Bárándy szakminiszter, netán a Werbőczi Hármaskönyv, a Tripartitum (Bécs, 1517). Van-e törvényes lehetőség mielőbb megtudni, ki, mikor, hol és hogyan lopott el milliárdokat a magyar állampénzből, illetve hogyan asszisztált hozzá.
Lassan röhejbe fullad ez az egész brókerhistória. Se pénz, se felelős. Attila egyelőre Bécsben időz, Gyuszi nem kíván nyilatkozni, soktucatnyian a markukba röhögnek.

Ezt mondta Orbán Viktor Gyurcsány lemondásáról és válásáról