Kettétört a legnagyobb jéghegy

Darabokra tört a világ legnagyobb jéghegye az antarktiszi Ross-selfjég mellett. A Déli-sark jégmezőjéről három éve leszakadt monstrum széttagozódásában a viharos erejű szélnek volt döntő szerepe.

Leltárba vették és mérőműszerekkel szerelték föl az Antarktiszon működő amerikai McMurdo kutatóállomás szakemberei azt a két jéghegydarabot, amely a világ mostanáig legnagyobb jéghegyéből maradtak, miután a monstrum még októberben kettétört – olvasható az Egyesült Államok antarktiszi kutatóállomásának gondozásában az ausztrál nyár ideje alatt megjelentetett Antartic Sun című kiadvány internetes honlapján.
Az eddigi rekorder, amely a prózai B–15 névre hallgatott, a maga 11 ezer négyzetkilométeres kiterjedésével kicsit nagyobb volt, mint a Jeges-tenger és körülbelül akkora, mint Gambia vagy Jamaica. Az úgynevezett Ross-selfjégről még 2000 márciusában levált B–15 kettétörését először a marylandi National Ice Center kutatója, Judy Shaffier vette észre pár hete, egy műholdas felvételen. A felfedezést később egy másik műhold infravörös fényképe is megerősítette. A két részre szakadt B–15 nagyobbik darabja a B–15A, a kisebbik pedig a B–15J jelzést kapta. Az eddigi rekorder kettétörésével a büszke cím a C–19A jéghegyre szállt, amely 5659 négyzetkilométer kiterjedésű.
A hajdani B–15 aprózódása nem fejeződött be. A University of Chicago szakemberei az elmúlt napokban meteorológiai műszerekkel és globális helyzetmeghatározókkal felszerelt mérőoszlopokat helyeztek üzembe a B–15A, a B–15J és az utóbbival szomszédos C–16-os jéghegy felszínén is, hogy megfigyelhessék a folyamatot. Szakemberek szerint a monstrum széttörésében a legfontosabb szerepet az erős, óránként 120 kilométeres szél játszotta. A Ross-selfjég közelében két éve megrekedt B–15-ön a szélek felől indult egymás felé egy-egy repedés, és végül összeértek, ám – mint amikor egy fatörzset két irányból is befűrészelnek – nem középen.
A hatalmas jéghegy évekig elzárta a nyílt víztől a McMurdo kutatóállomást és a parton, a Crozier-hegyfokon fészkelő császárpingvinek költőhelyeit. A torlasz miatt a szárazföldön esetlenül közlekedő madaraknak kilométereket kellett megtenniük lábon a tengertől a fészkekig: a megpróbáltatást csak kevesen bírták ki. Gerald Kooyman pingvinkutató szerint a környéken fészkelő császárpingvinek 75 százaléka tűnt el az elmúlt évek alatt. A szakember rendszeresen járja kollégáival a környéket, ahol legutóbb már csak igen kevés pingvint találtak: a térséget elpusztult madártetemek, kikeltetlen tojások, megfagyott fiókatetemek borították. A legyengült állatok sok esetben a közelben portyázó rablósirályoknak estek áldozatul.
A kutatók szerint van rá esély, hogy a B–15 legnagyobb darabja, a B–15A hamarosan – igen gyorsan – észak felé úszik majd, követve a jéghegyek megszokott útját Cape Adare felé.