Konjunktúra helyett mélyrepülés

Ma már látjuk: a gazdaságkutatók sem számoltak azzal, hogy a kormányváltás ekkora terhet ró a gazdaságra. Az állami pénzek elfogytak – mondta lapunknak az építőipar helyzetét értékelve Tolnay Tibor, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének elnöke, a Magyar Építő elnök-vezérigazgatója. Úgy látja: a magyar társaságok legfeljebb alvállalkozók lehetnek saját országukban, miközben Európa államai erőteljesen védik saját cégeiket, piacaikat.

Két évvel ezelőtt ön még azon véleményének adott hangot, hogy az építőipari konjunktúra hosszú távon fennmarad. Prognózisa nem jött be. Miért?
– A több esztendeje tartó bővülésen belül kiemelkedő év volt a tavalyi, amikor a termelés értéke húsz százalékkal nőtt, s volumene elérte az 1,44 milliárd forintot. Az előrejelzések azt mondták, hogy a kedvező folyamat továbbra is megmarad. Az utóbbi évek növekedését az állami és önkormányzati megrendelések, valamint a külföldi multik által eszközölt beruházások – irodaházak, áruházak, bevásárlóközpontok, ipari ingatlanok – generálták. Az idén azonban visszaesett a termelés. Ezt egyesek a hideg téllel próbálták magyarázni, ezt azonban a szakma nem tudta elfogadni, mert az időjárás miatt csak néhány napos lehetett a csúszás. Ma már látjuk, hogy a gazdaságkutatók sem számoltak azzal, hogy a kormányváltás ekkora terhet ró a gazdaságra. Az állami pénzek pedig elfogytak.
– A problémákra mennyiben lehet megoldás az uniós pénzek felhasználása?
– Sokan bíztak és bíznak abban, hogy az idén és jövőre özönlik majd az uniós támogatás. A reálisabban gondolkodók azt mondták, igen, ennek megvan az esélye, de ehhez profi előkészítettség, megfelelő magyar kormányzati társfinanszírozás és intézményhálózat szükséges. Azon kívül, hogy a beérkezett kétezer ötlet közül 700 elképzelést kiválasztottak, nem sok minden történt, s nem látjuk a megfelelő intézményrendszert, mechanizmust, amely a pályázatok sikerét garantálni tudja. Úgy látom, hogy a kormányzat már felismerte a hibákat, de ez nem elégséges, gyors intézkedések is kellenének.
– Reális veszély az, hogy a magyar cégek kiszorulnak a bővítéssel saját piacukról?
– A közösségi tagországokban az elkövetkezendő években stagnálni fog az építőipar, így régiónkban keresnek piacot a külföldi cégek. Nem a nagy multik jönnek majd, hiszen azok egy része már itt van, hanem a kis- és középvállalkozások. Ezen társaságok mérete, tőkeereje is nagyobb, mint a magyar cégeké, ráadásul brüsszeli kapcsolatrendszerük is régebbi és fejlettebb.
– Milyen lehetőségeik lesznek a magyar cégeknek a közösség piacán?
– Nem nagyon reménykedhetünk, bár a közösségi piac nyitott, a tagországok azonban elég erősen védik saját vállalkozásaik érdekeit. Általában a közbeszerzéseken 60-80 százalékban az adott ország vállalkozói a befutók. Éppen ezért saját piacunkra, valamint Horvátországra, Romániára, Ukrajnára és Oroszországra kell koncentrálnunk. Ezen országok némelyikében a befektetésekhez azonban a nagyobb kockázatok miatt állami garanciák is szükségesek.
– Nemrég Medgyessy Péter Kínában azt javasolta, hogy a kínai építőiparnak is be kellene kapcsolódnia a magyarországi autópályák építésébe. Helyesnek tartja, hogy amikor idehaza egy ágazat gondokkal küzd, akkor a miniszterelnök újabb vetélytársakat toboroz külföldön? Egyébként ön tanul már kínaiul?
– Remélem, erre nem kerül sor. A kínai állami építőipari vállalatnak, a China Road and Bridge Corporationnek egyébként nincsenek magyarországi kapcsolatai. A második kérdésére a válaszom: nem tanulom a nyelvet.
– Lehet, hogy olcsóbbak lennének a kínaiak.
– A mi árainkkal bármilyen árversenyben indulhatunk. Csak akkor lennénk vesztesek, ha adott esetben a külföldi cégek tőkét áldoznak fel az árleszorításért, hogy ezzel tönkretegyék a magyarokat. Egy ilyen helyzetet a tőkeszegény hazai cégek nem élnének túl. Erre más ágazatok esetében sajnos már van példa. Így ennek megvan a veszélye, mint ahogy annak is, hogy a hazai vállalkozások jelenlegi fővállalkozói pozíciójukból alvállalkozókká válnak. Az is elképzelhető, hogy a magyar cégeket a külföldiek felvásárolják, ám ennek valószínűsége a csatlakozással csökken. Nagyobb a realitása viszont az agyelszívásnak, amikor a képzett munkaerőt csábítják el.
– Van módszer a túlélésre?
– A túlélés útja lehet a klaszterek alakítása, valamint a fúziók, s a sikerekhez szükségesek az állami és önkormányzati támogatások, megrendelések is. Az építőiparba juttatott kormányzati pénzek jó befektetések, hiszen túl azon, hogy a megépült otthonok, üzemek, utak növelik a nemzeti vagyont, munkahelyek jönnek létre, az államnak jelentős bevétele származik belőle.
– Hazánkban milyen egyéb problémákkal küzdenek a vállalkozások?
– A megrendelések csökkenése mellett a másik legnagyobb problémánk a bizonytalanság. Például nem tudjuk, hogy a költségvetésben miként alakul majd például a telekáfa 25 százalékos kulcs alá minősítése. Ez elbizonytalanította a lakásépítő cégeket. Nem tudjuk azt sem, hogy a kutatás-fejlesztési hozzájárulást, annak mértékét miként képzelte el a kormányzat. Nem vitatjuk az erre fordítandó források alacsony szintjét, amelyet valóban szükséges lenne emelni. Azok az elképzelések viszont, hogy csak az ötven fő feletti vagy csak a nyereséges cégek fizessenek e címen, meggondolatlanok, közgazdaságilag abszurdak. A piaci szereplők helyzetét csak tetézi az energia árának emelkedése. De ide sorolnám az ökoadó kivetését is.
– Sok cég még mindig közömbös a környezetvédelemmel, s az államnak rengeteget kell még e területre költenie.
– Ez igaz, csak azt nem értjük, hogy például a téglagyártásban miért kell az unió által elvárt környezetvédelmi elvárásoknál, légszenynyezettségi mutatóknál nekünk többet vállalni. Ez ugyanis jelentős pluszkiadásokat ró majd a cégekre s ezáltal a fogyasztókra is. Ha ezeket a terhelési díjakat bevezetik, akkor ez az infláción felül nyolc-tíz százalékos áremelkedést jelenthet majd a termékek árában. Nem tartom helyesnek azt, hogy minden kedvezőtlen intézkedést az uniós csatlakozással indokolnak, mert ez így egészében nem igaz.
– A kormánnyal folytatnak szakmai konzultációkat?
– E problémákban minket nem kerestek meg, a szakma véleményét nem kérték ki. A lépésekről a sajtóból értesülünk.
– A szakma sokszor azt kifogásolta, hogy az építésügy feladatai több minisztérium hatáskörébe tartoznak. A kormány szeptemberben létrehozta az egységes Országos Lakás- és Építésügyi Hivatalt. Ez nem pozitívum?
– Üdvözlendő lépés, ám kérdéses, hogy feladatának végzéséhez megkapja-e a szükséges hatásköröket és pénzeket. Ennek hiányában ugyanis csak látszatintézmény lesz. Úgy tudjuk, a hatásköröket januártól megkapják.
– Ha tárgyalni szeretnének a kormánnyal, Csabai Lászlóné kormánymegbízotthoz vagy Fegyverneky Sándorhoz, az új hivatal vezetőjéhez fordulnak?
– Azt gondolom, eddig lényegében nem változott semmi, s ha problémánk, javaslatunk van, akkor ugyanúgy több minisztériumot keresünk meg.
– Melyek azok a problémák, amelyekről a szakma maga tehet?
– Ma már az ágazatban jelentős méreteket öltött és komoly értéket képvisel az úgynevezett körbetartozás, ami ellen együttesen kell fellépnünk. De más esetekben kiszolgáltatottak vagyunk. Ide sorolható az a befektetői magatartás, amikor tendert írnak ki egy projekt megvalósítására. Az építőipari cég akár hónapokat is dolgozik a tervezésen és az ajánlaton, majd a dokumentumokat benyújtja. A befektető azt a munkát, amit sokmilliós költséggel kellett volna neki elvégeztetni, több céggel ingyen készítteti el. Így ezt a magatartást szankcionálni kellene.
– Mára halaszthatatlanná vált a szakmunkásképzés fejlesztése, hiszen egyes szakmákban hiány van. A munkaerőhiányt sokak szerint külföldi, illetve határon túli magyarokkal lehetne pótolni. Mit gondol erről?
– A hazai képzés bővítése mellett szükség lesz ilyen lépésre. Elképzeléseink szerint a szomszédos országokban indítanánk képzéseket, s hoznánk létre munkaerő-toborzó irodákat. Ezzel az emberkereskedelmet, a feketemunkát is meg lehetne szüntetni.
– A feketemunka nem csak a szakmunkások körében létezik.
– Valóban. A munkavállalói ellenőrzések korlátozódnak a kisvállalkozások fizikai dolgozóinak ellenőrzésére, miközben a multiknál számtalan menedzser engedély nélkül végzi tevékenységét.
– A hazai szakember-utánpótlás hiányában mennyiben játszik közre az alacsony bér?
– Az iskolából kikerülő gyerekek szülei azért nem adják csemetéjüket építőipari szakmunkásokat képző iskolákba, mert a statisztika szerint ebből a szakmából nem lehet megélni. A valóság a statisztikai adatok alapján azonban nem annyira rossz, mint azt sokan gondolják, hiszen sok kisebb méretű cég zsebbe fizeti a munkabért.
– Ez a jelenség mennyire jelent problémát a nagyobb méretű vállalkozásoknak, amelyek nem tudnak zsebből zsebbe fizetni?
– Nagyon is, hiszen a kicsik sokszor ezért tudnak olcsóbbak lenni.
– Építészmérnök-hallgatók nemrég arról szóltak, hogy a vállalkozások nem tesznek különbséget az építész- és az építőmérnök-végzettség között. Lát ebben konfliktust?
– Egy kivitelezőcégnél az, hogy valaki építő- vagy építészmérnök, nem jelent nagy különbséget, ez inkább csak a tervezésnél válik ketté. Úgy gondolom, ez nem gond. Nagyobb hiba az oktatásban, hogy a hallgatók a mai napig nem ismerhetik meg az uniós szabványokat.
– Mit gondol, ha öt év múlva beszélgetünk, miről fog beszámolni?
– Az egyik alternatíva lehet, hogy a hazai cégek csődbe mennek, vagy csak alvállalkozói lesznek a beruházásoknak. A másik lehetőség, hogy egy letisztult uniós piacon megerősödött magyar vállalkozásokkal találkozhatunk. Ezt ma még nem tudni.
***
Medgyessy Péter kínaiakkal tárgyalt.
„Magyarország Kína számára egyfajta bázis lehet” – jelentette ki tegnap a kormányfő, amikor Csang Cse-kang kínai kereskedelmi miniszterhelyettessel tárgyalt. Medgyessy Péter a jövő évi gazdasági prioritások közül kiemelte az úthálózat-fejlesztést, az infrastrukturális beruházásokat, a városi közlekedés javítását. Csang Cse-kang közölte: ösztönzik a kínai vállalatokat, amelyek részt kívánnak venni a magyarországi infrastrukturális beruházásokban. Reményét fejezte ki, hogy a jövőben emelkedik a magyar kacsa- és libahússzállítások mennyisége is. Medgyessy Péter elmondta: minden vállalkozót szívesen lát a budapesti metróberuházással kapcsolatban. (MTI)