Molnár Tibor, a különc borvidék szerelmese

Sopron nem egyenlő a kékfrankossal. Még akkor sem, ha elsőre mindenkinek ez jut eszébe a borvidékről. Mert ezen a különc borvidéken csodák is teremnek.

Nagy Ottó
2003. 11. 23. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ha lehet azt mondani, hogy valaki szerelmes egy borvidékbe, akkor Molnár Tibor biztosan az. A Soproni Borvidék Hegyközségi Tanácsának elnöke olyan szeretettel és akkora hévvel beszél borvidékéről, hogy ezt a kijelentést nyugodtan meg lehet kockáztatni.
Ez a szenvedély annak ellenére lobog, hogy a soproni borvidékről nagyon keveset beszélnek, aminek több oka is van. Molnár Tibor úgy látja, hogy ebben közrejátszik az, hogy 1946-ban kitelepítették innét a német ajkú lakosságot, köztük a frank őslakosokat, a poncichtereket, akik szőlészettel-borászattal foglalkoztak. A kitelepítéssel megszakadt a borászkodásnak a frankok által magas nívón művelt folyamata. Másrészt a borvidék három tájegység vonzáskörzetében fekszik. Itt érvényesül a kontinentális klíma, a dealpin hatás – ami kicsit hűvösebb viszonyokkal jár, és gyümölcsössé teszi azokat. A harmadik a szubmediterrán hatásokkal rendelkező terület, itt lehet nagyon meleg vörös- és késői szüretelésű, aszújellegű borokat készíteni – mondta Molnár Tibor. Rögtön hozzátette azonban azt is, hogy a klímakavalkád ellenére az utóbbi években az emberek az alacsony jövedelmezőség miatt felhagytak a borászkodással. A német ajkúak máshol, gyakran a szomszédos Ausztriában kerestek munkát, és a többiek is egyéb elfoglaltság után néztek.
Mindezek ellenére, ha valakit megkérünk, hogy sorolja fel a borvidékeket, akkor a soproni neve is előkerül a negyedik-ötödik helyen, persze a kékfrankosnak köszönhetően. Ezt pedig ki kell használni. Most már van itt jó néhány borász, akikre oda kell figyelni. Nemcsak a kékfrankos, hanem aszújellegű boraik miatt. Erre Molnár Tibor – aki harmadmagával a Vincellér-ház pincészet tulajdonosa is – saját példát hozott: a 1999-es ésa 2001-es késői szüretelésű Zenitjüket. A tulajdonképpen egy diplomataszüretnek köszönhető borsorozat 2001-es évjárata egy hatputtonyos aszúnak felel meg. Molnár Tiborék büszkék is arra, hogy az országos borversenyen kategóriájában csak egy tokaji előzte meg.
Az említett kincsekkel és hatásokkal rendelkező borvidék jövőjét nem a bevett szokások szerint szeretnénk alakítani. – Igaz, hogy itthon kialakulóban vannak a régiók, de mi – úgy döntöttünk –, nem az itthoni, hanem az osztrák régiókhoz szeretnénk csatlakozni. Ez nekünk több és jobb lehetőséget nyújtana, és azért szorgalmazzuk ezt a megoldást, mert a szomszédoknak már alakulóban van egy szlovén és egy stájer borrégiójuk – vázolta az okokat Molnár Tibor. – Eredetileg szerettünk volna Ruszthoz csatlakozni, ami számunkra elsősorban idegenforgalmi kapcsolódási pontot jelentett volna. Legújabb elképzelésünk szerint most a közép-burgenlandi borvidékkel kellene frigyre lépnünk, ott ugyanis már telepítettek 2500 hektár kékfrankost, és úgy gondoljuk, hogy ide kellene nekünk csatlakozni, itt kellene nekünk kapcsolatokat keresni. Az együttműködés azért is hasznos lenne, mert a sógorok 1996-ban nemzetközileg – erre a területre vonatkozóan – levédték a Kékfrankosország nevet. Mi cserébe levédtük, hogy Sopron a kékfrankos fővárosa, hiszen egy ország főváros nélkül mit sem ér – mondta nevetve a hegyközség elnöke. Csatlakozási elképzeléseink között azonban anyagi okok is szerepelnek, egy új régió létrehozásával mindkét fél friss támogatási lehetőségekhez jutna, ami sem az osztrákok, sem a mi fejlődésünk szempontjából nem elhanyagolható tény. Látható – mondta Molnár Tibor –, hogy Sopron a maga sajátos klímájával, izoláltságával és szerepével meglehetősen különc borvidék, viszont éppen a különcségének köszönhető, hogy itt más borvidékekhez képest sokkal érdekesebb borokat lehet előállítani.
***
A Vincellér-ház.
A vállalkozást, amelynek hivatalos neve Vincellér MPS Kkt., Molnár Tibor mellett Pieler Pál és Sásdi István vezeti. A harminc hektár szőlőt művelő pincészetben a tulajdonosok mindent maguk végeznek, azt mondják, így jobb és gyorsabb a munka. Éves borforgalmuk két-háromezer, tárolókapacitásuk háromezer-ötszáz hektoliter. A palackozást 1997-ben kezdték el, és egyelőre termelésük tíz százalékát töltik palackokba. A pincészet igazi kuriózuma a késői szüretelésű, aszú-jellegű fehérbor.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.