Mivel törvényi szinten nincsenek konkrét előírások a minőségbiztosításra, illetve a szolgáltatások ellenőrzésére, a távközlési szektorban jelenleg teljes egészében a piac szabályozza e területet. Az európai uniós irányelv e téren alapvetően a bizalomra épül, amit a jogalkotók a hazai rendszerben is megpróbáltak érvényesíteni, ám a távközlési liberalizáció ellenére az igazi verseny még nem alakult ki. Így tehát pusztán a piaci környezet nem alkalmas e terület szabályozására, főként olyan területen, ahol nincs jelen a konkurencia. A fogyasztók az általános szerződési feltételeknek megfelelő minőséget vehetnek igénybe egy adott szolgáltatótól. Abban az esetben, ha ezekkel nem elégedett a fogyasztó, általában hiába fordul panasszal bármelyik hatósághoz, az esetek döntő többségében legfeljebb annyit tehet, hogy egy jobb minőségű, drágább szolgáltatást vesz igénybe. A piacfelügyeleti szervek – mint például a Hírközlési Felügyelet – abban az esetben léphetnek fel a szolgáltatóval szemben, ha silányabb minőséget biztosít a fogyasztó részére, mint ami a szerződési feltételek között szerepel vagy jogszabályt sért. A vonalas területen a törvényi szinten szabályozott egyetemes szolgáltatások nyújtanak alapot a minőségbiztosításban.
A Hírközlési Felügyelet munkatársai évente több ezer ellenőrzést végeznek a távközlés területén. Így például ellenőrzi a hatóság a számlázási rendszert, az év közbeni áremelkedések mértékét vagy a cégek ügyfélszolgálatai tevékenységét. Több esetben a végberendezést árusító üzletekben is rutinellenőrzést végeznek, így például a távközlési műszaki cikkekből vesznek mintát, amit vagy a helyszínen, vagy a saját laboratóriumban vizsgálnak meg.
A törvény végrehajtási utasítástervezete között külön tételként szerepel a fogyasztóvédelem és a minőség kérdése. A szigorítás mértékét a szolgáltatók érdekérvényesítő képessége is erőteljesen befolyásolhatja.
origo.hu
Elkezdődött az érettségi: mutatjuk, milyen feladatokat kaptak a diákok
