Üvegzseb

Az üvegzseb nem az üveghegyen is túl élő iszákosok zsebe, mint azt első pillanatra gondoltam, nem ám. A régóta készülő üvegzsebtörvényből kiindulva úgy vélem, a nagyon gazdagok zsebei lesznek majd átláthatók, mint az üveg. Félek, csak annyira, mint a koszos üveg, a tejüveg, netán a vakablak. Most majd az átvilágítási törvény mintájára nem a múltakat, csupán a zsebeket kívánják átvilágítani, el lehet képzelni, milyen eredménnyel. Egyébként is undorodom az ilyesmitől, minek kotorászni más zsebében, komolyabb országokban például illetlenség megkérdezni, mennyi az ember fizetése.
Én egyetlen minisztertől nem irigylem a diós holdacskát, persze, ha jól dolgozik. Aki meg ölt, lopott, csalt, sikkasztott, a gengszterváltás haszonlesője volt, azt büntesse meg a bíróság.
Sokáig azt gondoltam, az én zsebemnél aztán nem kell üvegebb. Legutóbb akkor jutottam potyán száz forinthoz, amikor egy illető felém lökött egy bevásárlókocsit a Pólusban, és rohant kifelé. A kocsiban levő pénz nem érdekelte, annyira sürgős volt neki. Na, ezért a száz forintért nem kell adóznom. Egyébként minden egyes forintom (majdnem azt írtam, fillérem, de már azt is elvették tőlem) átlátható, de még mennyire. Úgy szeretnék végre valami titkos jövedelemhez jutni, hogy az szinte beteges. Már ott tartok, hogy a könyvelőm, aki mellesleg csak szívességből készíti az adóbevallásomat, legutóbb ki akart segíteni egy kis fagylaltpénzzel, annyira megsajnált. Ő fagylaltpénznek hívja az olyan luxuskiadásokat, mint például a fagylalt. Siralmas anyagi helyzetem előtte nem titok, s mivel szerintem a szegénység szégyen, nem is szívesen találkozom vele.
Nemcsak hogy szégyen, hanem butaság, szerencsétlenség, ügyefogyottság, sikertelenség, mulyaság, a sor folytatható. Bujkálok a könyvelő elől, mert mindent tud rólam. Honnan kaptam, mennyit, milyen szánalmasan keveset keresek ilyen-olyan firkálmányaimmal. És mennyit költöttem villanyra, vízre, gázra, benzinre, telefonra, könyvre, újságra. Egy nyitott könyv vagyok előtte. Bizalmasabb adatokat tud rólam, mint az orvos. Az orvosnak nyugodtan megjátszhatom magam az esetleges hálapénzzel, ha nagyon hálás vagyok. Mert mindenáron takargatni szeretném szegénységemet. Pedig úgy vettem észre, hogy a szegény emberek többnyire jószívűek. Persze, hiszen azért szegények.
Valami azonban elárulhatta anyagi helyzetemet (jószívűségemet?), mert beválasztottak az egyik írószervezet segélyezési bizottságába. Nem egykönnyen vállaltam el, átfutott rajtam, hogy kitől fogok én ezután segélyt kérni? Magamtól? De aztán győzött a tehetetlenségi erő, és most egy hónapban egyszer általában jó napom van. Előfordul, hogy több is, de ez az egy tuti. Ilyenkor összeülünk, segélyezési bizottsági tagok, és pénzt utalunk ki az arra rászorultaknak. A tagdíjakból, különböző alapítványok kamataiból rendelkezésünkre álló összegből tudunk adni személyenként évente harminc-negyvenezer forintot. Örülünk, hogy adhatunk, és gondolom, örülnek azok is, akik kapnak. Nem akármi ez a mai világban.
A legutóbbi jegyzőkönyvől másolok ide néhány részletet, nevek nélkül, személyiségi jogok nem lesznek megsértve, senki szegénysége nem lesz elárulva, de az olvasó kaphat némi képet az írók üvegzsebéről.
„Édesanyjával él, nem tudja fenntartani lakását. Lányát kellene segítenie, de önmaga fenntartására is kevés a pénz.”
„Támogatást kér. X.-ben szolgálatos író és újságíró. Három gyermek és három unoka mellett nehéz eleget tenni mind írói, mind művelődéspártolói hivatásának. Több, mint 35 verses, próza- és drámakötete után jelentős tervei és kéziratai várják a folytatást.”
„Családi és egészségügyi okok miatt nehéz helyzetbe került. Felesége nyugdíjas, nevelt lánya és unokája velük él. Az unoka speciális iskolába jár, és anyukája egyelőre nem tud munkát vállalni. Gyógyszerei nagyon drágák.”
„Váratlanul meghalt a felesége, a temetési költségek olyan anyagi terheket jelentenek, melyeket írói jövedelméből nem tud fedezni.”
„Nincsen honoráriuma, beteg, gyógyszereit nem tudja megvásárolni, mert a rádió megszüntette egy műsorát. ”
„Tavaly kért fűtési segélyt, anyagi helyzete azonban nem javult, így kérését megismétli. Mellékelve elküldte nyugdíjszelvényét.”
„1996 óta nem rendelkezik rendszeres jövedelemmel, baráti szívességként értelmezhető kiadói segédmunkából és tárgyai eladogatásából él. Korára és betegségeire tekintettel az idén sikerült leszázalékoltatnia magát, de még nem kapott pénzt.”
„Lánya részére kér beiskolázási segélyt, maga részére szociális segélyt. 12 éve elvált, volt felesége beteg.”
„Még soha nem folyamodott segélyhez. József Attila-díjas. Két gyermeke iskolás, lánya egyetemre jár, sajnos nem kapott kollégiumot, albérletet kell fizetni. Fia kollégista, de a könyvek drágák, nem tudják fizetni. Nagynénje, akinek gondozását magukra vállalták, váratlanul meghalt, a temetés költségét nekik kellett állniuk. A tanévkezdés és a haláleset minden tartalékukat felemésztette. Csatolva: számlák a temetésről, a kollégium elutasító levele, iskolalátogatási igazolások.”
„Írásos kérés beküldésétől idegenkedik. F. K. írt egy feljegyzést. Súlyos mozgássérült, nehéz anyagi helyzetben van. Sokszor éhezik családjával együtt. Öt gyermekéből kettő még tanul.”
És ők mind írók, a lélek mérnökei. Üvegzsebeik rongyosak.