Ezt a kérdést teszik fel a Vajdaságban azok is, akik félnapos sorban állás után jutottak hozzá a beutazási engedélyhez, s azok is, akik hetekkel ezelőtt adták át vízumkérelmüket valamelyik utazási irodának (szaporítva ezzel a sok ezerre felgyülemlett kérvények számát), de azok is, akik azt várják, hogy szűnjön már a szűnni nem akaró „első roham”.
Eddig ugyanis senki sem mondta a budapesti illetékesek közül, hogy hoz-e változást az a pillanat, amikor Magyarország az EU része lesz. Illetve egy kijelentés – egy legkevésbé sem megnyugtató nyilatkozat – mégiscsak elhangzott Hárs Gábornak, az Országgyűlés külügyi bizottsága alelnökének szájából: „A legfontosabb, hogy a vízumegyezmény meglegyen; ez megvan, tehát megoldja a problémát úgy, ahogyan szerették volna, hosszú lejáratú, ingyenes. Május 1-jéig, ameddig az Európai Unió tagjai leszünk. Tehát hat hónapra.” Ha a teljes szöveg nem is, az utolsó mondat teljesen egyértelmű. Nem tekinthető elszólásnak. Hat hónap után pedig mi következhet? Újabb sorban állás, negyveneurós vízum, egyszeri beutazás? Ahogyan a schengeni egyezmény előírja minden tagországnak. A délvidékiek újabb megaláztatásoknak néznek elébe. Ezek közé sorolják a bukaresti szándékot is, hogy vízumkényszert vezessen be Szerbia-Montenegróval szemben. A tárgyalások már megkezdődtek. Erdély felé is lezáródik tehát a szabad út az itteni magyarok előtt. Románia természetesen uniós csatlakozására hivatkozik, pedig arrafelé is tudják, hogy ez aligha következik be 2007-ben. Esetleg 2012-ben.

Orbán Viktor kemény szavakkal illette a volt vezérkari főnököt