Vándorszók magyar mezben

A nyelvünk idegen eredetű elemeit kutató tudósok többnyire azon a véleményen vannak, hogy a legmélyebb, legmaradandóbb idegen nyelvi hatást a magyarra alighanem a latin gyakorolta. Hogy igazuk lehet az ekként vélekedőknek, azt az is bizonyítja, hogy a latinból még nyelvtani viszonyító elemeket (úgynevezett prepozíciókat, azaz elöljárószókat) is átvettünk, magyar szavakhoz is kapcsolva őket. Ilyen például a valaminek az ellentétét jelentő ’anti-’ elem. Ez eredetileg az olyan latin jövevényszavakban található, mint az Antikrisztus tulajdonnév, avagy a régi orvosi antidotum, vagyis ellenszer. Mai anti- előtagú szavaink nagyrészt magyar mezbe öltöztetett európai vándorszók; például antidemokratikus, antibakteriális, antimilitarista, antitézis stb., de vannak köztük olyan szavak is, mint az antianyag, az antibébi-tabletta, az antitest stb., amelyek arra vallanak, hogy az anti- elem már önálló magyar szó lett. Ezt bizonyítja az is, hogy az anti- előtaggal bármikor alkothatunk olyan új szókat, amilyen például az antitanár lehetne egy pedagógusnak nem való személy minősítésére. Az anti- előtagú szavak nagy száma is mutatja a meghonosultságot. A helyesírási szabályzatnak a (példaszók tekintetében kényszerűen takarékos) szójegyzékében 15 anti- előtagú szót találunk, ami viszonylag sok. A terjedelmes Magyar helyesírási szótárban viszont már 41 anti- előtagú szó van felsorolva.
Nyilvánvaló a latin ’extra-’ elöljáró nyelvünkbeli önállósodása is például az extra méret, extra minőség szerkezetekben. S az új autókat is mindenféle extrákkal felszerelve kínálják a gyárak megvételre. A kicsi jelentésű ’mikro-’ szóelem sokáig csak összetételek előtagjaként fordult elő nyelvünkben: mikroelem, mikrobusz, mikrobarázdás, mikrocsip stb. A mikrosütő is ebbe a magyarban keletkezett csoportba tartozik; természetesen rövid o-val írva. A gyakori használatban azonban a sütő utótag is ráértődött az előtagra, ezért a mikró már önmagában is jelenti a mikrosütőt. Ekkor azonban már a szó végén hosszú ó-t ejtünk és írunk. Ugyanígy önállósult a fotográfia szóból a fotó, a sztereofonikusból a sztereó.
A szórész-megelevenedések gyakran okoznak helyesírási, közelebbről elválasztási problémákat. Hogyan válasszuk el például a demokrácia, diszkrét, katasztrófa, termosztát, periszkóp stb. szavakat, amelyeknek eredetileg összetett voltáról az átlagos nyelvérzék már mit sem tud?
Helyesírási szabályzatunk 231. pontja ezt a tényt tudomásul veszi, és kimondja, hogy a magyarban nem önálló létű elemekből keletkezett szavakat nem tekintjük összetételeknek, ezért a magyar szótagolás szabályai szerint választjuk el őket: demok-rata, diszk-rét, kataszt-rófa, komp-resszor, prog-nózis, rek-lám, szind-róma stb. Nem helytelen azonban az ismertebb elő- és utótagok figyelembevételével történő elválasztás sem, például: foto-gráfia, mikro-szkóp, termo-sztát stb.