Beetetés

Olcsóbb az ecstasy, az LSD és a fű, mint egy korsó barna sör, vagy két kóla egy jobb kocsmában, a dílerek már nemcsak a diszkók környékén ólálkodnak, hanem – bizony, bizony – áttették székhelyüket az iskolákba. Egyenest a sulihoz viszik a gyerekeknek a tablettákat a jó bácsik, ők meg adják-veszik egymás között. Túlkínálat van a drogpiacon – közli címlapján a Népszabadság –, és mint ismeretes, ilyenkor csak „ócsítással”, valamint a vásárlói kör folyamatos bővítésével lehet megtartani a profitot. Ez a szabadverseny, a jól működő piacgazdaság alapja.
Mikor annak idején az Orbán-kabinet megszigorította a kábítószerekkel kapcsolatos törvénykezést, hisztériahullám söpört végig az országon. SZDSZ közeli, úgynevezett értelmiségiek értekeztek arról, hogy micsoda szörnyű következményei lesznek annak, ha a kormány „bűnözőt csinál” a kábítószer-fogyasztókból. Jajongtak a felnövekvő új generációk sanyarú sorsán: ártatlan gimnazisták, egyetemisták fogják megtölteni az amúgy is túlzsúfolt börtönöket, egy slukk marihuána miatt végleg kerékbe tört életekről, vaskalapos, korlátolt gonoszságról szólt a fáma hónapokon keresztül. Bizonyos, a haladó eszmék képviseletében mindig élen járó sajtóorgánumok címlapon hozták a történeteket: hány szerencsétlen fiatalt zsuppolt be a rendőrség egy kis ártalmatlan szórakozás miatt… Aztán az esetek döntő többségében kiderült, nemcsak fogyasztásról, hanem terjesztésről is szó volt, és a statisztikák egyáltalán nem igazolták a korábbi, emberbaráti aggodalmakat, de jó néhány kábítószerkufár került rács mögé, a drogfogyasztás mértéke pedig stagnált, a várható trenddel ellentétben nem növekedett. Ám ezek a hírek már jóval halkabbak voltak.
Aztán jöttek Medgyessyék, és az elvárásoknak megfelelően szépen felpuhították a törvényt: gyakorlatilag visszaállt az eredeti állapot, amikor is a dílerek ismét megfoghatatlanok maradtak. A kereskedelem kockázata jelentősen csökkent, a kábítószerpiacon pedig mára elszabadult a pokol – az utóbbi hónapokban riasztó szakértői nyilatkozatok láttak napvilágot az országban terjedőben lévő életveszélyes, ám olcsó, új drogfajtákról, hogy egyre fiatalabb korcsoportok váltak veszélyeztetetté. Van, aki egyenesen azt mondja, hogy a felvilágosítást már az óvodában meg kellene kezdeni. Már arra is akadt példa, hogy a gyerekek tréfából mit sem sejtő társaikat etették be az iskolában az uzsonnapénzből is kifizethető ecstasytablettával – hogy mitől lettek rosszul, csak a kórházban derült ki.
Az üzlet a törvénymódosítás révén felpörgött ugyan, de akadtak olyan érdekcsoportok, amelyeknek ez sem volt elég. Akcióba lendült a Kendermag Egyesület, az úgynevezett könnyű drogok teljes legalizálását követelve. A buliba ismét beszálltak az „értelmiségiek” – természetesen a haladó eszmék és az emberi szabadságjogok védelmében. Az eredményes marketingakció révén sikerült széles körben népszerűsíteni a nézetet, hogy csak az igénytelen, félrevezetett tahók érik be a borral. Az, hogy a manapság kapható marihuána a különféle hatóanyag-növelő praktikáknak köszönhetően már régen nem „light”, hanem „méregerős” – akár egy szippantástól is órákra elbódulhat valaki –, már nem vált közismertté. Pedig ez komoly veszélyeket jelenthet a fű ártalmatlanságának legendájával megetetett, gyanútlan, kalandvágyó fiatalok számára. De a véleményformáló elit inkább a fű legalizálása ellen tüntető polgári körösök módszereinek társadalmi veszélyességét taglalta.
Az Orbán-kormány törvényszigorítása ellen mindenesetre az volt a legfőbb érvük, hogy a nyugati tapasztalatok szerint a kemény kéz politikája nem vezet eredményre, sőt… A jelek szerint azonban az enyhítés után nyakunkon a „túlkínálat”. De Gyurcsány Ferenc gyermek-, ifjúsági és sportminiszter vérbeli üzletemberként legalább gyorsan reagált a piaci mozgásokra. Budapesten már van egy tűcsere-automata.