Irányított forradalom?

Az 1989-es romániai forradalom hátterét igyekezett bemutatni az a dokumentumfilm, amelyet a német–francia kulturális tévécsatorna, az Arte tűzött műsorára szerdán. Susanne Brandstätter filmje méltatja a romániai magyar kisebbség szerepét a forradalmi események kirobbantásában. Még akkor is, ha bizonyos fejleményeket – így Tőkés László szerepvállalását – beépít a nyugati hírszolgálatok előkészítő tevékenységébe. Németh Miklós akkori magyar miniszterelnök angol nyelvű nyilatkozatában így fogalmaz: „Fontos volt azokat eltávolítani az útból, akik ezt a folyamatot akadályozták. Ceausescu ezek közé tartozott. Ha Európa közeledni akar egymáshoz, akkor a diktátorok használhatatlanná válnak. Az volt a meggondolás, hogy az európai integráció előrehaladása – így a német újraegyesítés – Washington pozícióját is erősítené.” A filmben megszólaló ügynökök szerint egyes megmozdulásokat ki lehet provokálni, a titkosszolgálatok – diplomáciai képviseleteiken keresztül – megkezdték kapcsolataik kiépítését az ellenzéki erőkhöz. Ilyen körülmények között kerül fokozatosan előtérbe a román–magyar történelmi ellentétek jelentősége, Erdély és a székely kisebbség helyzete.
A konfliktus életben tartása már magában rejtette Ceausescu bukását. Tőkés László az első, aki felemelte a hangját a diktátor ellen. „Jó esélyeink voltak arra, hogy kapcsolatba lépjünk a Nyugattal, mint lelkipásztorok rendszeresen látogatókat fogadtunk onnan. Abban az igen nehéz helyzetben ez volt az egyetlen lehetőség, hogy problémáinkat nyilvánosságra hozzuk Magyarországon túl Kanadában és az Egyesült Államokban is” – nyilatkozta a forgatócsoportnak Tőkés, aki fontos személy a titkosszolgálatok számára, mert mint pap sok embert ér el, és azokat képes befolyásolni. „Az egyszerű népnek pozitív személyt kellett bemutatni, akit hajlandók elismerni. A választás Tőkésre esett, és ez a döntés akkor mindennél jobb volt” – hangoztatja Hámos László, az egyik amerikai magyar szervezet képviselője. A negatív hírek (Ceausescu hétezer falut akar lerombolni) a román nyelven sugárzott nyugati rádióállomásokon (BBC, Szabad Európa, Deutsche Welle) keresztül jutottak el a címzettekhez, és szították a hangulatot. A dokumentáció itt azt állítja, hogy a hírek egy részének a tartalmát a nyugati kémszolgálatok – elsősorban a CIA – manipulálták. Dagobert Lindlau, a nyugatnémet közszolgálati ARD kelet-európai tudósítója hasonló véleményt képvisel. Hámos László szerint Washingtonban sikerült átalakítani a Ceausescuról mindaddig alkotott képet – végül a magyar kisebbség alkotta a „jók” csoportját, szemben az agresszív, terrorista kormánnyal.
Az Arte filmjének befejező részében a megszólaló ügynökök elmagyarázzák, miért esett a választás Ion Iliescura mint új vezetőre, akit a Nyugat kiszámíthatónak minősített, és milyen formában dolgozott össze a KGB a CIA-val a diktátor megbuktatásának és végül likvidálásának az érdekében.
A magyar belügyi hírszerzés számára előírt szigorú szabályok nem tették lehetővé, hogy szocialista országokban tevékenykedjenek – nyilatkozta lapunknak az akkori magyar hírszerzés egyik magas rangú vezetője. Forrásunk beszámolt arról is: ez a pártállami politika rövidlátó magatartása miatt volt így, annak ellenére, hogy a román társszervek igen aktívak voltak Magyarországon. Szakértőnk megemlítette, hogy a CIA-val csak a rendszerváltás után alakult ki együttműködés. – A román elhárítás soha nem hitte el, hogy a magyar hírszerzés nincs jelen országukban, felforgató cselekmények mögött mindig titkosszolgálatunkat vélték felfedezni – mondta el a Magyar Nemzetnek hírszerzésünk egyik volt vezetője.