Szlovákiai helyzetkép ütközet után

Eddig is védte és ezután is törvényes eszközökkel védi az ország polgárainak testi épségét és vagyonát a szlovák kormány – jelentette ki a szerdai kormányülés szünetében a miniszterelnök a roma lakosság fosztogatásai nyomán kialakult helyzetet kommentálva. Mikulás Dzurinda kormánya ülésén a munka- és szociális ügyi tárca vezetője, Ludovít Kaník javaslatára a szociális segélyrendszer módosításairól döntött. Ezerről másfél ezer koronára emelik az úgynevezett „ösztönzőpénzt”, amellyel közmunkára és helyi alkalmi munkákra ösztönzik a rászorultakat.
Szlovákia újra csendes, de az ország legszegényebb keleti városainak központjában összevont több száz rendőr és katona jelenléte jól mutatja, az indulatok korántsem nyugodtak le véglegesen. A térség cigány lakossága az utóbbi napokban az állami segélyezés jelentős csökkentése miatti elkeseredésében áruházakat kezdett fosztogatni, s tegnapra további, minden eddiginél nagyobb, országos demonstrációt helyeztek kilátásba. Terveiknek végül az a kormányrendelet szabott gátat, amely megtiltott bármiféle szerveződést a cigányok számára. A krízis méretét jól jelzi, hogy Szlovákia keleti régiójában a hatóságok 150 különleges központot alakítottak ki, amelyek egy esetleges összecsapás során képesek lettek volna orvosi és egyéb ellátást biztosítani a fegyveres testület tagjainak.
A magyar határtól néhány kilométerre fekvő Tőketerebesen (Trebisov) tegnap nyugodt volt a helyzet, bár a romák nagyobb csoportokba verődve bóklásztak az utcákon. Biztos, ami biztos alapon a városháza elé állított vízágyút azért nem távolították el, s a forgalmasabb csomópontokban, boltok környékén továbbra is fegyveresek őrzik a rendet. Az épület mögött katonai járművek állnak, de egyre valószínűbb, hogy a közeljövőben nem lesz szükség bevetésükre.
Bár a felszín nyugodtnak látszott, még élénken él a hétfő késő esti tőketerebesi összecsapás emléke. A helyi szegregált telepen 3000 roma él pillanatnyilag is rendkívül feszült légkörben. Az első komolyabb összecsapás a rendőrség és több száz roma között még hétfő délután volt a város központjában, majd a rendőrök fokozatosan kiszorították a randalírozókat. Kövek, üres flakonok repültek a kivezényelt rendfenntartó osztag felé. A felfegyverzett rendőröknek és a különleges egység osztagainak végül sikerült a telep területére szorítani a romákat, ahol jelenleg is körbeveszik őket a rendőri erők. A cigányok „Fasiszták!”, „Enni akarunk!” jelszavaira a rendőrök vízágyú és könnygáz bevetésével válaszoltak. Tegnap a járás rendőrszóvivőjétől megtudtuk: a hétfő esti roma kitörésben két rendőr könnyebb sérüléseket szenvedett, és két gépjárműben keletkezett kisebb kár. A határozott rendőri válaszcsapásról a romák elmondták, „agyba-főbe vertek minket és a levegőbe lőttek”. A később a helyszínre érkező belügyminiszter szóvivője útján közölte: a rendőrség olyan fegyvereket vetett be, amelyekre a szlovák törvények lehetőséget adnak, egyben cáfolta, hogy törvénytelen lett volna a rendőri attak.
A pár nappal ezelőtti események hatása még mindig élénken foglalkoztatja a helyieket. Egy ott élő kijelentette: „Ezek megvadultak, és már senki nem tudja lenyugtatni őket. A rend őrei nem lesznek mindig itt, és félünk, ha elmennek, elkezdik rabolni házainkat is.” Egy másik járókelő hozzátette: sokan hétfő óta félnek, ezért nem hagyják el házaikat. Mások hallomásból tudtak az esetről, de kérdésünkre, hogy merre volt az ostrom, jobbnak látták folytatni útjukat.
Az ország belseje felé haladva, s mind több emberrel találkozva azonban egyértelművé válik: a fegyveresek hazaküldésével még korántsem orvosolták a krízist. Nemcsak azért, mert a helyiek szerint a következő napokban további ütközetek várhatók, hanem mert a kérdés – mint mondják – jócskán túlmutat néhány elkeseredett éhező lázadásán. Az érintett települések felé közeledve mégis arra számítunk, hogy hatalmas lakossági felháborodással találjuk majd szemben magunkat. A Terebes környéki cigányság a tüntetés hivatalos viszszavonására rezignált állapotba került. Kisebb-nagyobb csoportokban az utcán látszólag céltalanul sétálnak vagy a távolságibusz-megálló körül üldögélnek. A széles körű felháborodás valóban mindenhol érezhető, de várakozásainkkal ellentétben nem a cigányellenesség nőtt, hanem a kormánnyal való elégedetlenség. Az emberek azt mondják, megértik a szerencsétlen cigányokat. „Nem velük van a baj. Azt sokkal feljebb kell keresni” – fogalmaznak a tőketerebesiek. A várostól nem messze fekvő Vásárhely községben testközelből tapasztalhatjuk meg: valahol mégiscsak baj van. Sikerül bejutnunk a 750 fős helyi roma telepre, ahol megdöbbentő kép fogad. Tíz–tizenöt fős csoportban gyerekek rohangálnak a bokáig érő sárban, amelyből rendezetlenül nő ki a lakhelyül szolgáló vályogviskó és lepusztult panelegyüttes furcsa egyvelege. Előttünk cseh újságírók jártak itt: ők lisztet és édességet osztottak szét. Jobb híján cigarettával kínáljuk vendéglátóinkat, akiknek hamar megered nyelvük: a csehek jók, a magyarok jók, csak a szlovák állam nyom el minket. Nincs mit ennünk, nincs elektromos áram, a gyerekek mezítláb közlekednek – panaszolják, és mutatják dunyhába csomagolt beteg gyermekeiket, illetve kiváltatlan receptjeiket. A jövőről szólva elmondják: teljesen kilátástalannak látják, nem tudják, hogyan tovább, hiszen az állam nem ad több segélyt.
Miközben távozni készülünk, érkezik a hír, Nagymihályban a cigányok a piac elfoglalására készülnek. A város sétálóutcájában cigányok nagy csapatával találjuk szembe magunkat, akik kora reggel óta néznek farkasszemet az utca másik oldalán álló, kéttucatnyi katonával. A fegyveresek azt mondják, most nyugalom van, de ha elmennének, nem biztos, hogy ez így maradna. Megerősíti a rendőr szavait Ladislav Horváth, a nagymihályi Roma Információs és Tanácsadó Centrum igazgatója is, aki csalódottságáról beszél. Mint mondja: sajnálja, hogy nem történt meg a demonstráció, mert be akarták bizonyítani, képesek érdekeik megvédésére.
Délután azonban a romák legkitartóbb csoportjai is inkább visszahúzódnak nyomorúságos, a várostól elzárt tanyáikra. A rendőrök elkönyvelik, a mai ostrom elmaradt, ha azonban hihetünk az itt élőknek, akkor szinte biztos, hogy csak egy felvonás végére értünk, de a dráma tovább folytatódik.