Vádbeszéd

Nem sokkal az egyetemi felvételi jelentkezési lapok beadása előtt az Élet és Irodalom című hetilapban publikálta Vásárhelyi Mária szociológus azt a sokak által vitatott tanulmányát, amely állítása szerint a leendő történelemtanárok magyar és világtörténelemről alkotott képét volt hivatott vizsgálni. A tanulmányban csak részeredmények láttak napvilágot, amelyek a vizsgált intézmények diákjait és közvetve tanáraikat antiszemitizmussal, rasszizmussal vádolták meg.
Vásárhelyi Mária „Taní-tani – de hogyan?” című tanulmánya rögtön megjelenése után nagy vihart kavart a közéletben: rádiók és televíziók tűzték műsorra a témát, az érintett egyetemek pedig tiltakoztak, mivel a prekoncepcionálisnak tartott kérdőívekkel folytatott vizsgálatot megtiltották intézményeik területén, vagy nem is tudtak róla – a felmérés mégis elkészült.
A kutatás többek között azt próbálta meg felmérni, hogy a tanulmányban megnevezett egyetemeken – Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE), Pécsi Tudományegyetem (PTE), Szegedi Tudományegyetem (SZTE), Debreceni Egyetem (DE) és két egyházi felsőoktatási intézmény, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE), valamint a Károli Gáspár Református Egyetem (KGRE) – tanuló történelem szakos hallgatók körében milyen mértékben létező jelenség az antiszemitizmus, illetve a cigányellenesség – mindezt felsőoktatási intézményenkénti bontásban.
Az egyetemek illetékesei fenntartásokkal fogadták, hogy az esetenként mintegy másfél órát igénybe vevő „lekérdezés” valóban megtörténhetett-e olyan számú válaszolóval, mint ahogy azt Vásárhelyi Mária jelezte.
A közzétett tanulmányban a PPKE-t érte a legkeményebb bírálat. Tomka Miklós, a PPKE BTK Szociológiai Intézetének vezetője a tanulmány megjelenése után elmondta: „Sok hónappal ezelőtt pázmányos történelem–szociológus hallgatók jelentkeztek azzal, hogy valaki olyan kérdőívet szeretne kitöltetni velük, amely a kérdezett szájába adja a választ. Ilyenkor bármit mond a kérdezett, a kutató saját felfogását látja megerősítve.” Tomka Miklós utalt arra is, hogy a vitatott kérdéssort a PPKE Bölcsészkar Szociológiai Intézete is egyoldalúnak vélte.
Fröhlich Ida, a kar dékánja kérdésünkre úgy nyilatkozott, hogy a tanulmány szerint 113 hallgatójukkal töltették ki az említett kérdőíveket, ami jóval több diákot jelent, mint ahányan egy történész évfolyamon tanulnak a PPKE bölcsészkarán.
– Erősen vitatható körülmények között készült ez a felmérés – fogalmazott Fröhlich Ida, részletezve a furcsa történéseket: a kérdezőbiztos megbízólevelén az MTA–ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoportja szerepelt mint a kutatás gazdája, ám Fröhlich Ida állítása szerint, amikor felhívták a kutatócsoport vezetőjét, „ő nem vállalta a dolgot”.
Ezután történt, hogy a PPKE eljuttatott egy levelet a kérdezőbiztoshoz, amelyben a vezetőség megtiltotta, hogy az egyetem területén tovább folytassák a lekérdezést. A dékán úgy tudja, a kérdezőbiztosok később még jelentkeztek az egyetemen hagyott kérdőívekért. Fröhlich Ida szerint összesen körülbelül húsz darab ívet tölthettek ki, a megszámozott üres kérdőíveket pedig visszaadták. A dékán asszony kifejezte abbéli reményét, hogy tekintettel a kialakult helyzetre, ők maguk is megismerhetik majd e kutatás dokumentációit.
Erre annál is inkább szükség lenne, mert Vásárhelyi Mária tanulmánya igen súlyos állításokat fogalmaz meg a hallgatókról és közvetve tanáraikról.
A szociológus tanulmánya szerint a történészhallgatók 15 százaléka nyíltan kirekesztő, rasszista álláspontot képvisel, 25 százalékuk a kvázi rasszista csoportba sorolható, akik az egyik kisebbséggel szemben egyértelműen kirekesztő álláspontot foglaltak el, a másikkal szemben tanúsított magatartásukat pedig bizonytalanság jellemzi, 12 százalékuk az egyik kisebbséggel szemben elfogadó, a másikkal pedig elutasító, hat százalékuk az egész kérdéskomplexum megítélésében bizonytalan, 18 százalékuk a kvázi demokrata kategóriába sorolható, vagyis álláspontját az egyik kisebbséggel szemben az elfogadás, a másikkal szemben pedig a bizonytalanság jellemzi, és hogy meglegyen a száz, 24 százalék sorolható az egyértelműen demokratikus álláspontot képviselők táborába. Így az Élet és Irodalomban publikált írás.
A PPKE BTK egyik tanára, Balázs Zoltán, aki politikafilozófiával foglalkozik a kar szociológia szakán, már a kérdőívek egyetemen való megjelenésekor – körülbelül egy évvel ezelőtt – megfogalmazta aggályait a Heti Válasz című lapnak a kérdőívben szerepelő kérdéseket illetően. Lapunknak most kifejtette: álláspontja szerint nem lehetett megoldani úgy a 113 fős lekérdezést, hogy az egyetem a saját campusán ehhez nem járult hozzá, és a későbbiekben információ sem jött be arról, hogy a megtiltott kutatást folytatják.
– Úgy tudom, hogy a történelem tanszéken és a kollégiumban együttvéve húsz kérdőívet töltöttek ki. Azt sem lehet tudni, hogy pontosan kik töltötték ki az íveket – történészhallgatók vagy esetleg mások. Mivel az egyetem nem támogatta a kutatást, a többi ív üresen érkezett vissza – fogalmazott Balázs Zoltán. A kérdésekkel kapcsolatban a tanár elmondta, hogy azok pontatlanok, nem egyértelműek, és nem fedik le a józan ésszel adható válaszlehetőségeket. – Sokszor értelmetlenek, és alkalmasak arra, hogy megzavarják az alanyt, illetve gyanakvást keltsenek benne – állította. A kérdéssor problémáit elemző írásában felteszi a kérdést: „A szerző szerint a »nem tudommal« válaszolók vagy a választ megtagadók latensen antiszemiták. Miért?” Az egyetemi tanár szerint sok olyan kérdést tartalmaz az ív, amelyek értelmezhetetlenek, mint például ez: „Az antiszemitizmus alapja az irigység.” Mármint kinek az irigysége, kérdezi Balázs.
Lapunk szert tett a különös kérdőív egy példányára. A nyomtatványt megvizsgálva rögtön szembetűnik, hogy nincs feltüntetve a kutatást végző intézmény vagy – mint ez szokásos – a megrendelő. A 41. kérdésre – amely a XX. századi magyar történelem személyiségeinek értékelését célozza – adható válaszlehetőségek között ott található Kossuth Lajos, Széchenyi István és Deák Ferenc neve is. Ilyen kijelentések értékelésére is megkérik a válaszadókat: „A kommunizmusra mint nemzetek feletti eszmére a zsidóság mindig nyitottabb volt, mint mások.” A kérdőívből kiderül továbbá, hogy sokszor egymással összemosódnak a történelmi tudást és a politikai véleményt összekeverő kérdések.
A Pázmányon több diákot megkerestünk, hogy véleményezzék a történteket vagy a kérdőívet. Hoszszas keresgélés után azonban még a hallgatók segítségével sem sikerült olyan diákot találnunk, aki kitöltötte volna a kérdőívet, csak olyat, aki hallott róla. Az egyik negyedéves diák megjegyezte, hogy 113 hallgatót „lekérdezni” úgy, hogy a többségük szinte csak most szerez tudomást a kutatásról, szinte lehetetlen egy ilyen kis egyetemen. Többen nehezményezték, hogy Vásárhelyi Mária mind tanulmányában, mind nyilatkozataiban többször a Pázmányt és nem csak annak egyik karát emlegette.
A vitatott módszerekkel elkészített kutatás médiatálalása is meglehetősen felemásra sikeredett. A Magyar Rádió 16 óra című műsorában Vásárhelyi úgy fogalmazhatta meg kutatásai végeredményét, azon keresztül pedig egyetemek, tanárok és diákok megítélését, hogy a riportban nem kérdezték meg egyetlen egyetem álláspontját sem, és a műsorvezető kísérletet sem tett a felsőoktatási intézmények véleményének megjelenítésére.
A Magyar Televízió Élesben című műsorában, amelyet az a Fiala János vezetett, akivel Vásárhelyi Mária tavaly decemberben együtt vette át a Másság Alapítvány Tolerancia különdíját, a szociológus a rejtélyes megbízóval kapcsolatosan is ejtett néhány szót.
„A Magyar Tudományos Akadémia kutatócsoportjában dolgozom tudományos munkatársként, és nem megbízó van, hanem én pályázni szoktam különböző helyeken olyan kutatási témákkal, amik engem foglalkoztatnak, és amikről úgy gondolom, hogy fontos témák” – fogalmazott. „Voltak itt már botrányok a kutatás közben is, amiket én azért nem osztottam meg a széles nyilvánossággal, mert nem akartam, hogy erről szóljon ez a történet. Hát, hogy például az egyik egyházi egyetemen, ahol először engedélyt adtak a kutatásra, hangsúlyozom, hogy egyébként nem kell szerintem erre engedélyt kérni, de a kérdezőbiztosok mégiscsak kértek engedélyt, hogy gyorsabban haladhassanak. Mindez úgy bonyolódik, hogy a kérdezőbiztosok, akik hivatásos kérdezők valójában, egyrészt megkapják a kérdőívet, és kapnak hozzá megfelelő instrukciókat, hogy hogyan kell ezt a kérdőívet lekérdezni. Ezek kvótás adatfelvételek, tehát ez azt jelenti, hogy ők nem név szerint keresik meg a megkérdezettet, hanem bizonyos objektív jellemzők, tehát nemhez tartozás, életkor, évfolyam és hát az adott iskola – ez egyébként a legtöbbször az országos reprezentatív mintáknál is ma már így van. Tehát nem név szerint keresik meg a megkérdezettet, hanem úgynevezett kvótaszempontból” – magyarázta a műsorban Vásárhelyi. „Akkor ezen az egyetemen először engedélyezték a kérdezést, majd, mint utóbb kiderült, az egyik diák feldúltan rohant be a rektori hivatalba, hogy itt ellenséges elemek ellenséges kérdéseket tesznek fel a diákoknak, merthogy, szóval ő nem ért egyet ezzel a kutatással, és ettől valamiért kitört a pánik az egyetemen, és akkor le akarták állítani a kutatást” – mesélte a történteket a szociológus. „Csakhogy addigra már több mint száz kérdőív kint volt az egyetemen vagy a kollégiumban. Nemcsak én állítom, hanem, hogy befejezzem ezt a történetet, végül is sajnálatos módon az történt, hogy a rektori hivatal egyik munkatársa vagy maga a rektor elkérte betekintésre a kérdőíveket, amit nem lett volna szabad átadni.”
A műsorban a Károli Gáspár Református Egyetem egyik hallgatója úgy vélte: ha az egyetem területén belül folytatnak egy ilyen felmérést, kérdéseket tesznek fel, oda kell az egyetem engedélye. „Hogyha ezt az utcán folytatják vagy egy magánlakásban vagy akár egy kocsmában, ahogy tetszett mondani, oda nem kell” – fogalmazott. Hozzátette, hogy az ő egyetemükön először a hallgatói önkormányzatot kereste meg a kérdezőbiztos. A hallgatói önkormányzat elnöke a dékánhoz küldte tovább a kérdezőbiztost, végül egyikük sem adta áldását a kutatás lefolytatására. „Elvileg az egyetemen egyetlenegy ilyen kérdőívet sem töltöttek ki, és nem is tölthettek ki. De azért, hogy ennek utánajárjunk, feltettünk egy kérdést, illetve kiplakátoltuk, hogy aki egyáltalán látott vagy kitöltött egy ilyen kérdőívet, az jelentkezzen – ami nem történt meg. Egyetlen károlis hallgató sem jelentkezett” – mondta a hallgató.
Vásárhelyi Mária elmondta, hogy végül azért kapták vissza a PPKE-től a kérdőíveket, mert a felmérést készítők nyilvánvalóvá tették az intézmény számára, hogy amit tesz, az törvénysértő: „az az adatvédelmi törvénybe ütközik, mert ezeket a kérdőíveket ők nem vehetik el, és miután belátták, hogy igazunk van, visszaadták a kérdőíveket” – fogalmazott. „Azt gondolom, hogy tényleg arról kéne beszélni, ami kiderül ebből a kutatásból, és nem arról, hogy hogyan készült” – tette hozzá.
Szerettük volna magunk is megkérdezni Vásárhelyi Mária álláspontját az ügyről, ám lapzártánkig nem sikerült telefonon elérnünk a szociológust.
A Gallup Intézet, amely nemzetközileg elismert intézmény, 1993 óta minden évben – ugyanazoknak a kérdéseknek a feltevésével – kutatást végez a magyarországi antiszemitizmusról. Eredményei szerint míg 1993-ban a magyarok 14 százaléka mondta azt, hogy nyíltan vállalja, nem szereti a zsidókat, ma ez az arány nagyjából hat százalék.

***

Részlet a vitatott felmérésből. Vásárhelyi Mária „többváltozós matematikai-statisztikai módszerek segítségével” modellezte „a zsidósággal kapcsolatban tetten érhető domináns véleménystruktúrákat”. Sokan szeretnék megismerni, hogy a fenti és a fentihez hasonló kérdésekre adott válaszokat hogyan értékelték ebben a modellben