A 28-as kilométerkő

J O B B S Z E M L E

A rendszerváltás története sok szemszögből írható le. Úgy is, hogy mi történt az M1-es autópályával csaknem párhuzamosan haladó 1-es út – a régi 100-as – 28-as kilométerkőjénél, ahol kitérő található. Annyi biztos, hogy a Kádár-rendszernek a mai, meglehetősen torz demokráciához és piaci rendszerhez képest volt néhány előnye. Például az, hogy az ország fizikai tisztaságát tekintve közelebb állt nyugati szomszédunkhoz, mint a mai Magyarország Ausztriához.
Ma Magyarország nagy része szeméthalmaz. Az országutak melletti földek az autókból kiürített vagy kidobott, szélfútta szeméttel borítottak. A fákon olykor szinte több a nejlonzacskó a levélnél. Az illegális szemétlerakóhelyek hivatalosan megadott száma rossz vicc, hiszen az ország nagy része illegális szemétlerakó. A rendőrség pedig szemet huny.
De vissza a 28-as kilométerkőhöz. Ahol kis pihenő található budapesti irányban, amely a rendszerváltás előtt és annak utána egy időn át maradéktalanul tiszta volt. Sőt, 1993 táján egy dróttartóba helyezett égszínkék szemeteszsák is megjelent. Az ott megálló autósok gondosan a szemeteszsákba ürítették feleslegüket. Amit a szemetesek rendszeresen el is vittek és a drótkeretbe új zsákot helyeztek.
Egy idő után – a dátumok szándékosan hiányoznak, nehogy azt higgye valaki, hogy az egymást követő kormányokhoz a degradálódásnak bármi köze lenne – a szemételszállítás gyakorisága csökkent. Ennek megfelelően mind több szemét gyűlt össze a szeméttartó mellett. Ugyanis nem volt hová dobni a szemetet. Még néhány év és eltűnt a zsák. De, valahogyan, talán megszokásból, az emberek még az ott hagyott dróthálóba dobták a szemetet, majd a kupac mellé, ahonnan a távolsággal arányosan csökkent a szeméthalmaz.
Ismét eltelt néhány év, amikor a szeméttartó drótháló is eltűnt. Három éve megjelentek a prostituáltak is. Talán a szeméthegy tette vonzóvá az alkalmi légyottok közeli helyeit.
Aki azt hiszi, a romlás történetének a végéhez ért, téved. Egy idő óta a parkoló melletti szeméthegy belesimul a nagyobb környezetbe, amely már csak üggyel-bajjal különböztethető meg a „félillegális” szemétlerakóvá vált kitérőtől. Akárcsak az 1-es út mellett néhány méterrel a földek mellett futó betonút mente, amelyet szintén vastagon borít a szemét.
Ez az a Magyarország, amely az Európai Unióhoz csatlakozik. És ez az a Magyarország, amelynek szeméthegyei jellemzőbbek már a tájra, mint a ritkuló gólyafészkek. Az utak, az árkok és az utak menti földek, fák, de az eldugott ösvények is szemétteleppé alakultak. Ami a jelek szerint nem szúrja annak az uniónak a szemét, amelyik még a háziállatoknak is egységes útlevelet akar kiállítani. És amely – némi morgolódás után – nagy nyugalommal le is zárta a csatlakozás 31. fejezetét, amely a környezettel foglalkozik. Arról az unióról van szó, amelyik állítólag a hasonló értékeket vallók társulása.
A szeméttel az életminőség is romlik, és ahol a szemét helyett rend van, ott – mint ezt a nulla toleranciát bevezető New York és nyomában számos nyugati város tapasztalta – a bűnözés is csökken. A tiszta illemhelyet a használók igyekeznek tisztán elhagyni, a mocskosat nem tudják, csak növelik a mocskot.
Magyarország mocskát sem a szocialista/liberális, sem a jobbközép kormány nem volt hajlandó sem feltakarítani, sem terjedését megakadályozni. Holott a mocsok nem csak magában ártalmas, és a környezet általános leromlása miatt nem csak a bűnök elkövetésének hajlamát növeli. De a gyengébbekben – akik nagyon sokan vannak – lemondást és tunyaságot is eredményez. Ha ilyen az ország, gondolják, miért tegyem rendbe a saját portámat? Vagy akár saját magamat?
Ma Magyarországon a politikai osztály úgy gondolkodik, hogy nem vághatja választói arcába az igazságot. Nem engedheti meg magának, hogy felhívja a figyelmet, mekkora a különbség egyrészt a bajor, provence-i, stájerországi és tiroli gazdaságok, másrészt a magyar udvarok és gazdaságok nagy részének jelzőkkel finoman nehezen leírható állapota között.
Helytelen politikai kalkulusból egyetlen politikai párt sem hajlandó programjára tűzni a tiszta Magyarország megteremtését. Mintha hallgatólagosan elfogadná az SZDSZ filozófiájából fakadó tézist, hogy a demokrácia nem egyenlő a renddel, hanem az anarchiával.
Holott ennek cáfolatához elég az empíria. Magyarul: rá kell nézni a mi tájainkra és öszszehasonlítani velük a tőlünk nyugatra fekvő tájakat. Ahol a szemetelést drákói szigorral büntetik. És ahol a környezet kímélése már generációk óta a kulturált magatartás része lett. Nálunk még a tudatosítás is alig indult el.
Vajon mik lehetnek a halaszthatatlan tettekkel szemben az ellenállás okai? Ki tudja. Talán az, hogy munka van vele. Sőt, még tárcaközi egyeztetésre és koordináló szervre is szükség lenne. No meg – gondolják a pártok – az intézkedések nem lennének népszerűek. Holott azok lennének. Ha mindenkivel betartatnák. Nem is szólva arról, ha van nemzeti érdek, akkor az Magyarország megtisztítása lenne a szeméttől.
Szakértők szerint mintegy tizenkétmilliárd euróra lenne szükség ahhoz, hogy hazánk környezetét uniós szintre hozzuk. Ebben az összegben benne van a szemét felszedése, a szennyvíztisztítás és a levegő megtisztítása is. Az unió számítása szerint mintegy 2500 hivatalos szemétlerakó van Magyarországon. Ezeknek tíz százaléka felel meg az EU-szabványoknak. 3200 településnek semmiféle szemétlerakója sincs. Az ipari és mezőgazdasági hulladéknak csak mintegy harminc, a háztartási szemétnek csupán három százalékát dolgozzák fel.
A Medgyessy-kormány hivatalba lépése óta Magyarországon a szemét uralmának agresszív terjedése meggyorsult. Minden értelemben. Az állítólag a piaci törvényeknek megfelelően dolgozó multiknál is mindinkább a kádárista szemlélet tér vissza. Kényelmes, monopolhelyzetben érzik magukat. Az eladó látszik szívességet tenni a vevőknek, akiket egyébként egyre többször és egyre szemérmetlenebbül csapnak be.
Hogy ne legyünk szubjektív megfigyelések alapján levont hamis következtetésekkel vádolhatók, íme a Frankfurter Allgemeine Zeitung, Németország vezető lapjának ítélete az EU-hoz csatlakozó országok helyzetének alakulásáról: „Magyarország is hosszú időn át az élbolyhoz tartozott, de e körtől 2002 végén elbúcsúzott.” Ha az uniós csatlakozás közeledte a hanyatlást indította meg nálunk, vajon a csatlakozás megfordítja a hanyatlást?