A passió: cenzúrázott evangélium

A váci filmszínház igazgatónőjének meghívására alkalmam volt még a hazai premier előtt megnézni Mel Gibson sok vitát kiváltó filmjét, A passiót. Őszintén szólva eddig nem szerettem a bibliai témájú filmeket. Számomra mindig egyszerűsíti Isten igéjét egyházunk oszlopainak, legnagyobb szentjeinek, de főleg a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak – az Isten fiának – gyarló emberek általi megjelenítése. Nekem egyedül William Wyler csodálatos filmje, a Ben Hur volt ebből a szempontból kivétel. Itt ugyanis eleve nem a szentírási történetek előadásáról volt szó, ráadásul Jézust – akit szerintem egyetlen ember sem képes hitelesen eljátszani – mindig csak hátulról vagy olyan messziről ábrázolja, hogy az arcát nem lehet felismerni.
Ezen előítéleteimmel együtt foglaltam el tehát a helyemet a filmvászon előtt. Mel Gibson filmje azonban valami egészen katartikus élményt jelentett, kezdve az első kockáktól, a nagycsütörtök éjszakáján a Getsemáne-kertben játszódó események festői, caravaggiói bemutatásától egészen a húsvétvasárnap hajnalán bekövetkezett feltámadás csodálatos, a sírbolt mélyéről való ábrázolásáig. A film maga a színtiszta evangélium, megtisztítva minden szirupos máztól, ami a filmtörténet eddigi időszakában hozzátapadt. Ha a Szűz Máriát minden klisétől mentesen, hihetetlenül finoman alakító Maia Morgenstern például nem kap fantasztikus művészi teljesítményéért Oscar-díjat, akkor senki nem érdemli azt meg. Talán egyes misztikusok voltak képesek ilyen elementáris erővel átélni a szenvedéstörténetet, mint ahogy ebben a filmben megtapasztalhattuk. Az időközben felvillanó korábbi események pedig teológiai szempontból tökéletesen jól illettek bele az elénk tárt képbe.
A film érdekessége egyébként, hogy eredeti arámi, illetve latin nyelven beszélnek benne a szereplők. Különösen figyeltem annál a résznél, amikor Pilátus, a római helytartó – látva, hogy nem képes megmenteni Jézus életét – a felelősséget magától elhárítandó mossa kezeit. Ezután következik a Máté evangéliuma szerint az a bizonyos mondat, amit a tömeg skandál, és amit egyes zsidó szervezetek oly intenzitással kritizáltak. Szent Máté, aki egyébként éppen a zsidóknak írta az evangéliumát, leírja, hogy a Jézust Pilátushoz citáló zsidók – vállalva a felelősséget – kijelentik, vére rajtuk és gyermekeiken száradjon. A pontos mondatot elolvashatja bárki a Máté 27,25-ben. Az ominózus szöveget arámi nyelven ugyan hallhattuk, ám a magyar fordítás elmaradt. Szépen kérem zsidó vallású felebarátaimat, ne lássanak már ott kollektív zsidóüldözést, ahol annak híre-hamva nincs. Ne akarják cenzúrázni még a könyvek könyvét is! Nem fog sikerülni.

Regyep János
római katolikus hittanár, Vác

Mostanában kerül a mozikba világszerte és immáron itthon is Mel Gibson színész-rendező kasszasikeres Jézus-filmje, A passió. Én még nem láttam, viszont annál többet hallottam róla. Így csupán a filmet kezdettől fogva belengő előítéleteket, illetve prekoncepciókat tudom kommentálni. Azt gondolom, Gibson máris igen sokat köszönhet e kicsinyes felhangoknak; alkotását a hazai baloldali sajtó, rálicitálva amerikai és európai újságíró-kollégáira, vehemensen igyekszik valamilyen módon antiszemita hírbe keverni. A körmönfont megfogalmazások – ízlés és stílus szerint váltakozva – mindenhol ugyanezt sugallják; a legszomorúbb az egészben mégis az, hogy a kritikusok a legtöbb esetben úgy véleményeztek, hogy előtte a filmből egyetlen percet sem láttak. Innentől fogva komolytalannak, sőt nevetségesnek tűnik az egész hercehurca, az elszánt antikampány. Kétféle mozinéző létezik manapság: aki már látta és aki még nem látta A passiót – ennyit értek el az értelmetlen előítéletek.

Erdélyi Gábor, Budapest