Bővül és átalakul a bizottság

Korántsem ígérkezik sétagaloppnak a 2004-es esztendő Brüsszel számára. Miközben az Európai Bizottságnak olyan egyszerűnek korántsem nevezhető kérdésekkel is kell foglalkoznia, mint az alkotmány, az esetleges török csatlakozás, avagy a következő költségvetési időszak sarokpontjainak kidolgozása, a testületnek egyszersmind önnön átalakítását is végre kell hajtania.

Május elsejével az „európai kormány” az eddigi 20-ról 25 tagúra bővül majd, helyet biztosítva ezzel minden tagállam képviselőjének. Az idén csatlakozó országok leendő biztosai az új bizottság novemberre tervezett megalakulásáig nem rendelkeznek majd külön szakterülettel. Ehelyett egyelőre egy-egy jelenlegi tárca birtokosához csatlakoznak majd, így Balázs Péter, a magyar kormány delegáltja átmenetileg a regionális és intézményi kérdésekért felelős Michel Barnier mellett tevékenykedhet. Néhány nyugati napilap – nem mellőzve némi cinizmust és iróniát – „BMW-s gyakornokoknak” nevezi a brüsszeli újoncokat. Amint az várható volt, az egyes szakterületek elosztásánál nem sikerült minden igényt kielégíteni, ugyanakkor nem minden leendő biztos kapta a saját szakterületének megfelelő posztot. Így Sandra Kalniete lett külügyminiszter igencsak meglepődött, amikor az általa elképzeltekkel ellentétben nem Günter Verheugen bővítési biztos, hanem Franz Fischler agrárügyekért felelős eurokrata lett a „patrónusa”. Nem lehet maradéktalanul elégedett litván kollégája sem, aki pénzügyminiszterként az oktatási és kulturális ügyek biztosi posztjának várományosa.
Romano Prodi, az Európai Bizottság olasz elnöke március 16-ra hívta össze az új tagállamok delegáltjait közös egyeztetés céljából, addig is az egyes jelöltek „tandempartnerükkel” egyeztetnek a további teendőkről, az Európai Parlament pedig április közepén hallgatja meg a leendő biztosokat. Minderre a strasbourgi intézmény szerint azért lenne szükség, mert az idén novemberig hivatalban lévő Prodi-bizottság még igen fontos kérdésekben kell hogy állást foglaljon; a kelet-európai jelöltek pedig szavazati joguk révén ezeket a kérdéseket már érdemben is befolyásolhatják. Ugyanakkor az Európai Parlament csak Romano Proditól vonhatja meg a bizalmat, maguktól a biztosoktól nem. Az eddigi nyilatkozatokat figyelembe véve nem valószínű, hogy valamely jelölt szakértelmével és alkalmasságával kapcsolatban kétségek merülnének fel. Maga Prodi is örömének adott hangot, hogy „kiemelkedő képességű” szakemberekkel bővül majd az általa vezetett brüsszeli testület. Az olasz politikus, aki elnöki mandátumának novemberi lejárta után vissza kíván térni az olasz politikai porondra, egy minapi interjújában azt is nagy sikernek könyvelte el, hogy terveinek megfelelően immár bizonyosan lesz legalább három női tagja a bizottságnak. Prodi hangsúlyozta, hogy a brüsszeli munkába nemrég belecsöppenő kelet-európai biztosok egyes kritikus véleményekkel ellentétben éppenséggel a folyamatosság zálogai lesznek, mivel az Európai Bizottság mostani tagjai közül csak kevesen maradnak tisztségükben megbízatásuk lejárta után. A bizottság középtávú jövőjét firtató kérdésre reagálva Prodi kifejtette, nem zárja ki, hogy a testület a jövőben az általa javasolt – munkacsoportokra osztott – rendszerben folytatja tevékenységét. Ennek ellenére megjegyezte, azt sem tartja elképzelhetetlennek, hogy középtávon minden biztosnak külön szakterülete legyen. „Kérem, dolgoztam én már 25-30 fős kormánnyal is! Mindenre van észszerű megoldás” – közölte.
A változások irányát mindenesetre nagyban befolyásolja a még az új bizottsági elnök. Hivatalosan eddig Paavo Lipponen finn miniszterelnök és Antonio Vitorino portugál biztos jelezte indulási szándékát, de a lehetséges aspiránsok között tartják számon Wolfgang Schüssel osztrák kancellárt és Guy Verhofstadt belga kormányfőt is. Biztosra vehető azonban, hogy a jövőbeli bizottsági elnök személyét a európai parlamenti választás eredménye alapvetően befolyásolja majd.