Csapok

A múlt héten újra több tonna cián került a romániai Somozul Mare folyóba és onnan a Szeretbe. A katasztrófát ócskavasgyűjtők okozták, amikor ellopták a három éve bezárt mosószergyár tartályainak alkatrészeit. A baleset következtében a vízben a megengedett ciánkoncentráció háromszázszorosát mérték. A parton csendőrjárőrök cirkálnak, hogy az emberek ne egyenek a döglött halakból.

Másodpercenként huszonöt köbméternyi pluszvizet adtak a Szeretbe a vízügyi hatóságok a buceceai víztározóból, hogy Bákó előtt felhígítsák a folyóba ömlött tíz tonna ciánt. A hatóságok nátrium-hidroxiddal próbálták megkötni a mérget, a tartályok köré árkot ástak, a megyében elrendelték a vízkorlátozást, és nekifogtak a kutak fertőtlenítésének is. A vízben úszó méregfolt időközben elérte a csángók lakta Lészpedet.
A legújabb környezeti katasztrófát most nem az időjárás vagy a rosszul tervezett ülepítő okozta, mint négy éve Nagybányán, hanem a bezárt gyárat őrzők hanyagsága és persze az ócskavasgyűjtők mohósága: az őrök ugyanis nem vették észre, hogy a fémtolvajok éjszaka ellopták az egykori mosó- és tisztítószergyár tartályainak csapjait. Reggel aztán maguk próbálták megoldani a problémát, és az amatőr beavatkozásnak köszönhetően még jobban ömlött a vegyszer a tartályokból, ugyanis a rozsdás csövek felhasadtak.
A Felticeni városban található Metadet vegyianyag-gyárban hatszáz tonna ciános és ammóniás vegyületet tárolnak, ebből pár óra leforgása alatt tíztonnányi ciánhidrát-acetát folyt a Somozul Mare folyóba és onnan a Szeretbe. A gyár kétezerben történt bezárása után ez a hamadik környezeti tragédia – a két évvel ezelőtti Metadet-szennyezés után kétszáz embert kellett súlyos mérgezéssel kórházba szállítani, mert ettek a mérgezésben elpusztult halakból. A gyár különben az ország legszegényebb vidékén, Észak-Moldvában található, a Szeret pedig a Duna után a legnagyobb vízhozamú folyó Romániában. A mérések szerint a folyó vizének literjében most három milligrammnyi ciánt mérnek, miközben az EU-szabvány alig 0,005 milligrammot engedélyez.
A két évvel ezelőtti baleset után a hatóságok döntöttek a gyár tartályaiban levő veszélyes anyagok semlegesítéséről, ám pénzhiány miatt nem tudták elvégezni a munkát. A tartályok különben a helyi polgármesteri hivatal kezelésében vannak, de a helyi önkormányzat hiába kért tizenhárommilliárd lejt (nyolcvanötmillió forint – A szerk.) a kormánytól a semlegesítés költségeire.
Románia egyébként egy ökológiai katasztrófa puskaporos hordójának is tekinthető: egy közelmúltban készült tanulmány szerint csak a Tisza folyása mentén száznál több potenciális szennyező forrás található. A még működő gyárak a konstrukciós hibák és az emberi felelőtlenség miatt veszélyesek (ilyen volt az Aurul-féle szennyezés), a bezárt ipari létesítmények pedig a korrózió és a fémtolvajok miatt jelentenek valós veszélyt.
A legújabb gigantomániás létesítmény a Verespatakra tervezett aranybánya, mely a világ legnagyobb felszíni bányája lesz, ha megépül. A kitermelés kétszázezer tonna ciános meddő termelésével járna annak ellenére, hogy nemzetközi egyezmény tiltja a bányászatban a ciános technológia alkalmazását. A hatalmas tömegű szennyvizet egy kőből épült, száznyolcvan méteres gát tartaná meg, ám az építők nem számoltak azzal, hogy a térségben már a római időkben folyt a bányászat, így a hegy mélye tele van járatokkal. A kétszázmillió köbméter ciános víz ezeken át könnyen kijuthat, de annak is van esélye, hogy a meder beroppan, a gát átszakad a súly alatt. A kitermelés tizenöt évig tartana, a tervek szerint a bánya tulajdonosai utána levonulnak a területről, maguk mögött hagyva a gátat a szennyvízzel. Utána aztán bármi történhet – az időjárás viszontagságai vagy a vasgyűjtők mohósága egyaránt katasztrófát okozhat a koldusszegény vidéken. Arra ugyanis már volt példa, hogy a szervezett csapatokban járó fémgyűjtők leszerelték és elvitték egy védőgát zsilipeit – igaz, azok éppen fel voltak húzva, tehát nem volt víztömeg mögöttük.
A román lapok beszámolója szerint a legújabb szennyezés környékén a lakók az idén is megpróbálták összeszedni a döglött halakat a folyó partjáról. A hatóságok csendőrjárőröket vezényeltek a térségbe, hogy megakadályozzák a döghús fogyasztását. A környező falvakban plakátokon figyelmeztetik az embereket a veszélyre, de kevés eredménnyel: a Romania Libera című napilapnak nyilatkozó csángók szerint „a polgármester azt mondta, az idén nem olyan erős a méreg, mint két évvel ezelőtt volt”, ezért aztán nem hiszik, hogy bajuk lenne tőle. Jól megfőzik a halakat, és ha eztán is rossz az íze, kidobják. Az ingyenhalat különben égi csodaként fogadják a lakók, akik nem törődnek a figyelmeztetéssel, mert a csendőrökben az ellenséget látják, akik irigylik a szegényektől a finom falatokat.

***

A törvény szava
Romániában még nem vált jelentős közéleti tényezővé a környezetvédelmi mozgalom – a világhírű Greenpeace romániai akcióit például azzal próbálja hitelteleníteni a román hatalom, hogy mindannyiszor megemlítik: a nemzetközi aktivisták Magyarországról érkeznek, rendezvényeiket pedig Budapestről koordinálják. Az első ilyen jellegű civil szerveződéseket a romániai magyarok alapították a forradalom után, így nem véletlen, hogy Szovátán rendezték meg az első országos környezetvédelmi civil konferenciát. Talán ennek is köszönhető, hogy ezek a szervezetek nem találták meg az utat a politikusokhoz, de időközben elsorvadt a magyar kapcsolat is, így aztán Romániában csak helyi szinten találunk eredményes környezetvédő szervezeteket. Arra is van példa, hogy különféle vállalkozások hoznak létre fantomszervezeteket, melyek később támogatják a vállalkozást, minimalizálva a szennyeződés veszélyét.
A román politikai elit különben azt állítja, hogy a tervezett EU-csatlakozás időpontjáig, vagyis 2007-ig teljesíteni fogják a nemzetközi közösség által megkövetelt környezetvédelmi normákat. A környezetvédelmi miniszter egy tévéinterjú során kifejtette: „Románia helyzete egyáltalán nem rossz, nincsenek olyan súlyos környezeti problémáink, mint ahogy azt a média és bizonyos laikus személyek állítják”. A kormány Brüsszelben bemutatott környezetvédelmi programtervezete a hangsúlyt a természeti értékek és biológiai diverzitás védelmére, a természetvédelmi területek hatékony kezelésére és országos hálózatának kiépítésére helyezi.
A törvényt 1995-ben szavazta meg a kétkamarás parlament, megfogalmazásában aktívan részt vettek civil szakemberek is. A jogszabály alapelvei a fenntartható fejlődést kívánják elősegíteni, katasztrófa esetén pedig a „szennyező fizet” elvét írják elő. Kerettörvényről van szó, mely szabályozza a környezetre hatással lévő gazdasági és társadalmi tevékenységeket, megszabja, hogy mely esetekben van szükség környezeti hatástanulmányra, védi a természeti sokszínűséget és a természeti erőforrásokat.
Az már más kérdés, hogy a törvény előírásainak a szennyezések többségében a hatóságok nem tudnak (nem akarnak) érvényt szerezni.