Gidrán és tatai tükrös

–
2004. 03. 26. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az ízetlen húsokba, sorozatos élelmiszerbotrányokba belefáradt Nyugaton még kelendő lehet a szürke marha, a mangalica vagy a magyar tyúk. Ha a vidéki kultúra szépsége, megőrzése ismét fontossá és – az uniós pénzeknek köszönhetően – netán jövedelmezővé is válik, újra reneszánszukat élhetik tájainkon az őshonos vagy jelentősebb történelmi múltú magyar állatok. Ez a remény teszi időszerűvé és hiánypótlóvá azt a nemrégiben megjelent enciklopédiát, mely húsz agrártudós írásán keresztül mutatja be az e körbe tartozó fajtákat.
Minél erőteljesebb a globalizáció, annál sürgetőbb feladattá válik a nemzeti értékek megőrzése. Nem kivétel ez alól az állattenyésztés sem: a gazdaságokban és az egyetemi oktatásban egyaránt növekszik az érdeklődés a hungarikumot képviselő jószágok iránt. Ha részletesen megvizsgáljuk történelmi fajtáink eredetét, tapasztalhatjuk, hogy rájuk is érvényes államalapító királyunk intelme, miszerint az idegenek befogadása gazdagabbá teheti az országot. A szerzők jóformán csak a rackajuhokról, parlagi kecskéinkről, szamarunkról, régi magyar tyúkjainkról, no meg a komondorról, kuvaszról, puliról, magyar vizsláról, magyar agárról, erdélyi kopóról állítják azt több-kevesebb bizonyossággal, hogy várták Árpád népét itt, a Kárpát-medencében, vagy a honfoglalókkal együtt érkeztek az országba. Ugyanakkor a mangalica, szürke marha eredete a régmúlt homályába vész. Neves lovainkat, mint például a nóniuszt vagy a gidránt, XIX. századi arisztokratáknak, uradalmaknak köszönhetjük, a magyar tarka fajta kialakulásában pedig a német húsmarhák is kiemelkedő szerepet játszottak.
A történelmi állatfajtáink jelenlegi és múltbéli létszámát, a tartással kapcsolatos teendőket is taglaló enciklopédia szerzői, szerkesztői elsősorban nemzeti kincseink évszázadok alatt kialakult gazdagságára kívánják felhívni a szakmai és laikus olvasótábor figyelmét. Ezért nemcsak a mostanság sokszor idézett, szimbolikus fajtákat ismertetik, hanem figyelmük kiterjed olyan különlegességekre is, mint például a magyar óriás nyúl vagy a tatai tükrös ponty.
(Történelmi állatfajtáink enciklopédiája. Szerkesztette: Tőzsér János, Bedő Sándor. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2003. Ármegjelölés nélkül)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.