Próféták által szólt néktek régen az Isten. Nemrégiben pedig Gyurcsány Ferenc nyilatkozott: „Lehet, hogy valaki azt gondolja, ez Mária országa, de ahogy látom, Mária a kezét mindenképpen levette róla, és csak mi vagyunk itt, mi tudjuk formálni.” Ezeket a szavakat az állam közérdekű feladatainak a leépítését szorgalmazó szocialista versenyben mondta az ifjúsági és sportminiszter.
A gyámolító államnak Mária országával való azonosítása otromba és erőltetett. A hasonlat alkalmatlan arra, hogy Gyurcsány politikai mondanivalóját alátámassza, mert a Mária országa nem államelméleti vagy alkotmányjogi meghatározás, hanem a napi politikán kívül eső, ezeréves erkölcsi eszménykép, amely a szeretetre és embertársaink iránti megértésre utal. Gyurcsány Ferenc kijelentése a nemzet hagyományainak és erkölcsi önmeghatározásának a durva megsértését jelenti.
Kanadában, az Amerikai Egyesült Államokban vagy akár Írországban egy ilyen vagy ehhez hasonló kijelentést követően sem kormánypárti, sem ellenzéki képviselő politikusként nem érné meg a reggelt. Regnáló miniszterről pedig ne is beszéljünk. Gyurcsánynak azt az állítását, hogy „a gyámolító állam gyámoltalan embereket és családokat szül”, semmi nem bizonyítja. Gyurcsány – a Világbank legjobb tanítványait túlhaladó igyekezetében – az állam szerepének a leépítését hirdeti, de csak azokon a területeken, amelyek a közösség általános érdekeit szolgálják. Az államnak a nagyvállalatok érdekeit szolgáló szerepe ellen semmi kifogása nincs. Nem azt mondja, hogy a gyámolító állam gyámoltalan üzletembereket és gyámoltalan nagyvállalatokat szül, amelyeknek semmi nem drága, mert üzletelési költségüket az állam finanszírozza. A gyámolító állam most is létezik, csak az a kérdés, kiket gyámolít. A tönk szélére jutott nagyvállalatokat az állam közpénzekből állítja talpra. A nagyvállalatok számára a gyámolító állam eszménye megvalósult, de az ország többségének a kárára. Az államnak az sem feladata, hogy az országban átutazóként megforduló multinacionális nagyvállalatokat útravalóval ellássa.
Mi történik azonban azokkal a fiatalokkal, akik a szülők erőfeszítései árán és a gyermek kiváló képességei alapján keresik a tehetségükhöz és felkészültségükhöz méltó érvényesülési lehetőséget a magyar társadalomban?
Barátom írja Budapestről: „Elérkeztünk egy fontos ponthoz: Judit lányunk felült a vonatra, s Münchenig meg sem állt. Az ottani egyetem fogadta őt be: ott fejezi be a diplomamunkáját, stílusosan egy hidat tervez ottani professzora segédletével, amit Hollandiában meg is építenek majd – tehát élesben zajlik a történet. Neki van igaza: Máté, a barátja, már három éve ott dolgozik. Közvetlenül a kormányváltás után ment el, mert az itthoni céget pillanatok alatt elsorvasztották… Így távozik nagyon sok értelmes, tanult, alkotni vágyó magyar fiatal, ennek az országnak nincs igazán szüksége rájuk... Éva egy év múlva hasonló lépésre szánja el magát: ő is München felé kacsingat, de Milánó is szóba jött nála…”
Nem Mária hagyja cserben az országot, hanem a kormány és annak ifjúságügyi minisztere hagyja cserben a tehetséges, dolgozni akaró, kiváló képességű fiatalokat. A javakorabeli, egészséges és jól felkészült munkaerő elvándorlása egy fordított külföldi gazdasági segély a gazdag országok számára.
Ha Mária levette kezét az országról, akkor az, aki bírja, marja, evangéliuma érvényesül. Arra pedig nem is érdemes sem gyámolító, sem más államot építeni.
Kaslik Péter
Ontario, Kanada
origo.hu
Eladó a vármegye legkisebb háza – különleges ajánlat Vérteskethelyről
