Nulla állapot

Végre teremtettünk egy nulla állapotot – örvendezett Kiss Péter kancelláriaminiszter a minap a közszolgálati csatorna reggeli műsorában afelett, hogy sikerült néhány poszton az Orbán-kormány által kinevezett „pártkatonákat” szakértőkre cserélni. Szakértőkön a Kiss-féle terminológia szerint „középen lévő embereket”, mármint „szakmailag középen lévőket” kell érteni – bármit jelentsen is ez szocialista berkekben. Szerintünk egyébként a szocialisták szakértőire leginkább a középszerű jelző illik. Hiszen ha megnézzük a szocialisták kiváló, „szakmailag középen álló” közgazdász szakértőinek kompetenciáját a gazdaság aktuális állapotának tükrében, akkor megállapíthatjuk: valóban egy szakmailag középen álló Pukli Péter kellett KSH-elnöknek ahhoz, hogy azt hihessék itthon és a határon túl, legalább a statisztikai mutatószámok alapján élénkülő gazdaságot tudhatunk a magunkénak. Igaz, egyre több munka nélkül maradt, szakmailag valóban középen lévő emberrel.
Kiss Péter egyébként azért tartja eredménynek ezt a szerintünk is a legjobban a nullával leírható helyzetet, mert mint mondja, „ha netán… – véletlenül, tesszük mi hozzá, ha Werber és Rosner minden kommunikációs és választási trükkje sem lesz elég ahhoz, hogy a nyakunkon maradjanak – …2006-ban más színű kormány lenne”, akkor a kancelláriaminiszter szerint „joggal úgy kell tekinteni ezeket az embereket” – mármint Puklit a KSH élén, a volt III/II-es Salgót az ORFK élén, a politikai közép etalonjának számító Erős Jánost az MFB élén, a kicsit se balos Dobrev Klárát a Nemzeti Fejlesztési Hivatal alelnöki posztján, a hangyányit sem SZDSZ-es Kamarás Miklóst az ÁPV Rt. élén, a szocialistának is ultrabalos Barabás Jánost a Hungexpo Rt. élén –, „minthogy bírták a szakma bizalmát, bírták a politikusok bizalmát”. És ezért a kancelláriaminiszter, a középen álló potenciális miniszterelnök-jelölt (már ha a szocialistákban is tudatosul végre az EU-választás után, hogy Medgyessy Péter tökéletesen megbukott) úgy gondolja, az lesz a helyes a nagy 2006-os, „netán” bekövetkező szocialista bukásuk után, hogy ezek a széles körű bizalommal övezett emberek „dolgozzanak tovább”. Ezzel ők megteremtettek egy „nulla állapotot”, ahonnan most már tényleg, Isten bizony „demokratikusan, mindenféle időközi váltás nélkül” a csillagos ég a határ a megbonthatatlan barátsággal építendő kapitalizmus fejlődésének útján.
Igaz, hogy ehhez a lenullázott állapothoz még elengedhetetlen, hogy a szocialistákhoz közel álló, „szakmailag középen álló” sajtómunkások, szeretők és vadászcimborák, valamint üzlettársak zsebeit milliókkal, milliárdokkal kitömő, „szakmailag középen álló”, nyolc elemit végzett brókert leleplező Szász Károlyt lecseréljék egy, az „egyetlen szellemi elithez” tartozó középszerre, aki akkor is hajlandó lesz leleplezni az SZDSZ-hez egykoron verticalisan is közel álló szakembert és betétgyűjtő szövetkezetét a baumagosokkal együtt, ha erre nem lesz törvényi felhatalmazása. Salgó rendőrfőkapitánynak feljelentés hiányában nem kellett a szövetkezetek után kutakodnia, így az ő posztja ebben a nulla állapotban stabil, mint ahogyan a Nemzetbiztonsági Hivatal vezetőivel is elégedettek a szakértő szocialista kormánytagok. Ami érthető, hiszen Kiss Péter tudtával is Bécsben egyeztettek a szocialistákhoz közel állóknak bűnös módon brókerkedő Kulcsár Attilával.
A kancelláriaminiszterék egyébként úgy tűnik, hogy a jegybank elnökéről – az európai uniós ejnye-bejnyék miatt – ideiglenesen leszálltak, az Alkotmánybíróság pedig egy igen fontos határozattal egy időre feleslegessé és csekély eredménnyel kecsegtetővé tette a Polt Péter főügyész elleni támadásokat. Vagyis a szocialista kormányzat, Kiss Péterestül, az SZDSZ segédletével még elégtételt venne Szász Károlyon a Pannonplastért meg a K&H és az Inter-Európa leleplezett mosodájáért, majd azt követően már csak egyet szeretnének: reménykedni, hogy „ha kormányváltás lesz, akkor nem fog az bekövetkezni, hogy azért, mert az előző kormány nevezte ki ezeket az embereket, kipiszkálják, mert egyszer el kell kezdődnie annak, hogy legyenek intézmények, amelyek nem függenek a kormányváltástól”.
Ennek Kiss Péter szerint két feltétele van: az egyik, hogy legyen egyszer egy olyan kormány, amelynek erős az önkontrollja, és nem változtat, a másik feltétel az, hogy legyen egy kormány, amely „képes arra, hogy a jövő érdekében szakmailag középen lévőket állítson” a fontos intézmények – a PSZÁF, a jegybank, az ügyészség – élére.
Egyébként Kiss Péter legalább megvilágosodott a Nap-kelte stúdiójában: azt találta nyilatkozni, hogy a Baumag ügye nem tartozik a PSZÁF hatáskörébe, ezért aztán az a törvénymódosítás, amely alapján végre sikerül elmozdítaniuk posztjáról Szász Károlyt, rendelkezik majd arról, hogy a betétgyűjtő ingatlanszövetkezetek végre a PSZÁF ellenőrzési hatáskörébe kerüljenek. Igaz, hogy pár nappal ezelőtt a szakmailag a szó legszorosabb értelmében középen lévő, hogy azt ne mondjuk, alacsonyan képzett, így középszerűnek nevezhető kormányszóvivő még az ingatlanszövetkezetek ügyét is a PSZÁF-elnök nyakába akarta varrni, jóllehet már több mint egy éve kéri a felügyelet, hogy rendezzék végre a törvényhozók a szövetkezetek ellenőrzésének szabályozását.
A kancelláriaminiszternek egy dologban azért igaza van: az uniós csatlakozás előtt sikerült megteremteniük egy lenullázott országot. Kérdés, lesz-e egyáltalán – bárki kerüljön is legközelebb kormányra – olyan valóban kvalifikált, akár bal-, akár jobboldali gondolkodású szakértősereg, amelyik hajlandó az ország javára a közszférában, állami intézmények élén a szaktudását csatasorba állítani, ha egy kurzusváltás után a haza megbélyegzéssel, alaptalan büntetőeljárásokkal honorálja a munkáját.