Oszlik a homály Fradkov körül

Brüsszelből megérkezve egyenesen a dumába vezetett tegnap Vlagyimir Putyin jelöltjének, Mihail Fradkovnak az útja, ahol a parlamenti frakciók vezetőivel találkozott. Az elemzők eközben tovább árnyalják a leendő kormányfő portréját, megállapítva, hogy jelölése egyértelműen az elnök hatáskörét erősítette, ám személyében a Kreml körüli erők mindegyike találhat valamilyen közös vonást.

Egy harmincéves államapparátusi tapasztalattal rendelkező technokrata jelölése az ismeretlenség ellenére is beleillik a képbe, főképpen, ha az nem tekinthető utódnak. Az elnök programját azonban képes lesz végrehajtani, állapítják meg szinte egyöntetűen a moszkvai elemzők. Putyin egyrészről érdekelt abban, hogy az új kormány minél inkább „elnöki” legyen, s ehhez tökéletesen megfelel az ismeretlen Fradkov.
A négy év alatt érezhetően „átpolitizálódott” Kaszjanovnál is könnyebben kezelhető lesz, s függőségét a Kremltől csak erősíti, hogy nincs saját bázisa, állapítja meg például Alekszej Makarkin politológus. Újságíróknak a kormányfőjelölt erről elmondta, hogy leendő tevékenységével kapcsolatban a „technikai” (értsd: végrehajtó) jelzőt nem tudja értelmezni, nincs ellenére viszont az ugyanazon tőből eredő, s az elmúlt egy napban szintén sokat emlegetett technokrata minősítés. Az elnök választásában valóban az is fontos szempont lehetett, hogy olyan szakemberre bízza a kabinet vezetését, aki vállára veszi az elkerülhetetlen, ám sok tekintetben fájdalmas, így népszerűtlen reformok felelősségét. Ebből is látszik – jegyzi meg az elemző –, hogy Fradkov véletlenül sem a Kreml által kiszemelt utód. Figyelembe kellett vennie azonban Putyinnak azt is, hogy az új kormányfő ne csupán a nyugati közvéleményt megnyugtató piaci gondolkodású legyen, így megfelelve az elnök körüli közgazdászoknak, de legyen valamilyen kapcsolata a szentpétervári „szilovikokhoz” is.
Fradkovnak az adórendőrség élén folytatott munkája is jó ajánlólevél lehet a rendpárti elveket vallóknak, hiszen mint akkor fogalmazott, „nincs helye akkor a liberalizmusnak, amikor milliókat lopnak el”. Az új jelölt ugyanakkor, ha mérsékelten is, de liberális gazdasági elveket vall, s nagy tapasztalatot szerzett a nemzetközi tárgyalásokban, így megnyugtathatja a befektetőket, nem beszélve arról a pszichológiai hatásról, hogy egy részük nála rosszabbra számított.
Így Putyin olyan „saját” miniszterelnököt kap – összegez Makarkin –, aki nem tartozik közvetlen köréhez, kompromisszumos jelöltként azonban a környezetében lévő erők mindegyike elfogadja. Fradkin ugyanis olyan „sziloviknak” nem nevezhető mérsékelten liberális, komoly külgazdasági és államapparátusbeli tapasztalattal bíró apparátcsik, aki azért az adórendőrség civil imázsát erősítve a váll-laposokkal is kapcsolatba került.