Újabb alkotmánysértés előtt

Az Országgyűlés ahelyett, hogy orvosolná három éve tartó alkotmányos mulasztását, és megválasztaná az Állami Számvevőszék két alelnökét, törvénymódosítással létre kívánja hozni az elnök helyettesítésére is jogosult, a rossz emlékeket idéző főtitkári, illetve az egyelőre homályos hatáskörű főigazgatói posztot. Mint ismeretes, az alelnököket az elnökhöz hasonlóan a parlament választja kétharmados többséggel tizenkét esztendőre, míg az elnök- és főleg alelnökpótló ÁSZ-hivatalvezetőket az – akarata ellenére teljhatalommal és felelősséggel – alkotmánysértő módon magára hagyott számvevőszéki elnök nevezhetné ki. Ha ugyanis egy törvénymódosító javaslat elfogadásával mégis az Országgyűlés választhatná meg az ÁSZ főtitkárát, akkor sokkal értelmesebb megoldás lenne a két hiányzó alelnököt megválasztani, akiknek a jogállását, hatáskörét pontosan szabályozza a törvény.
Ha viszont a jelenlegi javaslatot fogadják el a honatyák, akkor a főtitkárt az ÁSZ elnöke nevezi ki, és köztisztviselői besorolása ellenére az ÁSZ elnökének távollétében minden tekintetben helyettesítheti az elnököt.
Vagyis aláírhatja az ÁSZ jelentéseit, ellenjegyezheti a költségvetés hitelfelvételeiről szóló szerződéseket, mindössze egyetlen dologban nem pótolhatja az ÁSZ-elnököt: nem vehet részt az Országgyűlés ülésein.
Meglepő módon a nagy ívű javaslatot, amelyet az igazságügyi tárca munkált ki, a legcsekélyebb szakmai szégyenpír nélkül lopakodó alkotmánymódosító szándékkal, csaknem egyhangú üdvözlet fogadta – talán a megbékélés és a politikai kultúra fejlesztése jegyében – tegnap a parlamentben. Egyedül a Magyar Demokrata Fórum képviselőjének, Szászfalvi Lászlónak sikerült átlátnia Bárándy Péterék szitáján, igaz, a balra igazodás jegyében az MDF nevében „alapvetően támogatta a módosítást”, ám alkotmányjogi szempontból erősen vitathatónak nevezte az ÁSZ-főtitkári poszt létrehozását.
Szászfalvi szerint ha már mindenáron főtitkárral küszöbölnék ki az alelnökök hiányát, akkor a számvevőszék főtitkárát nyilvánvalóan – jogosítványaiból következően – az Országgyűlésnek kellene megválasztania. Jó tudni, hogy legalább egy képviselő van a parlamentben, aki nem felejtette még el, hogy annak idején az ÁSZ – politikai pártoktól független – alelnökeit miért választották ugyanolyan konszenzussal, mint az elnökét, akinek a helyettesítését is elláthatták.
A törvénymódosító javaslat egyébként nem szünteti meg az alelnöki posztokat, ám senkinek nem lehet kétsége afelől, ha sikerül az ÁSZ-elnök helyettesítését egy kétes jogi státusú főtitkárral időlegesen – az Alkotmánybíróság legközelebbi elmarasztaló határozatáig – pótolni, a következő két évben a kormánykoalíció biztosan nem töri össze magát egy-két alelnök konszenzusos jelöléséért.
Az MDF-es honatya rámutatott: ha jelenlegi formájában megszavazzák a törvényjavaslatot, az ÁSZ-elnök és alelnökei távollétében egy köztisztviselő főtitkár terjeszthetné az ÁSZ-jelentéseket a parlament és a miniszterelnök elé, ami szerinte elfogadhatatlan.
Míg az MSZP–SZDSZ-koalíció és a nagyobbik ellenzéki párt az Állami Számvevőszék nagyobb függetlenségét látja abban, hogy az ÁSZ maga állapíthatja meg a költségvetéséről szóló javaslatot és így a létszámát is, vagyis a kormány módosítás nélkül köteles azt a parlament elé terjeszteni, az MDF annak ellenére sem ért egyet ezzel, hogy az Országgyűlés módosíthatja az ÁSZ költségvetését.
Sőt az MDF-es honatya vetette fel azt is, hogy ÁSZ ellenőrző kapacitását nem célszerű gyengíteni azzal, hogy a számvevőszéknek továbbra is feladata maradna a felelős kormány gazdasági programjának véleményezése, amelynek eredménye egyébként semmire nem kötelezi a hatalmat gyakorló politikai pártokat. Ezzel egyébként egyetértett Kovács Árpád, az ÁSZ elnöke is, aki reményét fejezte ki, hogy egy módosító javaslattal végül kikerül majd az előterjesztés szövegéből, hogy az ÁSZ-nak az Országgyűlés elé terjesztett kormányprogramokat véleményeznie kelljen.
Meglepő módon egyetlen parlamenti párt, így az MDF sem helyezte kilátásba, hogy ha kell, Alkotmánybíróság elé viszi az ÁSZ-ról szóló törvénymódosítást a főtitkári poszt alkotmánysértő létrehozása miatt.
Hankó Faragó Miklós, az igazságügyi tárca politikai államtitkára expozéjában „kisebb mértékű módosításnak” nevezte, hogy a javaslat „pontosítja az ÁSZ és a Magyar Nemzeti Bank (MNB) kapcsolatát is, többek között megszünteti a számvevőszék jogát arra, hogy ellenőrizze az MNB monetáris politika alakítására irányuló tevékenységét”.
Ezért a kisebb mértékű módosításért korábban komoly politikai küzdelem folyt, hogy a senkinek felelősséggel nem tartozó Magyar Nemzeti Bank tevékenységét, illetve gazdálkodását legalább a kormánytól független, ám az Országgyűlésnek felelősséggel tartozó Állami Számvevőszék mégiscsak vizsgálhassa.
Az államtitkár örömmel számolhatott be arról, hogy a kétharmados parlamenti többséget igénylő módosítás beterjesztését széles körű egyeztetés előzte meg, és a javaslat az ÁSZ támogatását is élvezi.
A fideszes Tállai András az uniós elvárások tükrében különösen időszerűnek nevezte a módosítást. A honatya a kétharmados törvény módosítása előtt nem tartotta időszerűnek, hogy szóvá tegye: az ellenzék ragaszkodik az alelnöki posztok betöltéséhez. Tállai pozitívumnak tartotta az ÁSZ ellenőrzési jogkörének és függetlenségének bővülését, figyelmen kívül hagyva a jegybank ellenőrzési jogosítványának szűkítését, sőt meglepő módon üdvözölte az elnök helyettesítésének jogával felruházott, köztisztviselői besorolású főtitkári poszt létrehozását. A fideszes honatya szerint a számvevőszéknek „az MNB viszonyrendszerében is bővülhet a feladatköre”, jóllehet, mint azt korábban említettük, éppen a törvényjavaslat szűkíti azt.
A legnagyobb ellenzéki párt képviselője felhívta a figyelmet egy benyújtott módosításra is, amely szerint az ÁSZ-nak ellenőrzései során fellelt bűncselekmények gyanúja esetén haladéktalanul jeleznie kell tapasztalatait az illetékes szervek felé – mintha ez nem lett volna eddig is kötelessége a tizennégy éves múltra visszatekintő számvevőszéknek. Amely egyébként számos esetben tett korábban is bejelentést, feljelentést az illetékes szervezeteknek, s nem rajta múlt, hogy ezek közül számos ügy került a bűnüldöző hatóságoknál a legalsó fiókba.
Egyébként nem az a gond, hogy tizennégy évi tapasztalat alapján a módosításra valóban megérett ÁSZ-ról szóló törvényt napirendjére vette az Országgyűlés. Lett volna mit szabályozni rajta. Például törvényben kellene kimondani, milyen jelentéseket kell nyilvánosságra hoznia az ÁSZ-nak, az e jelentéseket forrásként használó sajtó például pontosan tudja, mi a különbség a titkos változat és köznek szánt változat között, így leszögezhetjük: sok esetben közérdekű információk maradnak elrejtve a nyilvánosság elől eltitkolt ÁSZ-jelentésekben. Például ha nyilvánosságra hozták volna az Esztergom és Dorog önkormányzatának gazdálkodásáról szóló jelentést, amikor e két önkormányzat potom 86 ezer forintért adott túl milliárdos vagyonnal rendelkező távhőszolgáltatóján, vagy törvénysértő módon szabadították meg több száz millió forinttal értéke alatt a dorogi önkormányzatot nagy értékű részvénycsomagjától, akkor bajosan választották volna meg az ügyletekért felelős dorogi polgármestert újra, sőt aligha valószínű, hogy őt küldik el képviselőnek a parlamentbe.