Vésztörvényszék Újpesten

Emléktábla avatását tervezi a Horthy Miklós Társaság Újpesten, a Görgey Artúr utca 24. szám alatti ház falán, júniusban. Itt, a rendőrség udvarán végezték ki vörösőrök gyorsított eljárással, az 1919-es Tanácsköztársaság idején Martinovich Béla kereskedőt és Karó Imre gyári munkást. Az emléktábla megörökíti majd a többi újpesti kivégzett vagy meggyilkolt áldozat nevét is. Papp Imre gyári munkást, Takáts Károlyt, Dezső Elemér magánhivatalnokot, Hajden László festőművészt, Rojcsek László tartalékos hadapródot, Szücs János sofőrt agyonlövéssel végezték ki, egy „ismeretlen, úriasan öltözött férfit” pedig agyonvertek a vörösőrök a „dicsőséges 133 nap” idején.

Modor Ádám
2004. 03. 26. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Minden júniusban elzarándokoltak az iskolások az újpesti temetőben nyugvó áldozatok sírjához a húszas-harmincas években, meséli a ma is Újpesten élő nyolcvanhat éves hölgy, Karó Imre leánya. Ő egyévesen veszítette el édesapját, akit családjával együtt tartóztattak le 1919 júniusában. Az egyéves kislány is megismerhette a rendőrségi fogdát édesanyjával és nagyanyjával együtt. A vörösőrök a nagypapát keresték, akinek a vendéglője fogalom volt Megyeren. Orczy László, Karó Imre mostohaapja, a helyi társadalom megbecsült tagja nem szerette a kommunisták mindent felforgató újításait, hatalmaskodásait, és véleményének többször hangot adott. „Nagyapám beszélt Kun Béla és Klein Sándor ellen.” Orczy Lászlót egy jóakarója június végén értesítette, hogy lefogása napirenden van, ezért Katalinpusztán keresett búvóhelyet.
A vörös uralom áldozatai Magyarországon című, a közelmúltban ismét kiadott könyvében írja dr. Váry Albert: „1919. június 24-én délután a Mauthner-féle bőrgyárban ellenforradalom ütött ki. Lipták nevű vörösőrt agyonlőtték. A vörös katonaság az ellenforradalmat még aznap leverte. Klein Sándor újpesti igazságügyi megbízott rendeletére letartóztatták Martinovich Bélát, másnap hajnalban Orczi Karó Imrét, s mindkettőt az újpesti vésztörvényszék elé állították. A vésztörvényszék halálra ítélte őket, s Klein Sándor parancsára az újpesti rendőrség udvarán a vörösőrök kivégezték. Martinovich az első sortűz után még élt, (…) az egyik vörös közvetlen közelről főbe lőtte. Orczi Karó Imrének végig kellett néznie társa kivégzését.”
A családi szájhagyomány szerint Karó Imrét és családját délután tartóztatták le. A kivégzés körülményeiről leánya előtt soha nem beszéltek. Az iskola által szervezett temetői megemlékezések a kivégzések évfordulóján alkalmat nyújtottak az ártatlan áldozatok emléke előtti tisztelgésre. A félárva leányt a nagyszülei nevelték fel, édesanyja (Karó Imre özvegye) pedig előbb a megyeri vendéglőt vezette, majd – második férje halála után – annak műszerész műhelyét vette át kilencvenöt éves koráig. Ekkor kérte nyugdíjának megállapítását. Százkét éves korában hunyt el.
Karó Imre leánya évtizedekkel apja halála után felkereste a kivégzés egyik végrehajtóját, az ismert újpesti cipészt, aki ilyenformán ismerte el tettét: mint katona tette.
1945 júniusában az újpesti temetőbe látogató családtagokat két fegyveres katona fogadta, a sírhelyek feldúlva, a sírkövek felforgatva. Néhány nap leforgása alatt nyomtalanul eltüntették a síremlékeket, a sírhantot pedig a földdel tették egyenlővé. A szocialista várostervezés nagyobb dicsőségére a temetőt előbb felszámolták, majd a helyén ma is álló lakótelepet építettek, lerombolva egy emberi kisközösség családi házait.
Az újpesti kivégzett áldozatok emlékét 1945 előtt a Mauthner-bőrgyárban egy „júniusi bajtársak szövetsége” nevű társaság is ápolta. A rendőrség épületének falán dombormű és emléktábla figyelmeztetett a vörösterror két áldozatára (Martinovich Béla és Karó Imre nevét vésték rá, a dombormű a kivégzés pillanatát örökítette meg). 1945 után az emlékművet nyomtalanul eltüntették. Karó Imre leánya elmondta, hogy az ÁVO mostohaapját, Mészáros Mártont is elvitte az Andrássy út 60.-ba, mivel puskaműves és műszerész műhelyében „puskaalkatrészeket találtak” (!). Rajki Márton ügyvéd, a későbbi ’56-os mártír azonban kimentette az ÁVO karmai közül. Mészáros Márton csak műszerészként működhetett a későbbiek során, puskaműves tevékenységét be kellett szüntetnie.

A Horthy Miklós Társaság kezdeményezése, az új emléktábla avatása – ahogy Dobai Miklós, a társaság elnöke elmondta – csak a múlt „helyreállítása” a történelmi tudatban. Az emléktáblán az összes ma ismert újpesti 1919-es áldozat nevét kőbe vésik. A felejtés és a társadalmi amnézia ellen a tények rögzítésével és az emlékezet frissítésével lehet felvenni a harcot. Az emléktábla elhelyezését támogatja Újpest önkormányzata, és személyesen Derce Tamás polgármester is felajánlotta segítségét. Ha az emléktáblát felavatják, csaknem hatvan év után ismét elhelyezhetik az áldozatok leszármazottai a kegyelet virágait ennél a szimbolikus emlékhelynél, amelynek a közelében oltották ki egy emberiségellenes eszme nevében ártatlan emberek életét a Tanácsköztársaság terroristái.
Talán el kellene gondolkodniuk az MSZP és a Munkáspárt szavazóinak azon, hogy olyan őszintén européer pártokra adják voksaikat, amelyek ma is évről évre koszorút helyeznek el az újpesti tanácsköztársasági emlékműnél, az egykori terrorlegények és felbujtóik hamis mítoszait tovább táplálva.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.