A nagy mérkőzés

Családunkban az volt a szokás, hogy amikor felgyógyultam egy-egy súlyosabb betegségből, ajándékkal leptek meg a szüleim. Talán fájdalomdíjnak szánták a sok keserű orvosság után, vagy az élethez való örömömet szerették volna így fokozni. Emlékszem, egyszer egy nagy doboz vízfestéket kaptam, de két nap múlva elkobozták tőlem, mert piros csíkokat húztam az ecsettel a gang oszlopára. Így jutottam hozzá az első kerékpáromhoz is. De nem erről akartam beszélni, hanem a futball-labdáról.
Apám Újvidéken vette meg nekem a valódi bőrlasztit felpumpálható belsővel. Amilyennel az igazi futballisták is játszottak. Előbb csak a szobában pattogtattam, aztán kivittem az udvarra, majd megrendeztem az első meccset az utcán.
Mifelénk az volt a szokás, hogy vasárnap délutánonként kiültek az emberek az utcára. Ki-ki a háza elé vagy az akácfa alá. Az idősebbek hozták hónuk alatt a kisszéket vagy a sámlit, az asszonyok valamilyen tennivalót, hogy ne üljenek tétlenül. A Varga borbély előtt asztal is állt a fa alatt, körülülték a kártyázók, hangosan csapkodták a lappal az asztalt, kiáltozva: „Zsírt bele!”
A tízest és az ászt nevezték zsírnak. Kenni kellett a partner ütését. A kislányok labdáztak, a fiúk pilickéztek, a nagyobbacskák métázással is megpróbálkoztak. És ekkor megjelentem közöttük én egy valódi bőrfocival. Gyertyát rúgtam, egyenesen felszállt a labda a magasba, hogy utána hangos puffanással a járdára essen, és aprókat ugrálva elguruljon.
„Állítsuk össze a csapatot!” – ajánlotta Góbor Matyi harsányan, s az erősebb testalkatúak máris köré sereglettek. Kikötöttem, hogy én leszek a kapus. A kapufa pedig Bakos Andris sapkája meg kabátja lesz, amit rögtön el is helyezett az utca közepén. Felsorakozott nyomban a csapat, közénk engedték Terikét is, Bakos kishúgát. Izmos lába volt, nagyokat suttolt a labdába. A csapat többi tagjai is vetkőzni kezdtek, s a cipőiktől is igyekeztek megszabadulni.
Aztán elkezdődött a meccs! De alig tartott tíz percnél tovább, amikor valamin összevitatkoztunk. Góbor Matyi szabálytalannak találta Bakos Andris közbelépését, látta is, hogy kézzel lökött. Tizenegyest követelt, de a csapatnak nem volt mérkőzésvezetője, így hát nem született bírói ítélet. Rúgtuk tovább a lasztit.
Aztán hirtelen bekövetkezett a változás. Csodának is nevezhetném. A labda nekivágódott az akácfa törzsének, onnan a házfalnak, majd a Vargáék háza előtt kártyázók asztala felé perdült.
A Ternovác gyerek futott érte, de megelőzte az öreg Bujdosó, aki az asztalra csapta a kezében lévő kártyalapot, bár ultija volt, felugrott, lerúgta a papucsát, és hatalmasat rúgott a guruló labdába. Hiába vetődtem, ezt nem tudtam kivédeni. Gól! Góóól!
Az asszonyok abbahagyták foglalatosságukat, a férfiak felugráltak, és futva indultak a „pályára”, azaz az utca közepére. Még Pecze Tóni kocsmáros is az ivóban hagyta a vendégét, s futott Prókai Pali mészáros után, aki feltartott kézzel kiáltozta, hogy átveszi a csapat irányítását. Mert bíró nélkül nem lehet játszani. Sípja ugyan nem volt, de magával hozta kisfia játék trombitáját, s abba néha belefújt. Tizenegyes! Megadta. De ezt már nem én védtem, a csapat gyermektagjai pillanatok alatt eltűntek a színről, behúzódtak a kapuk alá vagy a fák hűvösébe. Az utca felnőtt lakói rúgták a labdát eszeveszett hévvel. Játszott a Gyepsor! A nép!
Az asszonyok hangosan bekiabáltak: „Ne engedd! Vigyázz, János! Rúgd el!” A sebhelyes Zséli Mihály, aki cséplőgép-tulajdonos volt, fergeteges gyorsasággal vitte a labdát. Zelenka Matyi, aki munkása volt a gazdának a cseplési időszakban, nem engedte ellőni. A kapu előtt szerelte. Tapsot kapott. Közben betört egy ablak. De a játék nem állt meg, lobogott a játékvágy az emberekben, akár a tűz lángja. Volt, aki az ingét is levetette. Majd ismét betört egy ablak. Végül minden összegabalyodott, egymást ölelgették a játékosok. Nagyokat nevettek. Örültek az életnek, a nyárnak, a szabadságnak.
Aztán hirtelen minden félbeszakadt. Futottam az árva labdáért, és hazaszaladtam vele. Az utcán akkor már csend volt. Nagy, nagy csend.
Sose felejtem el ezt a meccset. Nekem nem a londoni stadionban vívott küzdelem volt az évszázad mérkőzése, hanem ez. Egy vasárnap Temerinben, a Gyepsoron…