A teljesen hülyék útmutatója a prózaíráshoz

George L. Trigg nyelvtani tanácsai
1. Az alanyok rendszeresen találkozzék az állítmánnyal.
2. Köztünk szólva, a határozó is fontos, de pszt!
3. Rossz nyelvtanos lévén, a tanonc kerülje a határozói igenevek használatát is.
4. A magyarban (ez egy kihalt európai nyelv), ha a tárgyas igeragozást az alanyival keverünk, égő.
5. Egy író nem változtathatja meg álláspontunkat.
6. A mondattöredékkel kapcsolatosan.
7. Ne használjunk folytatólagos mondatokat, mert ponttal kell elválasztani őket
8. Ne, használjunk, vesszőket ahol nem szükséges.
9. A zárójeles mondatoknál mindig használjuk zárójelet.
10. Ne rövi.
11. Olvassuk át a nem hiányzik-e valami.
12. A hivatalos stílusban kerüljük az avétos púdert, a simlis sódert, a rossz rizsát.
13. Ami a mondatszerkezeteket, illeti, azok mindig. Rosszak.
14. A szóismétlésről szólva, meg kell állapítanunk, hogy a szóismétlés gyakorta hatásos, például a politikusok szóismétlései.
15. Véleményem szerint, ha valaki írni kezd, nem szabad a túlírás csapdájába esnie; hiszen kevesebb szó is elvezethet annak belátásához, hogy egy szó, mint száz, kevés szóból ért az ember, szó, ami szó; meg aztán száz szónak is egy a vége, a sok beszédnek meg sok az alja.
16. Párhuzamos szószerkezetek létrehozása, nemcsak teljessé teszi a mondatot, de meg is világítja az értelmét.
17. Még egy kárvallott léleknek sem kell sokat hüvelyezni, hogy a régies stílus, vagy a tájnyelv csak pulintérkodik a veritas körül.
18. Az összekevert metaforák nyakát szegik a szószegésnek.
19. Hasznájjunk szótárt, hogy elkerűjjük a hejesírási hubákat.
20. Végül, de nem utolsósorban: kerüljük a nyelvi közhelyeket, sablonokat, kliséket, ismétléseket.

William Safire ügyefogyott nyelvhasználati javaslatai
1. Használd a pontosvesszőt a szabályoknak megfelelően; és kerüld el; ha nem szükséges.
2. Tagadással ne állíts.
3. Ne vidd túlzásba a felkiáltójelek használatát!!!
4. Kötőjel-et használj, ahol-kell, de kerüld el, ahol használata-fölösleges.
5. A határozószókat helyes használd.
6. Az alattomos, alávaló alliterációkkal aljas apologéták alakoskodnak.
7. Kerüld a trendi kifejezésmódokat, amelyek mint állat vakot mondanak valami mentén elrendezve.
8. Soha, soha, de soha ne használj szószaporítást, amely a terjengősség melegágya.
9. Százszor, ezerszer mondtam neked, hogy állj ellen a túlzásoknak, felnagyításoknak.
10. Kerüld az „idézőjeleket.””
11. Irtsd az idézeteket. Miként Ralph Waldo Emerson mondotta: „Gyűlölöm a citátumokat. Mondd meg, mit tudsz te.”
12. És ne kezdj kötőszóval mondatot.
13. kis betűvel se kezdj és használj írásjeleket

Mark Twain szépírási szabályai
1. A történetnek valamit meg kell valósítania, és el kell jutnia valahová.
2. A történet epizódjainak segíteniök kell a történet előrevitelében.
3. A történet hőseinek elevennek kell lenniök, kivéve, ha halottak. Az olvasónak mindig képesnek kell lennie arra, hogy megkülönböztesse a kettőt.
4. A történetben szereplő eleveneknek és holtaknak mindig elég mentségüknek, netán ürügyüknek kell, hogy legyen a történetben való tartózkodásra.
5. A történetben szereplő alakoknak mindig érthetően, ember módra kell beszélniök, az adott szituációnak megfelelően. Az olvasó számára legyenek élvezetesek ezek a párbeszédek, és végük kell, hogy legyen, ha az emberek már semmit se tudnak mondani.
6. A beszéd stílusának a műben ábrázolt személy jelleméhez kell igazodnia.
7. Ha a bekezdés elején egy szereplő úgy beszél, mint az üdvhadsereg egyik tagja, a végén nem beszélhet úgy, mint egy részeges néger vándorénekes.
8. Ha durva a jellem, ne szépkedjen: „a favágói mesterség mint az erdő kifinomult művészete” és hasonlók kerülendők.
9. A történet szereplői valódi lehetőségeik szerint éljenek, a csodákat hagyjuk a csudába, kivéve, ha jó előre megágyazunk nekik.
10. Az író az olvasó számára érdekessé kell, hogy tegye a mesét, a hősök sorsát. Az olvasó szeresse a történetben szereplő jókat, és utálja a rosszakat.
11. A jellemeket olyan tisztán kell ábrázolnunk, hogy az olvasó előre meg tudja mondani, mit tennének egy adott vészhelyzetben.
12. Mondd, amit mondani akarsz, ne csak közelíts hozzá.
13. Használd a megfelelő szót, ne a másod-unokatestvérét.
14. Húzd ki a fölösleges részeket.
15. Ahol részletezni kell, ne kerüld ki.
16. Kerüld a pongyola formát.
17. A helyes és tiszta nyelvtanra támaszkodj.
18. Egyszerű és őszinte stílust használj.

Kurt Vonnegut jr. intelmei
1. Egy idegen idejét úgy használd, hogy az illető ne érezze elvesztegetettnek.
2. Legalább egy figurát adj az olvasónak, akibe belekapaszkodhat.
3. Minden alaknak akarnia kell valamit, legalább egy pohár vizet.
4. Minden mondatnak meg kell valósítania a kettő közül legalább az egyiket: felfedi a hős jellemének valamilyen új vonását, vagy előre kell vinnie a cselekményt. (Lásd Mark Twain.)
5. Olyan közel kezd a végéhez a műved, amennyire lehetséges. (Lásd Háború és béke.)
6. Légy szadista. Nem számít, milyen kedvesek és ártatlanok a hőseid – szörnyű dolgok történjenek velük, hogy az olvasó meglássa, milyen fából faragták őket.
7. Csak egyetlen ember kedvébe járj a megíráskor. Neki akarj tetszeni, őt akard szórakoztatni. Ha kinyitod az ablakod, és az egész világgal akarsz szeretkezni, a történeted tüdőgyulladást fog kapni.
8. Annyi információt nyújts az olvasónak, amennyi csak lehetséges, és olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak lehet. Pokolba a félbeszakítással és visszatartással. Az olvasóknak tökéletesen érteniük kell, mi, hol és miért történik, olyannyira, hogy maguk is be tudják fejezni a történetet, ha az utolsó néhány lapot megeszik az egerek.
9. A legnagyobb írók minden szabályt áthágnak. Az enyéimet is.
(Lásd még T. F.: Néhány tanács kezdőknek, avagy hogyan gyógyítható a fiatalkori prózaírás, 3. könyv, p. 139–145. Magvető, 1989)