Az első hivatalos jelentések – amelyeket John Sparrow, a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának regionális küldötte is megerősített – még arról számoltak be, hogy ötvennégy ember vesztette életét az Észak-Koreában csütörtökön történt vasúti szerencsétlenségben, s 1850 ház dőlt össze. Az adatok aránytalanságát az is jelzi, hogy a kínai jelentések eközben arról számoltak be, hogy még a szerencsétlenségtől kilométerekre is emberi testrészek és vonatalkatrészek szóródtak szét.
Baleset vagy merénylet?
A tragédia néhány órával azután történt, hogy az állomáson áthaladt a kínai látogatásról hazaérkező, s még hosszabb utakra is mindig vasúton utazó Kim Dzsong Il észak-koreai vezető vonata. Bár pillanatnyilag semmi nem utal arra, hogy bárki is merényletre készült volna a repüléstől rettegő politikus ellen, a „kedves vezető” útja és a katasztrófa között mégsem zárható ki az öszszefüggés. Kim Dzsong Il érkezése előtt ugyanis teljesen leállították a vonatok közlekedését, s a vasút talán összes munkatársa a Kínából érkező szerelvényre figyelt. Annak elhaladtával azonban az összes leállított vonat újraindult, ezért elképzelhető, az így kialakult fejetlenség az oka, hogy két szerelvény egymással szemben haladhatott. Masood Hyder, az ENSZ észak-koreai segélyműveleteit irányító tisztségviselője szerint viszont nem is ütközés, hanem a robbanóanyaggal megrakott szerelvények elektromos vezetékkel való érintkezése okozta a vonatrobbanást.
Első hallásra talán túlzásnak tűnik az a Pekingből származó jelentés, amely szerint a detonáció után még a csaknem húsz kilométerre fekvő kínai határ nyugati oldalán is találtak maradványokat a felrobbant tehervonatokból. A szerencsétlenség méreteit azonban jól jelzi, hogy huszonnégy órával a baleset után még mindig lángokban állt a katasztrófa környéke. A BBC tegnap olyan műholdfelvételeket mutatott be, amelyek tizennyolc órával a hatalmas robbanás után készültek, s még ennyi idő elteltével is az látszik, hogy hatalmas füstfelhők gomolyognak az észak-koreai Rjongcshon város felett.
A robbanás után a hírügynökségek egymást szinte felülmúlva próbálták ecsetelni a szerencsétlenség borzalmait, s rögvest emberek ezreinek haláláról számoltak be. Az eset körüli bizonytalanságot azonban jól jelzi, hogy másnap phenjani forrásokra hivatkozva a Vöröskereszt már „csak” ötvennégy ember haláláról számolt be, míg a Reuters hírügynökség százötven áldozatról adott hírt.
A világ segítene
John Sparrow a Vöröskereszt észak-koreai munkatársaitól azt az információt kapta, hogy a vonatokon a bányászatban használt robbanóanyagokhoz hasonló anyagokat és nem kőolajat, illetve cseppfolyósított földgázt szállítottak. A dél-koreai értesülésekkel ellentétben az Új Kína hírügynökség azt jelentette az ország phenjani nagykövetségére hivatkozva, hogy egy tartályvagon ammónium-nitrát-szivárgása okozta a robbanást.
A külvilágtól elszigetelt országokban történő katasztrófák során visszatérő kérdés, hogy diplomáciai szinten miként kezelhető a probléma, illetve megoldható-e a felkészültebb külföldi segélyszervezetek és mentőalakulatok térségbe vezérlése. Decemberben a sok ezer áldozatot követelő iráni földrengés után számos európai ország mellett Dél-Afrikán át Kínáig csak kevesen maradtak tétlenek. Az Iránnál is sokkal zártabb Észak-Korea esetében azonban a katasztrófa ismét csak a titokzatos ország rejtette veszélyekre hívja fel a külvilág figyelmét. Mindezt jól jelzi, hogy tegnap már ismét az ismeretlen phenjani atomprogramról értekező újabb hatoldalú tárgyalások lehetőségéről szóltak a hírek.
Dél-Korea és Kína mindezek ellenére orvosi és humanitárius segítséget ajánlott fel Észak-Koreának. A kínai külügyminisztérium ezzel egy időben megerősítette, hogy a szomszédos országban, a határ közelében vonatok ütköztek, és robbanás történt. A minisztériumnak egy kínai halottról és tizenkét sérültről van tudomása a honlapján közzétett információk szerint. A kínai Tantung város kórházai értesítést kaptak a kínai hatóságoktól, hogy esetlegesen készüljenek fel igen sok sérült fogadására.
Phenjan hallgat
A történelem a jelek szerint megismétli önmagát, hiszen már Csernobil és több más korábbi katasztrófa esetén is világossá vált, hogy a kormányok megpróbálták elkendőzni a történteket vagy kicsinyíteni azok jelentőségét. Észak-Korea lakossága egy nappal a szerencsétlenség után sem kapott hírt a katasztrófáról, a vasúttársaság tisztségviselője pedig tévesnek nevezte az arról szóló hírt. Ennek teljesen ellentmond, hogy észak-koreai részről is kértek segítséget a sérültek ellátásához, a phenjani külügyminisztérium egyik tisztségviselője pedig megerősítette, hogy építkezéseknél használatos robbanóanyag, valószínűleg lőpor okozta a katasztrófát.
origo.hu
Motoros angyalok segítenek egy beteg kisgyermek családján
