A Videoton új edzője őrült futam után rangadóra készül az NB II-ben

A 42 éves Boér Gábor az NB I-ben ült már a Zalaegerszeg kispadján, de most az NB II-ben szembesül az eddigi legnagyobb kihívásával. A Videoton FC Fehérvár május végén nagy meglepetésre kiesett az élvonalból, és most Boér Gáborra vár a feladat, hogy a csapatot újraépítve visszahelyezze a nevéhez és a múltjához méltó helyre. A fiatal vezetőedző a vele készült interjúban elmondta, hogyan élte meg a kinevezése és a bajnoki rajt között eltelt egy hónapnyi flúgos futamot, hol tart most a keret kialakítása, és mi várható a következő hónapokban a Viditől.

A Videoton kiesése után a fiatal Boér Gáborra vár a feladat, hogy olyan csapatot építsen az NB II-ben, amely majd a klub hírnevéhez méltó helyre kerülhet a magyar futballban. Fotó: Polyák Attila

– Amikor a Videoton kiesett, elment az addig tulajdonos, üres lett a kispad és csaknem az öltöző is, valaki úgy fogalmazott, hogy ebben a helyzetben hálás feladat vezetőedzőnek lenni, mert ennél lejjebb nem süllyedhet a csapat, de egy esetleges újabb kudarcra is megvan a mentség. Így érezte, amikor elvállalta a vezetőedzői posztot?
– Nehéz megítélni, melyik feladat hálás vagy hálátlan egy edző számára, mindenesetre egy olyan tradicionális klubban dolgozni, mint a Videoton, roppant megtisztelő, de egyben mindig igen komoly kihívás is. Ha végigfutom az elődeim névsorát, akkor pontosan tudom, hogy hozzájuk méltó módon dolgozni nemes feladat. Olyat pedig véletlenül sem mondanék, hogy ennél nincsen lejjebb. Nagy klubokkal is megtörtént európai szinten és itthon is, hogy kiestek, esetleg el is tűntek a süllyesztőben, jobb esetben évekig tartott, amíg vissza tudtak kapaszkodni a korábbi szintre. Itthon erre jó példa erre a Ferencváros, amely meglepetésre három évet is eltöltött az előző évtized elején a másodosztályba. Ennek ellenére az akkori vezetőedzőknek nagy és megtisztelő kihívás volt ott dolgozni, és most így vagyok én is a Videotonnal.

A Videoton új edzője, Boér Gábor megtiszteltetésként éli meg a feladatát Fotó: Polyák Attila

– A csapat május 24-én esett ki, önt június 23-án, azaz csaknem napra pontosan egy hónapra rá nevezték ki. Hosszú volt a tárgyalási folyamat?
– Nem. Az új tulajdonosnak, a város önkormányzatának először a klub jövőjét kellett biztosítania, és csak utána jöhettek a személyi kérdések. Miután felvették velem a kapcsolatot, egy hétnél nem telt el több, és egyezségre jutottunk.

– Gondolom, szakmai kérdésekről nem az új tulajdonos képviselőjével, Cser-Palkovics András polgármesterrel egyeztetett. Ki kereste meg?
– Balogh Attila ügyvezető. Később a polgármester úrral is találkoztam, szeretett volna személyesen megismerni. Ez magától értetődő és rokonszenves kezdeményezés volt, de a szakmai terveimet Balogh Attila térképezte fel. Elmondta, milyen nehézségekkel kell megbirkóznunk, mennyiségben és minőségben milyen gondjaink vannak, illetve lesznek a kerettel. Nincsen sportigazgató, ezért bizonyos mértékben ez a feladat is rám várt, azaz kettőnknek együtt kellett kialakítanunk a Videoton új keretét.

A Videoton előrébb tart, mint tervezték

– Mi fogadta? Azt lehetett olvasni, hogy mindössze nyolc profi futballista maradt, és nincs kikre építeni.
– Valóban nem volt rózsás a helyzet. Egész pontosan sok játékos tartozott a kerethez, de a fele külföldi volt, akikre nem számíthattunk az NB II-ben. Elment egy hónap, de senki sem tehetett semmit sem, mert zajlott az átadás-átvétel, bizonytalanok voltak a feltételek. Amint azonban minden letisztult, felgyorsultak az események, az első két hét jellemzésére például az őrült futam a megfelelő szó.

– Avasson be, mi hogyan történik ilyenkor? Menedzserek kopogtatnak a portékáikkal, tehát éppen szabad futballistáikkal, vagy önök agyalnak azon, hogy kiket lenne érdemes felkeresni?
– Mindkettő. Posztokra lebontva a vezetőség elé tártam egy tervet, de amint csak pletyka szintjén is terjedni kezdett, hogy én leszek a Vidi vezetőedzője, rengeteg hívás, üzenet és levél érkezett, amelyekben vagy konkrétan ajánlottak játékosokat, vagy érdeklődtek, milyen posztra és milyen típusú labdarúgókat keresünk. 

De jelentkeztek olyan játékosok is, akik korábban, más klubnál a kezem alatt dolgoztak, hogy szívesen jönnének, ami nem tagadom, nagyon jólesett. Mondhatom, hogy jól ismerem a mezőnyt, és olyan futballistákat kerestünk meg, akikről tudtuk, az újjáalakuló Videoton számára hasznosak lehetnek. Száz körül volt a labdarúgók száma, akiknek a neve így vagy úgy felvetődött, a próbajátékosoknak külön edzést tartottunk, mert lassan kezelhetetlenné vált a létszám.

 Ugyanakkor fogyott az idő, a kiválasztás nem húzódhatott el hetekig, és nem engedhettük meg magunknak, hogy foghíjas kerettel rajtoljunk a bajnokságban.

– Lehet, hogy ennek a szintén kerek egy hónapnak a során nem huszonnégy órából állt egy nap?
– Sokszor nagyon úgy tűnt. A családjaink a megmondhatói ennek, én is nagyon keveset találkoztam a szeretteimmel júliusban, és amikor mégis, akkor is folyamatosan csörgött a telefonom és érkeztek a levelek. Volt olyan nap, hogy csaknem hetven telefonhívást bonyolítottam le, ha öt percet számolok egyre, komoly időtartam jön ki. Közben még nem volt itt lakásom, folyamatosan utaztam Békéscsaba és Székesfehérvár között, úgyhogy kemény időszakon vagyunk túl, de remélem, megérte.

– Hol tartanak most, a bajnoki rajt küszöbén? Tartanak ott, ahol egy hónappal ezelőtt elképzelte mostanra a Vidi állapotát?
– Nem, annál jobban állunk, többet elértünk ebben az egy hónapban, mint amennyit terveztünk. Ha valaki a kinevezésem napján elém rakja a mostanra kialakult keret névsorát, akkor azonnal aláírom. A fiatalok mellé sikerült szert tennünk tapasztalt futballistákra is, és a keret minősége, összetétele és szerkezete jobb, mint a kezdetekkor reméltem.

Boér Gábor szerethető Videotont szeretne irányítani  Fotó: Polyák Attila

– Mivel lehet idecsábítani jó profi futballistákat úgy, hogy elterjedt, a Videoton már nem az Eldorádó, szűkebbek lettek az anyagi lehetőségek?
– Akadtak néhányan, akik azonnal elutasítottak minket, mert a bizonytalan helyzetben nem láttak számukra megnyugtató jövőképet, de olyan is akadt, aki közülük kis idő múltan azzal jelentkezett, hogy meggondolta magát, mégis csatlakozna. 

A Videoton név önmagában is csábító, az infrastruktúra roppant magas színvonalú, és bátran mondhatom, én sem dolgoztam még eddig ennyire profi körülmények között.

A klub munkatársai az utóbbi két évtizedben a profi munkában szocializálódtak, ez a humánerőforrás nem a másod-, hanem az első osztályban is elsőrangú, és edzőként, játékosként vonzó, hogy ez fogad minket.

A magyar edzők filozófiája függ a kerettől

– Amikor azt kérdeztem, hogy ott tart-e, ahol tartani akart, nemcsak a keretre, hanem megálmodott játék kialakítására is gondoltam. Itt mi a helyzet?
– Mi, magyar edzők zömmel nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a futballfilozófiánkhoz idomíthatnánk az aktuális csapatunk keretét. Nekünk kell alkalmazkodnunk a rendelkezésére álló labdarúgókhoz, és azt, hogy milyen játékot várhatok el a csapattól, alapvetően befolyásolja, hogy milyen futballisták alkotják az öltözőt. Most úgy látom, némi finomítással a terveink és a keret illenek egymáshoz, meglehet a Videotonnak az az arculata, amelyet az elején elképzeltem.

– Milyen lesz ez az arculat?
– Jellemző lesz ránk minden meccsen a nagy futómennyiség, a fiatalos lendület, az intenzív, dinamikus játék. Ebben az osztályban nagyon sok a párharc, a pontrúgás, a hosszú átadás, nagy a küzdelem, és mi ehhez alkalmazkodunk, de pluszt is szeretnénk hozzáadni.

Fontosnak tartom, hogy a csapat szerethető legyen, az első perctől a lefújásig tudja tartani ugyanazt az intenzitást. 

Erre garancia lehet az, hogy minden posztra több jelölt is van, versenyhelyzet lesz a csapattagságért, és lesz lehetőség a pihentetésre is.

– Mennyire tud támaszkodni a klub utánpótlására?
– Két húsz évnél fiatalabb játékost kell folyamatosan a pályán tartanunk, és ezt teljes mértékben a saját utánpótlásunkból oldjuk meg. A fiatalokkal dolgozó edzők nagyon jó munkát végeznek, és akik most bekerültek az első csapat keretébe, a felkészülés során bebizonyították, hogy ott is van a helyük. Még nem kész futballisták, de az úgynevezett fiatalszabályon túl is nagyobb létszámban is nyugodtan számíthatok rájuk.

Boér Gábor tisztában van a realitásokkal, de így is minden meccsen nyerni akar  Fotó: Polyák Attila

– Azzal együtt tud élni, hogy a klub célja az első másodosztályú évben nem feltétlenül a visszajutás az élvonalba? Nem ad ez előre felmentést?
– Semmiképpen sem, mert én edzőként minden meccset meg akarok nyerni. A szurkolót pedig pont nem érdekli, hogy a klub mit tűz ki célként, ő is minden meccsen győztesként akarja ünnepelni a csapatát. Az viszont biztos, hogy szembe kell nézni a realitásokkal, és két lábbal kell a földön állnunk. 

Amikor húsz új futballista érkezik egy öltözőbe, akkor nálamnál magasabban jegyzett edzők is nagy kihívás elé kerülnek. A többség ráadásul tapasztalatlan fiatal, a többi között akadnak, akik a közelmúltban nem találták meg a számításaikat, kevés játéklehetőséget kapott. Beszélhetünk a feljutásról, de ha az első évben nem sikerül, nem szabad kétségbeesni,

hiszen egy építkezés elején járunk. Olyan csapatokkal kell felvennünk a harcot, mint például a Honvéd, a Vasas, a Szeged, a Mezőkövesd és Kecskemét, amelyeknél alig történt változás, és összeszokott keretekkel rajtolnak, de a többi, az előző idényben is ebben az osztályban játszó klubnál sem zajlott le nagy mozgás.

Nem feltétlenül a rangadók lesznek a sorsdöntők

– Patinás neveket sorolt az előbb, és nagyon úgy tűnik, hogy régen aspiráltak ennyien a feljutásra komoly eséllyel, mint most.
– A magyar másodosztályban könnyű ilyen terveket szőni, megvalósítani viszont roppant nehéz. Legutóbb például a Honvéd is fel akart jutni, de sokáig a kiesés elkerüléséért kényszerült harcolni, a Vasas pedig már két éve hiába próbálkozik. Minden évben felbukkan egy meglepetéscsapat, amelyről senki sem gondolná a rajtnál, hogy odaérhet a dobogóra, sőt, a Kazincbarcika most fel is jutott.

A legkönnyebb egyébként az úgynevezett nagy csapatok ellen játszani jó stadionokban és viszonylag sok néző előtt, de amikor el kell menni a kevésbé tradicionális és patinás klubokhoz, ott sokkal nehezebb boldogulni, márpedig ezeken a meccseken dől el, hogy ki hova tartozik a mezőnybe, és mennyire reálisak a tervei.

 A Kisvárda az előző bajnokságban azzal lett bajnok, hogy ugyanúgy oda tudott figyelni a kevésbé fontosnak tűnő meccseire is, mint a rangadókra.

– Rögtön egy rangadóval kezdik el a bajnokságot, a Honvédot fogadják hétfőn este. Mire lehet számítani?
– A hírek szerint sok nézőre és remek hangulatra. Nyilván szeretnénk jól rajtolni, és talán meglepő, de én ebbe jelen pillanatba a döntetlent is beleértem, hiszen a Honvéd előrébb tart és esélyesebb nálunk.

Ugyanakkor hazai pályán a fanatikus közönségünk előtt kutya kötelességünk minél jobb eredményt elérni, és ennek érdekében mindent meg is teszünk.

Kiélezett meccs lesz, amely nem korai szakaszban dől majd el, és az a csapat nyer, amelyik hamarabb és jobban tud alkalmazkodni a várhatóan különös atmoszférához, az esetleges egészséges drukkot képes lesz pozitív energiává alakítani.

– Félig már megválaszolta az utolsó kérdést: tapasztalata szerint a kiesés miatt elfordult a csapattól a Vidi szurkolótábora, vagy továbbra is mögötte áll?
– Én úgy látom, egyáltalán nem fordultak el az emberek a csapattól. Amikor megfordulok a városban, mindig kapok egy-két jó, biztató szót, az egyik kollégámnak mondtam is, hogy itt ebben a négy hétben több szeretet kaptam, mint egy-két klubnál évek alatt. Nagyon szeretném, ha az egész bajnokságban a csapat kiérdemelné, hogy ez a szeretet végigkíséri, és ha olykor a jó eredmény nem is jön majd, a teljesítményével rászolgál a tapsra. 

Az NB II 1. fordulójának a műsora. Vasárnap: Budafok–Szentlőrinc 17.30, Mezőkövesd–Karcag 17.30, BVSC-Zugló–Ajka 19.00, Kozármisleny–Tiszakécske 19.00, Soroksár–Békéscsaba 19.00, Szeged–Kecskemét 19.00, Vasas–Csákvár 19.00. Hétfő: Videoton FC Fehérvár–Bp. Honvéd 20.00 (tv: M4 Sport)