Én nem tudom...

Én nem tudom, hogy 1953-ban mennyi hal termett a Balatonban (rahaharahaha) és Magyarország számos más álló- és folyóvizében. Valószínűleg több, mint manapság. A viza tudomásom szerint akkortájt még feljárt a Dunán, folyóink tisztán hömpölyögtek, mindennapos jelenségnek számított a rák, a menyhal és a kövicsík. A horgászati módszerek azonban fejletlenebbek voltak, a zsinór vastagabb, az orsó esetlenebb, a bot bambuszból volt, nem kevlárból. Tizedannyian horgásztak, mint mostanában, s valószínűleg nagyobb sikerrel. Nem forogtak közkézen gyönyörű, színes horgászmagazinok, a Magyar Horgász, amelynek 1953-as számát most a kezemben tartom (VII. évfolyam 1–3.) nyolc, tízszer húsz centis lapból áll, silány papírra nyomták apró betűkkel, ám egészen különös, már-már meghökkentő közleményeket tartalmaz. Felelős kiadója, Berényi János tetemes ideig volt a Magyar Horgászszövetség első embere, ebben a minőségében én magam is meginterjúvoltam 1968-ban; hálája jeléül háromnapos horgászengedélyt kaptam tőle a tihanyi Belső-tóra, ahova az idő tájt csak szerencsés beutaltak meg pártállami korifeusok juthattak el.
A Magyar Horgász eme régi számát a Magyar Nemzet egyik olvasójától kaptam ajándékul: hátha használni tudom valamire. Az újságot szemügyre véve azonnal kiderült, hogy nem horgásztudásom fejlesztésére használhatom, hanem talán annak cáfolatára, hogy jelenleg őrült világban élünk. Ez az 1953-as hobbilapocska alkalmas arra, hogy bárkit ráébresszen, milyen volt valójában az őrült világ. A Beszéljünk őszintén a műlegyekről, továbbá a Mit tud a lenmagos agyaggombóc című szakcikkek tőszomszédságában a Magyar Horgász közli például Szollár József, a Rákosi Mátyás Művek esztergályosának levelét, amelyben beszámol arról, mint kétszeres sztahanovista, hogy „hogyan viszonylik munkájához a horgászat”. Emígy fogalmaz: „Pártunk és kormányunk elősegíti, hogy a dolgozók a jól végzett munka után művelődjenek, szórakozzanak, sportoljanak… (ennek következtében) a horgászok száma hazánkban napról napra emelkedik. Mint egy nagy család, olyan a horgászok népes tábora. A Mohosz (horgászszövetség) sportunkat olyan nívóra emelte, mely a magyar horgászat történetében páratlan…” Summa summarum: „A Rákosi Mátyás Művek szerszámgyárában jól végzett, eredményes munka után… sietek a Dunára… várom a halat, hogy aztán hétfőn új lendülettel, friss erővel kezdhessem el az új hetet, ötéves tervünk minél előbbi megvalósításáért.”
A következő oldalon a Dévérezzünk című szakcikk áll. Itt gyorsan megjegyzem, hogy korunk túlpolitizáltsága ellenére Medgyessy Művek jelenleg nincsenek, s G. gyerek, akiről néhányszor mint sporthorgászról említést tettem ezeken a hasábokon, nem sztahanovista, és pártunk-kormányunk nevében bizonyos Gyurcsány Ferenc segíti elő, hogy a jól végzett munka után sportolhassunk és szórakozhassunk. Hogy min szórakozunk, az már szerencsére ránk tartozik.
Tovább lapozván előre a horgász kórtörténeti dokumentumban, a Megérkezett a norvég horogszállítmány című közlemény mellett a Szovjetunió vizeiről olvashatunk, amelyek valósággal forrnak a sok haltól. Továbbá „az új munkásüdülőket mind a vizek partján építik fel, s ezekből a pompás üdülőkből nem hiányoznak… a nagyszerű horgászladikok.” A norvég horgokból egyébként „az állami horgászjeggyel egyesített Mohosz-igazolvány felmutatása mellett, egy-egy horgász húsz darabot vásárolhat, s a vásárlás tényét a horgászigazolványba bejegyzik”. Fenyegetően hangzik az a felhívás, mely szerint a sporik jól teszik, ha igyekeznek, mert május végétől a horgokat Mohosz-igazolvány nélkül fogják kiárusítani.
Ezután következik egy vezércikk felszabadulásunk 8. évfordulójáról, amikor is norvég horgokra vágyakozó szívünket betölti felszabadítónk, a Szovjetunió iránti forró hála, szeretet és igaz barátság.
Nos, mit gondolnak? Miféle nagy hal van a 1953-as Magyar Horgász című lap címoldalán? Annyi biztos: kapitális. Nemigen fogtak ki nagyobb ragadozót e világon. A szaklap címoldalát (a halott) Sztálin elvtárs díszegyenruhás, gyászkeretes fotója díszíti. S alatta a gyásztávirat, amelyet a Szovjetunió Testnevelési és Sportbizottsága Sporthorgász Szakosztálya Elnökségének küldött a Magyar Országos Horgász Szövetség elnöksége és miniszteri biztosa, s amelyben az áll, hogy a magyar horgászok mély fájdalmukat erőre változtatják.
Ugye, nem csak most vagyunk őrültek.
Hogy Sztálin miként lehetett egyszerre nagy horgász és nagy hal is, én nem tudom…