Immár bizonyossá vált, kit takar a „Dalos” fedőnév, aki jelentett az állampárti titkosszolgálatnak muzsikustársairól. Vikidál Gyula, a Dinamit együttes egykori frontembere, az István, a király Koppány vezére előbb tagadta, hogy ő lenne a fedőnév mögött, majd megtört a jég, s a napokban beismerte tettét. Bocsánatot kért mindenkitől, aki ellen vétett, mint mondta, elhatározta, hogy szembenéz a múltjával, azzal, amire az ezerkilencszáznyolcvanas években rákényszerítették. A jelek szerint ebben a döntésben nem kis szerepe volt Nagy Ferónak, a Beatrice együttes hajdani vezetőjének, aki – mint mondta – az általa megismert ügynöki jelentésekből hamar rájött „Dalos” kilétére, s sokáig győzködte Vikidált, ne cipelje tovább magával ezt a terhet, s álljon a nyilvánosság elé. Nagy Feró, akiről Vikidál Gyula szintén adott jelentéseket, azt is elmondta, hogy a maga részéről mindent megbocsátott zenésztársának. A népszerű rocker ugyanis érzékelhetően és olvashatóan inkább „kényszeredett” beszámolókat tartott, az ügy utólagos beismerésével, bocsánatkérésével pedig tulajdonképpen tisztességesen viselkedett, így továbbra is barátok maradnak. Az egykori „nemzet csótánya” azonban azt a véleményét sem rejtette véka alá, hogy szerinte nagyon sok múltbeli disznóság fog a közeljövőben kiderülni, amikor azok lepleződnek majd le, akik önként és örömmel daloltak. Vikidál Gyulát félig-meddig bűnbaknak tartja, az igazi bűnösöket viszont meg kell találni. Nagy Feró például nagyon kíváncsi arra a „Dobos” fedőnevű ügynökre, aki már korántsem jobbára evidenciákat, ismert tényeket jelentett a zenésztársadalomról, hanem kifejezetten ártó szándékú, rosszindulatú dolgokat.
Maga Vikidál egy televíziós műsorban – amelyben ismét bocsánatot kért mindazoktól, akiknek ártott – elmondta: a nyolcvanas évek elején először együttese feloszlatásával, később családjával zsarolták meg, így akarván rábírni az együttműködésre. A hatalom a „jóindulatért” cserébe találkozókat kért tőle. Önvallomásában arra is kitért, hogy soha nem írt alá semmit, egyetlen jelentést sem készített, azokat az a belügyes tiszt jegyzetelte le, akivel időről időre el kellett beszélgetnie. Leszögezte: mindezért nem is tudott ez idáig arról, hogy írásos anyagok is készültek a faggatózásokból. Vikidál Gyula úgy véli, a politikai maffia áldozatává lett, éppúgy használták, mint zenésztársait, ma pedig nevének sárba tiprása a cél. A Gábor Róbert főhadnaggyal való találkozók egyébként 1985-ben szűntek meg.
Mint ismeretes, az egykori zenész-informátorok ügye a múlt hónapban robbant ki, amikor a hajdani Corvina-dobos, Fonyódi Péter Beatkorszak a pártállamban című kötete megjelent. Fonyódi könyvének csak egy részlete foglalkozott a történeti hivatalban talált dokumentumokkal, ám a Magyar Narancs című hetilap kisvártatva kimerítő cikket jelentetett meg a témáról. A szerző levéltári kutatásai a jelek szerint egybecsengtek Fonyódi Péter könyvének egyes tartalmi elemeivel, ám egyértelmű utalás történt arra, hogy „Dalos” a Dinamit zenekar tagja volt. A körülírásokból név említése nélkül is gyakorlatilag nyilvánvalóvá vált, kire gondol az újságíró. Mint ismeretes, a zenésztársadalomban, miként a közvéleményben is, nagy port vert fel az ügy, s a muzsikusok maguk is keresték és találgatták az egykori „téglákat”. A hetilap által nyilvánosságra hozott konkrétumok alapján hamar Vikidálra terelődött a gyanú, de ő egészen mostanáig tagadta érintettségét. Elsőként Schuster Lóránt, a P. Mobil vezetője nevezte meg Koppány nagy hatású alakítóját, mivel az egyik publikált jelentésből kiderült, hogy a forrás sógora a P. Mobilban játszik. Márpedig a hatalom által igencsak utált zenekarban Vikidál Gyula volt a basszusgitáros sógora.
A könnyűzenei szakma tehát megbolydult, s igen-igen kíváncsiak arra, kit takarhat a már említett „Dobos” fedőnév, aki tendenciózusan rosszindulatú képet vetített társairól a kommunista elhárításnak. Azt is kutatják, ki volt a titokzatos „Dejkó”, akiről többen úgy sejtik, Arató András disc-jockey fedőneve lehetett. Talán a pártállami titkosszolgálatok mindent felügyelni és befolyásolni akaró hevületéről is sokat elárul, hogy még olyan, a belső elhárítás számára „komoly veszélyt jelentő” személyekről is jelentést adott le, mint a szerelem és a nyár örömeiről éneklő Szűcs Judith és Karda Beáta. A lemezlovas mindenesetre, bár cáfolta a vádakat, talányosan mégis elismerte, hogy ilyen összefüggésben szóba kerülhet a neve, hozzátéve, nincsen abban semmi, ha valaki húsz éve valamiben hitt, s ennek megfelelően cselekedett. A zenész-ügynök ügy kirobbanása óta eddig csak egyvalakiről derült ki egyébként a hírek szerint, hogy jelentéseket adott: a Piramis együttes vezetőjéről, Som Lajosról.
Felvetődik a kérdés, miért éppen Vikidál Gyula volt az első, akinek múltját vizsgálat alá vették? Hiszen a pop-rock szakma a szereplők szerint is nyilvánvalóan állandó titkosszolgálati figyelem alatt állt. Szörényi Levente, az Illés és a Fonográf együttes egykori emblematikus személyisége a napokban úgy nyilatkozott, nyilvánvalóan többen is rá voltak állítva a legkülönfélébb körökből, mivel a hatalom mindent tudni akart azokról, akik a fiatalokat „befolyásolják”. Amikor kézhez kapta a történeti hivatalban a róla készült, negyvenoldalas dokumentumot, nyomorúságos érzés fogta el. Azonnal ráismert arra az egyik informátorra, aki még az Illés zenekar előtti korból volt közeli ismerőse. Jövőre kötetet állítanak össze a hatvanadik születésnapjára, abban jelenteti meg a beszédes kordokumentumot.
Vikidál Gyula már régóta a baloldali szimpátiájú sajtó érdeklődésének homlokterében állt. Ha valaki figyelemmel kísérte például a Hit Gyülekezete lapjának, a Heteknek a publicisztikáit, visszatérő vendég volt „Koppány vezér”, de még az MSZP kerületi szervezeteinek honlapjain is kedvelt kipellengérezendő témául szolgált. A sajtóorgánumok érdeklődését, vitriolos tollú írásait legtöbbször azzal váltotta ki, hogy rendszeresen fellépett jobboldali rendezvényeken, ráadásul a két évvel ezelőtti választás idején s az azt követő időszakban is exponálta magát a konzervatív erők mellett. Feltehetőleg azért is volt nehezen megbocsátható jobboldali elhajlása, mivel a marxista–leninista frazeológia értelmében osztályárulónak minősülhetett. A tehetséges énekes ugyanis munkásként kezdte pályafutását.
Láthatatlan ügynöklista. Medgyessy Péter miniszterelnök tavalyelőtt nyáron ígéretet tett arra, hogy nyilvánosságra hozzák a pártállami titkosszolgálatok úgynevezett ügynöklistáit. Mint emlékezetes, az ígéretre azután került sor, hogy lapunk híradása nyomán kiderült: az MSZP-s kormányfő szigorúan titkos elhárítótisztként szolgálta a pártállami titkosszolgálatokat. A nemzetközi szinten is nagy port felverő lelepleződés utáni nagy ívű bejelentést azóta sem követték a tettek: az ügynöklisták máig titkosak, s kutathatóságuk csak részleges. Ez a súlyos körülmény nagyban előidézője annak a helyzetnek, hogy egyesek időről időre mazsolázhatnak a nevek között, ám az igazi főbűnösök kiléte a rendszerváltozás után másfél évtizeddel is homályba vész. Nemzetbiztonsági szakértők szerint az is különösen aggályos, hogy a régi állambiztonsági iratok nagy részének sorsa ismeretlen. Tudvalévő ugyanis, hogy a KGB-nek meg kellett küldeniük minden iratot a szovjet éra alatt, s az itthoni 1989– 90-es iratmegsemmisítések alapossága is megkérdőjelezhető, hiszen a dokumentumok több példányban készültek. Arról, hogy a NATO, illetve az Európai Unió számára komoly biztonsági kockázatot jelentenek azok a régi titkosszolgálati főnökök és beosztottak, esetleg politikailag zsarolható személyek, nemrég a Hamvas-intézet konferenciáján nyilatkoztak nemzetközi szakértők. Arról is kevés szó esik, hogy a titkosszolgálati lejárató, beszervező gépezetet az MSZMP legmagasabb vezetése működtette a szovjet összekötők segítségével. Az is ismeretes, hogy Horn Gyula volt és Medgyessy Péter jelenlegi miniszterelnök más MSZP-s vezetőkkel együtt fennakadt az átvilágítási rostán. Amiről viszont az európai uniós és parlamenti kampány lázában sokan elfelejtkeznek: az idén júniusban lejár az átvilágítási törvény hatálya, így a társadalmi számonkérés, a múlttal való szembenézés lehetősége ismét elvész, ha nem hosszabbítják meg a jogszabály mandátumát.
