Kostunica autonómiát követel

Területi autonómiát követel a szerb miniszterelnök Szerbiában, mégpedig nemzeti alapon. Aki nem él Szerbiában, talán nem is érzi, hogy egy ilyen mondat milyen szenzációnak számít, különösen a kisebbségeknek. Ilyen követelés ugyanis felelős belgrádi tisztségviselő szájából még soha nem hangzott el.

Sebestyén Imre
2004. 04. 16. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A kisebbségi vezetők korábbi, erre vonatkozó javaslatait vagy elutasították, vagy válaszra sem méltatták őket. Eközben azt erősítették, hogy a területi autonómia – a vajdasági magyar például – nem jó a kisebbségnek sem, hiszen gettóba zárja őket. Korábban egyenesen államellenes tettnek számított volna egy ilyen – „szeparatista, szecesszionista” – cél megfogalmazása.
Most pedig Vojiszlav Kostunica kormányfő, a köztársaság legmérvadóbb politikusa kijelentette, márpedig kell az etnikai területi autonómia, mivel a kisebbség fennmaradása szempontjából csak és kizárólag az autonómiának ez a formája az üdvös. Kostunica egyértelműen fogalmazott: az etnikai alapú területi autonómiát a szerbeknek követelte Koszovóban. Más közösséget nem említett, mintha az autonómia joga csak a szerbeket illetné meg. A területi autonómia a Koszovóban élő szerbek veszélyeztetettségére megoldást hozhat, vélik most Belgrádban. Az elképzelés támogatandó, még ha nem is nyerte meg a javaslat mögött hátsó szándékokat is sejtő nemzetközi közvélemény tetszését.
Ha Koszovót nem is lehet egy kalap alá venni a Vajdasággal, a két népcsoport – a koszovói szerbség és a vajdasági magyarság – között több szempontból is párhuzamot lehet vonni. Például mindkét közösség Szerbia tartományában él, kisebbségben. A szerbség Koszovóban a lakosságnak mintegy tíz százalékát teszi ki, a vajdasági magyarság aránya pedig a vegyes lakosságú – soknemzetiségű, de már szerb többségű – tartományban tizenhét százalék. De nemcsak arányszámban népesebb a magyarság. Mindkét nemzetrész a történelmi jogokra is hivatkozhat, amikor megfogalmazza autonómiaigényét. Mindkét kisebbség védelemre szorul, mindkettőt az asszimiláció, az elvándorlás tizedeli. A koszovói szerbségnél sem sokkal nagyobb a fogyás, mint a magyarok esetében. Ráadásul a szerbek gyakorlatilag nem hagyták el az országot, s újabb politikai helyzetben lehetővé válhat visszaköltözésük, ami a világgá futott magyarok esetében már nehezen képzelhető el.
A közvetlen veszélyeztetettséggel kapcsolatos összehasonlítások roppant kockázatosak és visszatetszőek lehetnek, s feleslegesek is, hiszen mindenkinek a maga sérelmei a legfájdalmasabbak. (Valamennyi sérelem sajnálatos, és okozója elítélendő.) Furcsa hasonlóság, hogy a magyar kisebbség azzal a szerb többséggel él együtt, amely tagjainak a magyarok sérelmére elkövetett tetteit éppen a kisebbségben élő szerbeket ért atrocitásokkal kellene összehasonlítani. Szerbia, miközben nemzetközi védelmet követel koszovói kisebbségének, s közben felkínálja biztonsági erőinek szerepvállalását is, nem védi meg hatékonyan a másik kisebbséget, pedig módjában állna, s még csak nem is kellene nemzetközi jóváhagyás ahhoz, hogy tűzoltásként begyűjtse a soviniszta kilengések elkövetőit, akik például telefirkálják a Vajdaságot „Halál a magyarokra!” graffitikkel, vagy rombolják a katolikus temetőket Újvidéktől Szabadkáig anélkül, hogy az elkövetőknek a haja szála is meggörbülne.
Koszovó különleges státusa miatt Belgrádnak az etnikai területi autonómiára vonatkozó javaslatához meg kell nyernie a nagyhatalmak támogatását. A Vajdaságban élő magyarok esetében ez könnyebben menne. Nem kell senkinek sem a jóváhagyása, a törvényhozás szabadon dönthetne. Nagyobb súlya lenne Belgrád szavának, ha már úgy fordulhatna a nemzetközi közösséghez, hogy csak azt követeli a koszovói szerbségnek, ami az ő jóvoltából már megadatott a legnagyobb vajdasági kisebbségnek.




Magyar elnökjelölt?

Valószínűleg saját elnökjelöltet indít a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) a június 13-i szerbiai elnökválasztáson – számolt be az újvidéki Magyar Szó című napilap. Várható, hogy a VMSZ vezetősége erről hamarosan határozatot hoz. Egyelőre még nem tudni, ki lesz a jelölt, Kasza József, a VMSZ elnöke azonban a lapnak nyilatkozva leszögezte: a tisztségre alkalmas személy a legnagyobb magyar párt vezető köreiből kerül ki. Arra a kérdésre, hogy milyen eredményre számít a VMSZ, Kasza elmondta: „Biztos, hogy az elnökválasztáson nem leszünk utolsók a szavazatok számát tekintve. Nem azért indítunk jelöltet, hogy megtudjuk, hány támogatónk van, hisz a legutóbbi köztársasági parlamenti választásokon kilencvenezer szavazatot kaptunk. Annak a döntésünknek, hogy önállóan indítunk elnökjelöltet, éppen az lehet az oka, hogy az eddigi sikertelen elnökválasztásokon támogatott szerb jelöltek sorra kijátszották elvárásainkat.”
Az újság megkérdezte Ágoston Andrástól, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) elnökétől, mi a véleménye a VMSZ külön elnökjelölt-állítási szándékáról. Ágoston András szerint ahogy minden párt, úgy a VMSZ is önállóan dönthet arról, hogy támogat-e egy már bejelentett elnökjelöltet, vagy saját maga állít önállóan valakit a soraiból. „Ez minden pártnak jogában áll, ebbe nem lehet beleszólni” – fogalmazott. Mint mondta, ha a VMSZ jelöltet állít, a VMDP azt tudomásul veszi. Ágoston pártja részéről még nem született döntés arra vonatkozóan, hogy kit támogatnak majd a június 13-i elnökválasztáson, viszont már korábban határoztak arról, hogy ha majd végleges lesz az elnökjelöltek névsora, akkor mérlegelni fogják ezt a kérdést. Választmányi döntés alapján határoznak arról, hogy kit támogatnak majd az elnökválasztáson.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.