Kudarcot vallott Kucsma mesterkedése

Az ukrán parlament nem szavazta meg Leonyid Kucsma államfő alkotmánymódosító kezdeményezését. Múlt hét közepén, a meglehetősen feszült, indulatos és személyeskedésektől sem mentes vitát követő voksoláson a Kucsmát támogató parlamenti többségnek, valamint a hozzájuk csatlakozó kommunistáknak és szocialistáknak mindössze hat szavazat hiányzott a háromnegyedes többséget jelentő háromszáz vokshoz, amire a politikai reformként emlegetett alkotmánymódosítás törvényesítéséhez szükség lett volna.

A két jobboldali frakció, a Mi Ukrajnánk és a Julia Timosenko Blokk tagjai hatalmas üdvrivalgással fogadták az eredményjelző táblán megjelent szavazási végeredményt. A képviselők egymást ölelgették, volt, aki örömtáncot lejtett, majd pedig a „Nem halt még meg Ukrajna” kezdetű nemzeti himnusz éneklésébe kezdtek. Viktor Juscsenko, a Mi Ukrajnánk tömörülés vezetője, két éve az ország legnépszerűbb politikusa hatalmas sikernek, a demokrácia első jelentős győzelmének, a parlamenti többség koordinátora, Sztepan Havris viszont a hatalom vereségének nevezte a történteket.
Az elnöki adminisztráció vezetőjének, Viktor Medvedcsuknak – aki egyben az Ukrajnai Egyesített Szociáldemokrata Párt elnöke is –, valamint Petro Szimonenko kommunista pártelnök nevével fémjelzett törvénytervezet vitája a frakciók vezetőinek felszólalásával kezdődött, majd gyakorlatilag a bal- és a jobboldal kölcsönös vádaskodásává, személyeskedésévé fajult. A jobboldal a kommunista rendszer bűneit, az üldöztetéseket, a milliók halálát okozó elnyomást és a mesterségesen előidézett nagy éhezéseket rótta fel, míg a kommunisták a németekkel lepaktált Ukrán Felszabadító Hadsereggel vállalt közösséget vetette többek között a jobboldal szemére. Magáról az alkotmánymódosításról, amelynek célját a parlamenti többség a hatalmi ágak jogkörei közötti egyensúly megteremtésében, a jobboldal pedig az oligarchák és a klánok hatalmának átmentésében fogalmazta meg, valójában csak mellékesen esett szó.
A későbbi vita során viszont már nagyot változott a helyzet. A mérleg nyelvét jelentő szocialisták ugyanis azzal álltak elő, hogy csak abban az esetben hajlandóak támogatni az alkotmánymódosítást, ha az az októberi elnökválasztás után lép életbe. Fokozta a többség nyugtalanságát az is, hogy az egyéni választókörzetekben mandátumot szerzett független képviselők egy csoportja is bejelentette, hogy a napokban elfogadott új, kizárólag pártlistás képviselő-választási törvény elleni tiltakozásul nem támogatják az alkotmánymódosítást. A parlamenti többséget ennek ellenére mégis megdöbbentette a szavazás végeredménye, hiszen egyáltalán nem számítottak arra, hogy a megfélemlítésekkel, megalkuvásokkal, zsarolásokkal, megvesztegetésekkel kísért alkotmánymódosítási kísérlet kudarccal végződik számukra. Az alkotmány szerint ugyanis a törvénytervezetet csak egy év elteltével lehet újra a parlament napirendjére tűzni, addig pedig lesz még egy elnökválasztás is.