Hosszú sorok kígyóztak egész nap a dél-afrikai választóhelyiségek előtt, hiszen bár a végeredmény nem volt kérdéses, az eseményt mégis mindvégig nagy érdeklődés övezte. A tegnapi immáron a harmadik demokratikus választás volt azóta, hogy a Nelson Mandela irányította Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) kivezette az országot az apartheid rendszerből. A párt népszerűségét azonban mi sem jelzi jobban, mint hogy a felmérések szerint az ANC a mandátumok háromnegyedének megszerzésében bízhatott. A párt így arra számított, hogy abban a két tartományban is elhódítja a győzelmet, ahol eddig az ellenzéki Inkatha Szabadság Párt (IFP) kormányzott, noha ennél kisebb arányú diadal is elég ahhoz, hogy az 1999-ben Mandela örökébe lépett Thabo Mbeki elnök második ötéves államfői mandátuma biztosított legyen.
Nem meglepő mindez, hiszen – mint azt az egyik helyszíni riportban megszólaló buszsofőr megfogalmazta – „csak az nem mondja azt, hogy a dolgok sokat javultak 1994 óta, aki nem szenvedett azelőtt”. Szenvedésből márpedig kijutott bőven, elég csak a feketékre legálisan vadászó titkos halálbrigádok garázdálkodásaira gondolni. Igaz, Pretória ma is olyan leküzdhetetlennek tűnő kihívásokkal néz szembe, mint az óriási méretű szegénység, a 40 százalékos (!) munkanélküliség, vagy az, hogy Dél-Afrikában él a legtöbb HIV-fertőzött. Mindez azonban nemhogy rontotta, inkább javította az ANC esélyeit, hiszen megfigyelők szerint az egykori felszabadító mozgalomból kialakult kormányzó párt olyan politikai tőkével rendelkezik, amellyel senki más Dél-Afrikában.
origo.hu
Hatalmas tűz lett egy bográcsozásból Debrecenben, több ember kórházba került
