Megőrzött mandátum

A magyar polgári demokrácia megteremtésében kiemelkedő szerepe volt az 1944 októberében megalakult Kereszténydemokrata Néppártnak. Az 1947-es kék cédulás választáson, bár a legnagyobb támogatást kapta, csalás miatt a kommunisták mögé, a második helyre szorult. A Magyar Kommunista Pártnak a szovjetek által megszállt országban végül is sikerült erőszakos eszközökkel a hatalmat magához ragadnia, aminek következtében a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőinek egy része négy évtizedes emigrációba kényszerült.
A KDNP 1989-ben újjászerveződött, s az első parlamenti ciklusban rendszerváltó pártként, a következő négy évben ellenzékként szerepelt. A párton belüli súlyos válság azonban kibuktatta a pártot a parlamentből. A most nyolcvanöt éves Keresztes Sándor és a nyolcvanéves Kovács K. Zoltán azon kevesek közé tartoznak, akik 1947-ben is a párt országgyűlési képviselői voltak és akik a rendszerváltás után újra talpra állították a pártot.
Keresztes Sándorral, aki jelenleg a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) tiszteletbeli elnöke és Kovács K. Zoltánnal, aki a KDNP elnökségi tagja, illetve a Barankovics István Alapítvány elnöke, a magyarországi kereszténydemokráciáról, annak gyökereiről és az elmúlt hatvan év viszontagságairól beszélgettünk.
Magyar Nemzet: Milyen előzményei voltak annak, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt meghatározó politikai erővé válhatott?
Keresztes Sándor: A harmincas években indultak el keresztény társadalmi mozgalmak szociális céllal, hogy a félfeudális Magyarországot megreformálják. A pápai szociális enciklikák, a keresztény társadalom bölcselete alapján először kidolgozták a tennivalókat, és elkezdték felkészíteni a magyar társadalmat. Húsz népfőiskolával létrejött a Katolikus Legényegyletek Országos Testülete (Kalot), megalakultak az egyházközségi munkásszakosztályok, majd a Magyar Dolgozók Országos Hivatásszervezete. A keresztény munkásfőiskolák szervezésében már én is részt vettem. Ezeknek a szellemi vezéregyénisége Kerkai Jenő jezsuita volt. Végül 1943 augusztusában Apor Vilmos püspök győri palotájában megalakult a Katolikus Szociális Népmozgalom Kerkai Jenő vezetésével. Egy új politikai mozgalom alapjait akartuk megteremteni.
Magyar Nemzet: Mindezt a háború közepette.

Kovács K. Zoltán: És a német megszállás közepette! Kovrig Béla neves társadalomtörténész és szociálpolitikus nevéhez fűződik ezeknek az erőknek az egyesítése, ami már az ellenálláshoz is kapcsolódik. 1944. július elején titokban összehívta a Katolikus Szociális Népmozgalom igazgatótanácsát és tagszervezetének legfontosabb vezetőit a Serédi Jusztinián hercegprímás által rendelkezésre bocsátott házban. Napközben tizenhat meghívott szakértő tanácskozott a katolikus szociális politika megteremtésének lehetőségeiről. Az éjjeli órákban Kovrig lakásán folytatódtak szűkebb körben a tárgyalások. Az igazgatótanács tagjain kívül csak gróf Pálffy József, Apor püspök unokaöccse és ifjabb Pallavicini őrgróf vettek részt. Ott elhatározták, hogy támogatni fogják az ellenállási mozgalmat, másrészt felkérik Apor Vilmos püspököt és Mindszenty József hercegprímást, hogy a kormányzót, Horthy Miklóst bírják rá a németekkel való szakításra.
Magyar nemzet: Mikor alakult meg pontosan a Kereszténydemokrata Néppárt?
Keresztes Sándor: 1944. október 13-án alakult meg. Az első elnöke gróf Pálffy József lett azért, mert nemcsak parlamenti képviselő volt, hanem részt vett a Magyar Frontban mint a katolikus ellenállás képviselője.
Kovács K. Zoltán: A közös ellenállási frontot bejelentő és csatlakozásra felszólító memorandumot – Felhívás Magyarország népéhez – a kispesti Kalot-nyomdában nyomták, költségeit Pálffy gróf fedezte, és a kiáltványt katolikus kispapok vitték szét az országban. A katolikus ellenállás elsőrendű feladatának a tömegek felvilágosítását tartotta, hogy ebben a válságban a keresztény erkölcsi norma milyen magatartásra kötelez.
Keresztes Sándor: Mielőtt a nyilasok letartóztattak volna, és a hírhedt Margit börtönbe kerültem kilencedmagammal, addig mentettük a zsidókat, a baloldali munkásvezetőket és azokat, akik veszélybe kerültek. Mivel a Belügyminisztérium közigazgatási osztályán dolgoztam, a névváltoztatáshoz papírokat tudtam adni, amit üresen, bélyegzővel együtt még Kolozsvárról hoztam magammal, ahol előzőleg a városi közigazgatásnál dolgoztam mint fogalmazó.
Magyar Nemzet: A kommunistákkal milyen volt a viszony?
Kovács K. Zoltán: A Magyar Frontban a kommunista Békepárttal való együttműködés fontos volt. De ebben az etikailag kényes kérdésben tanácsot kértek a közreműködők, s emiatt Kovrig felkereste Serédi hercegprímást, akinek a válasza így hangzott: „Ilyen körülmények között a katolikusoknak szabad a kommunistákkal együtt dolgozni, azonban mindig tiszteletben kell tartaniuk az isteni törvényeket.”
Keresztes Sándor: Ekkor mi már tudtuk, hogy Jaltán megegyeztek a nagyhatalmak, és szovjet érdekszférába fogunk kerülni. Ezért kellett a realitások talaján politizálnunk.
Magyar Nemzet: Aztán ennek persze ára lett, amikor a szovjetek úgymond felszabadították, megszállták Magyarországot. A Kereszténydemokrata Néppártot később felszalámizták.
Keresztes Sándor: Ehhez hosszabb út vezetett. Miután Pálffy gróf legitimista volt, Schlachta Margit szintén, emiatt a párt az adott körülmények miatt Barankovics Istvánt választotta meg főtitkárnak 1945 elején. A párt neve Demokrata Néppárt lett.
Magyar Nemzet: Miért hagyták el a keresztény jelzőt?
Keresztes Sándor: Azért, mert ezzel a szóval nem akartuk kompromittálni, nem akartuk nehéz helyzetbe hozni a keresztény egyházakat. Másrészt ezzel kívántuk megkülönböztetni magunkat a két világháború közötti álkeresztény politikától. Ekkor kerültünk először szembe Mindszenty Józseffel. Arra gondoltunk, hogy lojálisan tudomásul véve azt a nagyhatalmi döntést, miszerint szovjet érdekszférába kerültünk, azzal elérhetnénk azt a belső szabadságot, amivel a keresztény nemzeti vonalat képviselhetnénk. Mindszenty ezzel szemben az első közjogi méltóság szerepét akarta betölteni. Ő a közjogi és a közéleti egyház szerepét, struktúráját akarta megmenteni, mi pedig azt láttuk, hogy maximum a pasztorális, az igehirdető egyház működését tudjuk elérni az új körülmények között. S itt történt az ütközés a mi felfogásunk és a Mindszenty-koncepció között. Ennek szomorú következményei lettek. Rólunk az kezdett elterjedni, hogy mi nem képviseljük hitelesen a kereszténységet, a katolikusokat. A Pálffy- és a Schlachta-vonal viszont híven követte Mindszentyt. Mi pedig keresztény világnézeti pártot akartunk létrehozni, amely az emberi méltóságra, a szolidaritásra épül. Ezért sok mindent megtettünk. Az 1947. augusztus 31-ei választás előtt Budafokon Mezgár Lajos plébánossal rendeztünk egy eucharisztikus napot. Ennek az volt a célja, hogy kibékítsük a Mindszentyhez és a hozzánk tartozó híveket, s újra helyreállítsuk a keresztény politikai egységet. Óriási tömeg gyűlt össze Budafokon, ahol Mindszenty József és Badalik Bertalan, a Domonkos-rendi tartományfőnök tartotta az ünnepi szentmisét és prédikációt. A világiak közül Varga László ügyvéd, a Demokrata Néppárt parlamenti képviselője szólalt fel. Varga László az egyik oldalhoz sem volt elkötelezve. Ez jól sikerült. Azonban az ezt követő, az összefogásról szóló tárgyalás, amin részt vett a mi oldalunkról többek között Eckhardt Sándor is, kudarcba fulladt. Ugyanis Mindszenty ragaszkodott ahhoz, hogy a Demokrata Néppárt képviselői kötelezzék magukat, hogy követni fogják a püspöki kar utasításait. Ezeket a feltételeket Barankovics Istvánnal egyetértésben nem fogadtuk el. Meg kell jegyeznem, hogy nem minden egyházmegye értett egyet Mindszentyvel, és ezért a püspökök túlnyomó többsége támogatott bennünket. Igy indultunk el az 1947-es választásokon.
Magyar Nemzet: Amiben elsöprő győzelmet arattak, vagy mégsem?
Keresztes Sándor: Hatvanhét mandátumot szereztünk, tizenhat egész hat tized százalékot. A kommunisták azért győztek, mert csaltak. Ez volt a hírhedt kék cédulás választás, amivel a választási arányokat megváltoztatták. A második legnagyobb párt lettünk.
Magyar Nemzet: Képviselő lett Kovács K. Zoltán is.
Kovács K. Zoltán: Nem készültem politikusi pályára. 1947-ben a mosonmagyaróvári egyetemnek voltam az agrárdemonstrátora. Mivel ismert voltam mint a Nemzeti Parasztpárt járási titkára s mint ezüstkalászos tanfolyamvezető, felkértek, hogy a Demokrata Néppárt listájára feltehessenek, így lemondtam az egyetemi állásomról. Vállaltam a jelölést, és mandátumot szereztem. Huszonhárom évesen, a legfiatalabbként lettem a parlament korjegyzője. Olyan nemzetközileg ismert emberekkel kerültem egy pártba, mint Bálint Sándor, Eckhardt Sándor, Barankovics István és Mihelics Vid. Ez nagy élmény volt számomra, de találkoztam azzal a kitűnő gárdával is, amelyik a Kalotot, a Parasztszövetséget és a keresztény szociális mozgalmakat hozta létre. Az én feladatom az volt, hogy közreműködjek a párton belüli nagyon erős agrárlobbi szervezésében. A képviselőink fele vidéki ember volt.
Magyar Nemzet: Összesen mennyi időt töltött a parlamentben?
Kovács K. Zoltán: Tizennyolc hónapunk volt a parlamentben, két költségvetési vitában vettünk részt. A Demokrata Néppárt képviselői, programunknak megfelelően, nagyon keményen és határozottan védték az emberi jogokat. Főleg a vidék gazdasági és kulturális érdekeiért harcoltunk. De szembeszálltunk az egyházi iskolák államosításával is.
Magyar Nemzet: Nem volt reménytelen ez a küzdelem?
Kovács K. Zoltán: 1948 közepétől már nyilvánvalóvá vált, hogy a párt hetei meg vannak számlálva. A kisgazdapártot szétverték, és a kollaboránsok már a Baloldali Blokkba vitték a maradék pártot. Ekkor már egyesült a kommunista és Szociáldemokrata Néppárt. Ezt az időszakot a történetírás a fordulat évének nevezi. Alaptalan vádakkal, a mentelmi bizottság egyoldalú határozataival képviselőink nagy részét eltávolították a parlamentből. Keresztes Sándort, a képviselőcsoport titkárát is kizárták. Ahogyan szorult a hurok, úgy kellett képviselőink egy részének elmenekülnie az országból. Többek között Varga Lászlónak is 1948 őszén, aki igen kemény parlamenti munkát végzett a kommunistákkal szembeni felszólalásaival. Tizenegy országgyűlési képviselőnk kényszerült emigrációba. 1949 elején, Rákosi Mátyás és Barankovics István tárgyalásait követően pártunk arra a „meggyőződésre” jutott, hogy az üldöztetések és az életünk veszélyeztetése miatt feloszlatja önmagát. Barankovics, amikor februárban Bécsbe érkezett, bejelentette a Demokrata Néppárt feloszlatását azért, hogy az itthon maradt képviselőkről levegye a felelősséget. Néhány képviselőtársammal ekkor hagytam el én is az országot, azzal a naiv hittel, hogy ez a helyzet nem tarthat sokáig. Öt évet jósoltam arra, hogy összeomlik a rendszer, negyven év lett belőle.
Magyar Nemzet: Nyugaton folytatták a politizálást?
Kovács K. Zoltán: Igen. Ez a magyar kereszténydemokrácia négy évtizedes történetének nagyon jelentős időszaka volt. Az emigrációban itthon maradt társainknak a nevében, mandátumunk alapján nagyon erőteljesen képviseltük a különböző nyugat-európai kereszténydemokrata kongresszusokon a hazai érdekeket. Jeleztük, hogy a kommunista elnyomás mit jelent a gyakorlatban. A volt képviselőkből és a keresztényszociális mozgalmak vezetőrétegéből két egymással összedolgozó értelmiségi közösség alakult ki. Párizsi központtal működött a Magyar Keresztény Népmozgalom, valamint a Demokrata Néppárt észak-amerikai csoportja. Ez utóbbi részt vett a Szabad Európa Bizottság támogatásával létrehozott Közép-európai Kereszténydemokrata Unióban. A menekült lengyel, lett, litván, magyar és cseh kereszténydemokrata pártok vezetőivel létrejött unió első elnöke Közi Horváth József prelátus lett 1950-ben. 1958-tól őt követte Barankovics István. Újságokat alapítottunk, például a Katolikus Szemlét, amelyben cikkeinkkel, tanulmányainkkal ébren tartottuk a kereszténydemokrata értékeket. Az 1956 után elmenekülő kereszténydemokratákat is magunk közé fogadtuk, és 1958-ban egyesítettük a különböző keresztény szervezeteket, és megalakítottuk Münchenben a Magyar Kereszténydemokrata Uniót.
Magyar Nemzet: Zoltán Károly néven a Szabad Európa Rádió munkatársa lett.
Kovács K. Zoltán: Az alapításától, 1951-től elsősorban agrárműsorokat készítettem Bálint gazdával együtt. Harmincöt évig szerkesztője voltam a rádiónak, a Paraszt-népfőiskola volt a legismertebb műsorom. Tehát nagyon sikeres kereszténydemokrata politikát mondhatunk magunkénak ezzel a négy évtizedes emigrációval, mert képviseltük a kereszténydemokrácia érdekeit és az ország függetlenségének helyreállítását. Mondhatom, a Kereszténydemokrata Néppárt tovább élt az emigrációban.
Magyar Nemzet: Keresztes Sándor sorsa hogyan alakult 1949 után?
Keresztes Sándor: Klerikofasisztának bélyegeztek meg, pont engem, aki a nyilasok börtönében ült, és csak a véletlennek köszönheti az életét. 1944-es letartóztatásomkor büdös kommunista voltam. Nos, a kommunisták alatt, miután kizártak a parlamentből, másfél évig munkanélküli lettem. Aztán az Új Ember című laphoz kerültem, ahol fűtő, később pénzbeszedő lettem, karrierem csúcsát az jelentette, hogy kartonokat kezelhettem. 1956-ban, amikor Nagy Imre és Kádár beszéde elhangzott, hogy visszaállítják a többpártrendszert, Mihelics Viddel és Székely Imre Kálmánnal egy memorandumot adtunk be a kormánynak, hogy mint a legnagyobb ellenzéki párt képviselői újraindítjuk a Demokrata Néppártot. A szervezkedésre persze már nem volt időnk. A szovjet beavatkozás után mi aláírtuk az államminiszterként egyedül maradt Bibó István által megfogalmazott kibontakozási javaslatot. A párt újraindítása mellett ez lett aztán a másik nagy bűnünk 1956 után. 1957-ben internáltak, és évekig rendőri felügyelet alá kerültem.
Magyar Nemzet: 1989. szeptember 30-án ismét újjáalakult a Kereszténydemokrata Néppárt. A KDNP első elnöke Keresztes Sándor lett.
Keresztes Sándor: Itt, az otthonomban, Budafokon döntöttük el Ugrin Józseffel és a tizenkilenc év börtönt letöltött Mateovits Ferenccel, hogy újraindítjuk a pártot. A KDNP munkájába hamar bekapcsolódott a New Yorkból hazatért Varga László és a Münchenből visszajött Kovács K. Zoltán és a többi néppárti képviselő, akik itthon súlyos üldöztetésnek voltak kitéve.
Kovács K. Zoltán: A KDNP sikeresen indult a hazai belpolitikában, az első két választáson huszonkét képviselővel vett részt a parlament munkájában. Az Antall-kormány idején mint rendszerváltó párt, majd a Horn-kormány idején ellenzékben.
Magyar Nemzet: Mégis a párt az 1998-as választáson kibukott a parlamentből, jelentősége, befolyása csökkent.
Kovács K. Zoltán: A párt belső válságának oka, hogy az 1995-ben választott új elnökség nem volt hajlandó részt venni a polgári pártok szövetségének kialakításában. Ezért esett ki a párt a parlamentből. A Legfelsőbb Bíróság 2002 novemberében kimondta az ítéletet, miszerint a párt illegálisan működött, és döntése alapján visszaadta a párt újjáalakulásának lehetőségét az országos választmánynak. A jogaiban helyreállított KDNP dr. Varga Lászlót, az országgyűlés korelnökét, a DNP volt országgyűlési képviselőjét választotta elnökének. Ezzel helyreállt a Kereszténydemokrata Néppárt jogfolytonossága.
Magyar Nemzet: Mi az elképzelésük?
Kovács K. Zoltán: Önálló politikai pártként keressük a szövetséget a Fidesszel.