A szocialista vezetés büszke volt a családvédelmi intézkedéseire, nem tűrte a „destruktív” hangokat. A tendencia, a melldöngető szociális biztonság ellenére, már a létező szocializmus időszakában megfordult, s a rendszerváltás esztendejében a magyar népesség 20 ezer fővel megfogyatkozott. A tendencia azóta hol csökkenő, hol növekvő mértékben töretlenül folytatódott, így 2003-ban, a statisztikában természetesnek nevezett, a nemzet szempontjából természetellenes fogyás már 41 ezer fő volt. A KSH legújabb adatai szerint az idén január–februárban mért számok még rosszabb képet mutatnak. 0,4 százalékkal kevesebben születtek, de 4,6 százalékkal többen haltak meg, mint a tavalyi év hasonló időszakában. A népességcsökkenés mértéke 14 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit, ami döbbenetes és megrendítő „fejlődés”.
A polgári kormány, ahogy azt a szocialistáktól pontosan tudjuk, szociálisan érzéketlen volt, semmihez nem értett, így a demográfiához sem. Kétségtelen, a fogyatkozást nem tudták megállítani, de családtámogató ténykedésük hatására a csökkenés üteme lelassult. 2001 és 2002 között a „természetes” fogyás 2,8 százalék volt, a kormányváltás után ez az érték masszívan tíz százalék fölé emelkedett. Pedig mostanság a szociális érzékenység hivatásosai vannak hatalmon, akik a természetes szaporodást is a kisujjukból kirázzák. Amennyiben elismerjük ez irányú szakértelmüket, akkor a népességcsökkenést felgyorsító tetteik mögött valamely tudatos politikai elképzelést, nemzetellenes szándékot kell feltételeznünk.
A fogyatkozás rövid, közép-, hosszú távú következményeit csak sejtjük, teljes mélységében nem ismerjük. Szinte közhelyszerű, hogy a társadalom elöregszik, egyre kevesebb lesz az aktív dolgozó, egyre több az eltartott. Az aktívak és inaktívak aránya mai viszonyaink között is egészségtelen (négymillió aktívra jut hatmillió inaktív), néhány év múltán már súlyosan beteges lehet. Veszélybe kerülhet az idősek nyugdíja, a betegellátás, az alapfokú oktatás ingyenessége is. Tovább mélyülhet a gazdagok és a szegények közötti szakadék, egy idő után az államnak annyi adóbevétele sem lesz, amiből egy esélyegyenlőségi minisztériumot fenntarthatna. Cinikus hozzáállás, miszerint megoldódik a munkanélküliség problémája. Nem igaz, mert ahogy csökken a termelés, úgy csökken a fogyasztás is, következésképpen kevesebb termelőre, munkavállalóra lesz szükség. Modern, divatos, ám életveszélyes ostobaság az a közkeletű nézet, hogy amit meg nem született gyermekeinken megspórolunk, az a jólétünket növeli. A jövőnket éljük fel, ezzel az átmeneti és látszólagos gazdagsággal, s nemcsak úgy nagy általánosságban a nemzet jövőjét, hanem konkrétan a magunkét is.
Hozzátesszük, a szociálpolitikai intézkedések önmagukban nem jelentenek csodaszert. A gyes, a gyed, a különböző támogatások és kedvezmények még nem növelik kellő mértékben a gyermekvállalási kedvet. Nem segít a feminista agyrémek lehalkítása, a részletes szexuális felvilágosítás, az abortusz adminisztratív ígérete sem.
Előbb vissza kell állítani a család presztízsét, erkölcsi súlyát, az egyéni és a közösségi felelősség harmóniáját, meggyőzni az embereket, hogy a jövőnek van értelme és célja. Amíg ezt nem tapasztalják, nem érzik a potenciális anyák és apák, addig gyermekeket sem vállalnak. Amíg társadalmunk jelentős része reménytelennek, kilátástalannak véli saját helyzetét, addig a magyar gyermekek sem fognak megszületni. Addig ne álmodozzunk a magyarság jövőjéről.
origo.hu
A Hell közleményben reagált az energiaitalok korlátozására
