Párbajok

A Bolyaiakkal való megismerkedést Németh Lászlónak köszönhetem. Az író drámája, A két Bolyai (Básti Lajossal és Kálmán Györggyel a főszerepben) életre szóló élménnyel ajándékozott meg. Dávid Lajos A két Bolyai élete és munkássága című 1922-ben íródott és második kiadásként 1979-ben napvilágot látott könyve tovább mélyítette bennem a Bolyaiak iránti csodálatot. Ács Tibor most megjelent kutatási eredményeinek gyűjteményét olvasva – középpontban az ifjabb Bolyai hadmérnöki pályájával – végleg szívembe zártam a magyar föld e kivételes matematikai zsenijét. Bárha nem könnyű olvasmányt adott a kezembe a kiadó. Azzal ültem le a 632 oldalas könyvvel, hogy majd átlapozom, hiszen oly sok mindent tudok a két Bolyairól, aztán beleragadtam, mint parasztszekér a sáros földbe. S most ajánlhatom mindenkinek; a fiatalnak azért, hogy lelkesítse a pálya elején, „férfiú légy, erőssen állj!” (az apa tanácsolja a fiának), az öregnek meg azért, hogy igazolja a megtett utat.
Mennyi féltéssel és szeretettel indítja útjára Marosvásárhelyről Farkas a fiát Bécsbe, a cs. és kir. Mérnökakadémiára, amely a korabeli Európa egyik legnagyobb tudományos és kulturális létesítménye volt – s ahol János majd öt évet tölt (1818–1823), hogy aztán sűrű levélváltásuk annyi szép gondolat és tudományos dialógus forrása legyen. Közben megismerkedhetünk az akkori bécsi iskolarenddel, a tantárgyakkal (erődítéstan, építészet stb.), de mindennek az alfája és ómegája a matematika. A növendékek rangsorolása, egymásról alkotott kritikája feléleszti az alkotószellemet. S aztán, ahogy a kadétból alhadnagy (később, már az akadémia befejezése után főhadnagy, alszázados, mérnökkari másodszázados) lesz, párbajozik is. Ő a kihívó – erősen könnyen voltam sérthető, írja. Társai megcsodálják karjának erejét. A világhírű matematikus, Gauss véleménye is idekívánkozik: „Ezt a fiatal geométert, Bolyait elsőrangú lángésznek tartom.”
Az akadémia befejezése után, hadmérnöki pályafutása során korszakalkotó geometriai felfedezéseket tesz. Mérnöki szolgálatának állomásai: Temesvár, Arad, Lemberg, Olmütz. A karriernek azonban betegség vet véget. Félrokkant lesz, nyugállományba helyezik. Hazatér Marosvásárhelyre, de összekülönbözik apjával, és elköltözik. Viharos szerelmi viszonyából négy gyermek születik. Ez idő tájt veti papírra tudományos rendszerét a békéről és a háborúról, amely a TAN nevet viseli.
Gyönyörű fejezetet olvashatunk a könyvben – az 1848–49-es forradalom idején – Bolyai János hadügyi reflexióiról, erős magyar hadsereg talpra állításáról. Hazaszeretet, becsvágy, tehetség, mellette sok keserűség és csalódás árad a könyvből. Apa és fia haláluk után külön sírba kerültek, mígnem az 1911-es exhumálás során – az MTA költségén – közös sírba helyezték őket a marosvásárhelyi református temetőben. Amikor becsuktam a könyvet, János nagybeteg édesanyjának emelkedett hangú búcsúja jutott eszembe. Azt írta levelében: „Kedves Fiam! Lelkem kedves angyala. Isten Veled!”
(Ács Tibor: Bolyai János új arca – a hadmérnök. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2004. Ármegjelölés nélkül)