Parlamenti röplapszórók a demokráciáról

Diákcsíny, vagy komoly politikai provokáció? – vetődött fel sokakban a kérdés, amikor meglátták, hogy négy narancssárga trikóba öltözött fiú és lány iraki háborút ellenző transzparenst emel a magasba a parlamenti karzaton, s hasonló tartalmú röpcédulákat enged le a magasból a képviselők közé. A lapunknak nyilatkozó két fiatalembert, „Steve”-et és „Kenji”-t megkérdeztük, nem lettek-e hűtlenek választott szankszrit jelszavukhoz (ahimsa = ne árts), hiszen nem pusztán a demokráciát látják sérülni sokak a röplapos akcióval, de a házszabály várható módosításával számos polgártársuk is eleshet az ülésterem látogatásától. A válasz: számítottak arra, hogy a fellépés bizonyos szigorítást vonhat maga után a házszabályban. Ám úgy vélik, kétséges, mennyire van joguk azoknak a képviselőknek a demokratikus játékszabályok megsértésére hivatkozni, akik – mint ahogy a karzatról látták – jelentős részben olvasgatással, trécseléssel múlatták az időt. Ebben éppen annyi logika van, mint a nemzetközi agresszióban, az Irak ellen indított háborúban, hiszen saját munkahelyük „védelme” is hasonló indokok alapján történhet. Hangsúlyozták egyébként, hogy nevüket csupán azért nem teszik közzé, mert ezzel is demonstrálni akarják, hogy polgári engedetlenségi akciójuk nem a magamutogatás, a hírnév hajhászása jegyében történt. Egyetlen cél vezérelte őket, megmutatni az embereknek, hogy egy jó ügy érdekében kockáztatni is lehet, jobb az ilyen magatartás, mintha valaki csendben elégedetlenkedik a tévé előtt ülve a fotelben, s nincsen tisztában saját állampolgári felelősségével.
Arra a felvétésünkre, vajon nem túl naivak-e, hiszen egy ilyen magányos akcióval talán mégsem tudják a kormányzatot az Irakban állomásozó magyar katonák visszahívására bírni, leszögezték, a lavina is egyetlen kis hógolyóból indul, így a figyelemfelhívó gesztusok célja éppen az emberek felrázása, s az, hogy ráébredjenek: ha éppen olyan átlagemberek, mint ők, kiállnak egy ügy mellett, a társadalom egésze sikerrel hallathatja szavát. Lapunk kérdésére kétségbe vonták a kormányzati erők által hangoztatott közvélemény-kutatási adatok hitelességét. Mint kifejtették, szerintük egy éve nemhogy csökkent, de éppen hogy növekedett azoknak a száma, akik ellenzik az iraki magyar szerepvállalást. – Kíváncsiak vagyunk, hol végzi ez a cég, a Szonda Ipsos a felmérést, hiszen az emberek közt járva-kelve szinte egyetleneggyel sem beszéltünk, aki támogatta volna a magyar katonák kint tartózkodását. Cáfolták azt is, hogy holmi anarchista hevület hajtaná csoportjukat, és semmibe vennék a polgári demokráciát. Úgy fogalmaztak: a demokrácia nem arról szól, hogy négyévente elmegyünk szavazni, s utána bárgyún hozzájárulunk mindenhez, amihez a megválasztott hatalom hozzáfog. Ez a hozzáállás a nyugati demokráciákban ismeretlen.
Természetesen nem javasolják senkinek sem, hogy a szabályokat áthágva hasonló akciót kezdjenek, hiszen a polgári engedetlenségnek számos formája közismert. Ennek jegyében ők is részt vesznek a Humanista Párt szombati, engedélyezett tüntetésén, és mindenkit arra buzdítanak, menjen el a demonstrációra. – Mi vállaltuk az esetleges szabálysértés ódiumát, viszont így nagyobb figyelmet kapnak talán maguk az engedélyezett tüntetések is – mondta Steve. Azzal kapcsolatban, hogy az utóbbi egy-két évben a tüntetéseket gyakran nem engedélyezi a kormányzat, illetve a rendőrség „a forgalom aránytalan korlátozása miatt”, az Ahimsa aktivistái úgy vélekedtek, nem tartanak ilyen tiltástól. Ezért is fontosnak tartják azonban, hogy a társadalom széles rétegei felemeljék szavukat a demonstrációk mondvacsinált, nevetséges indokok alapján történő betiltása ellen, hiszen ha nem vállalnak szolidaritást a jogaikat gyakorolni kívánó szervezetek – még ha ellentétes nézeteket is vallanak több tekintetben –, könnyen ugyanolyan sorsra juthatnak.
– Nincsenek egyenlők és még egyenlőbbek, nem lehet akként szelektálni a társadalomban, hogy valaki a hatalom számára szimpatikus, avagy nem – fűzte hozzá Kenji.
A négy fiatalember most mindenesetre azt várhatja, hogy az ellenük indított közigazgatási eljárás mennyire lesz toleráns a nagy port felvert akció kapcsán. A fiatalemberek – mint mondták – bíznak abban, hogy a bíróság tekintetbe veszi: még ha szabálytalan eszközökkel is, ám mégis csupán alkotmányos alapjogaiknak kívántak érvényt szerezni. Éppen ezért a jövőben kizárólag legális eszközökben gondolkodnak.
Megkérdeztük az aktivistákat, nem érte-e őket olyan vád, hogy az MDF érdekeit képviselik, hiszen csak ez a parlamenti párt akarja a magyar alakulatokat visszahívni a tűzvonalból. Úgy válaszoltak: a felvetés eleve komolytalan, ám kétségtelen, egyesek mesélték nekik, hogy a röplapok aláhullásakor meglehetős zavar uralkodott a kisebbik ellenzéki párt padsoraiban, és sokan néztek egymásra kérdőn pár pillanatig.
Arra is kíváncsiak voltunk, szerintük miért jár a nemzetközi jog megsértésével az iraki katonai beavatkozás. Nem tűnhetne-e úgy, ha visszavonnák a magyar csapatokat, hogy Magyarország az adott szavát megmásítja? Az Ahimsa alapítóinak álláspontja az: senki sem vádolható köpönyegforgatással, aki – ha a katonai helyzet súlyosabbá válik – az új helyzethez igazítja lépéseit, több mint egy év után. Hozzátették: a magyar csapatokat humanitárius, szállítási célokra vezényelték Irakba, nem pedig fegyverszállításra, az eredeti határozat tehát már így is megkérdőjelezhető. Úgy vélik, az Irakban való katonai beavatkozás az ENSZ felhatalmazása nélkül kezdődött, márpedig a teljes körű konszenzus nélküli háborút agressziónak hívják a diplomáciában.