Provokáció

Serénykedik a Szonda Ipsos: gőzerővel készíti a felméréseket. Így is van ez rendjén, mondhatnánk: mi más volna a dolga kampány idején egy közvélemény-kutató cégnek, mint hogy az emberek választási hajlandóságát tudakolja. Csakhogy a kérdezőbiztosok a szokásos kíváncsiskodás után (elmennénk-e vasárnap szavazni, s ha igen, akkor kire?) azt is belebúgják a telefonba: no és mi az ön véleménye az abortuszról meg az egyházakról?
Az emberben ilyenkor megáll az ütő. Nem mintha egy szabad országban ne kérdezősködhetnének bármikor bármiről – legfeljebb a kérdezettek megtagadják a választ. A Szonda Ipsos pedig köztudomásúlag független cég – csupán Horn Gyula szokott néha olyasmit mondani a képernyőn, hogy „velünk van”, meg hogy „a miénk”. (Horn a törvényen kívülre tévedt Tóbiás József kampánytiszttől is elhatárolódott – míg Kovács László a töretlen bizalmáról biztosította őt is meg az ék alakban nyomuló Werbert is.) Egy független cégnek pedig akárki lehet a megbízója. Csakhogy még ki sem hűlt az Index tudósítása a szocialista csapatjáték eligazításáról, ahol a nagy Ron szó szerint a következőket mondta: „A kampánynak fontos eleme, hogy ezt sokkal egyszerűbben megfogalmazzuk. Ki lehetne-e a Fidesz ellen használni azt, hogy Orbán abortuszellenes kampányt hozna?” Majd a kórusban elharsogott igenlő válaszra: „Nem vagytok objektívek, és ezt a politikai propagandában jól ki lehet használni.”
Legyünk objektívek. A jelenleg hatályos abortusztörvényt az Orbán-kormány regnálása alatt fogadta el az Országgyűlés. A politikai jobboldal az élet védelmének a pártján áll, de e tekintetben sem mondható vaskalaposnak, sőt – például az egyházak álláspontjához képest – kifejezetten liberális. A gyászos demográfiai mutatók rendre összefüggést találnak a hazai abortuszgyakorlattal, ám ez a problémakör pillanatnyilag nem része a politikai közbeszédnek. Azaz eddig nem volt az. Fennáll azonban a gyanú, hogy azzá akarják tenni.
Véletlenek persze mindig vannak. Nyilván véletlen, hogy míg Ron Werber a Fidesz vonatkozásában egy hipotetikus abortusztörvény-szigorítással példálózik, a Szonda Ipsos éppen erről tudakozódik a választóktól. Nyilván véletlen az is, hogy pártja elvtelenül megvédi a szalonképtelen Vatikán-ellenes kirohanást produkáló Kósáné Kovács Magdát, ahelyett, hogy sürgősen levenné a listáról – miközben a Szonda Ipsos az egyházak felől érdeklődik az emberektől. További véletlen, hogy az abortuszkártyát a Fidesz ellen az egyházak belekeverése nélkül aligha volna érdemes kijátszani. Ennyi véletlen után viszont óhatatlanul arra gondol az ember: átlátszó kampánytematizálási kísérlet tanúi vagyunk, amihez talán épp most gyűjtik a telefonos kérdezőbiztosok a muníciót.
Nem vagytok objektívek, és ezt a politikai propagandában jól ki lehet használni – mondta a nagy ideológus, s csak remélni lehet, hogy ezt csupán saját aktivistáira, s nem általánosságban a magyar választókra értette. A feladat tehát adott: ha nem akarunk a werberi forgatókönyvnek engedelmeskedni, maradjunk higgadtak és objektívek. Legyen véleményünk az abortuszról és az egyházakról, de június tizenharmadikáig tartsuk meg magunknak – ne üljünk fel megosztó tematizálási provokációnak. Beszéljünk inkább a valóban égető társadalmi gondokról: az otthonteremtésről, a gazdák támogatásáról, az európai pénzekről meg arról, ki mindenkinek utalt titokzatos számlákon Kulcsár Attila. Miként létezik, hogy a statisztikai mutatók szárnyalnak, de mi az ellenkezőjét érezzük? Beszéljünk arról, amiről mi akarunk, s ne arról, amit figyelemelterelés gyanánt titokzatos műhelyek ránk akarnak erőltetni…