Sportos vonásokkal hódít a Seat egyterűje

A Seat gondosan felépített márkaoffenzívájának újabb lépése, az Altea olyan autó, amely kedvező fogadtatása esetén nagymértékben növelheti a márka presztízsét és ismertségét, ugyanakkor az elismeréssel járó vaskos bankókötegeket is tömködhet a spanyolok kasszájába. Nem csoda hát, hogy az Altea éppen ott indul harcba, ahol a legnagyobb az esélye: az eddig soha nem látott népszerűségnek örvendő, praktikus egyterűek között. Az már csak ráadás, hogy az Altea még jól is néz ki.
S ha már az autó külleménél tartunk, fejet kell hajtanunk Walter da Silva olasz formatervező tehetsége előtt, aki újabb látványos masinával rukkolt elő. Semmi kétség: az Altea az egyterűek Ferrarija. Anynyira remekül mutat, hogy biztosan szép számmal lesznek olyanok, akik pusztán a lenyűgöző formaterv miatt választják majd ezt az autót a szürkébb, unalmasabb vetélytársak helyett. S ha már a dizájn minőségénél és fontosságánál tartunk, képzeletben vessük is össze az Alteát a Volkswagen Tourannal. Azért ezzel a modellel, mert műszaki értelemben a két kocsi szoros rokonságban áll ugyan egymással, de az eltérő formai megközelítés, a dizájnerek gyökeresen más hozzáállása teljesen eltérő hangulatú kocsikat hívott életre. S bár nem tisztünk ízléseket rangsorolni, mégis úgy érezzük, hogy az Altea lelkesítő megjelenése, fiatalos dinamizmusa valószínűleg több vevőnek tetszik majd, mint a Touran szögletes célszerűsége.
A célszerűségről pedig azonnal az juthat eszünkbe, hogy az Altea – minden sportos vonása ellenére – igazából egyterű. Legalább is erre enged következtetni a Seat által kreált újabb kategória, az MSV. Az M jelentése multi, az S a sportot takarja, a V pedig az angol vehicle (magyarul jármű) megfelelője. Legkevésbé a multi szó illik a kocsihoz: bár az Altea a gyár szerint a többfunkciós buszlimuzinok között startol, úgy gondoljuk, hogy sokkal inkább emelt vonalvezetésű, ötüléses kombi.
Hogy miért? Elsősorban azért, mert sem az ülések száma, sem pedig azok variálhatósága nem kínál többet egy hagyományos kombinál. Az Opel Zafira, Renault Grand Scénic, VW Touran, Fiat Multipla, Honda Stream ötös fogat bármelyik tagja (azaz a soküléses kompakt egyterűek) is sokkal többet nyújt a belső tér tágassága, az ülésrendszer variálhatósága és a belső tér átformálhatósága terén. A Seat belső építészei azonban minden bizonynyal föltették maguknak a kérdést: szükség van erre egyáltalán? Nyilván úgy gondolták, hogy nincs, ezért az Altea simán ötüléses, a hátsó ülések nem tologathatók előre-hátra, s nem szerelhetők ki a kocsiból. Egyszerűen elfektethetők, ha nagyobb csomagtartót akarunk, és kevesebb utast viszünk. Az Altea tehát sokkal inkább olyan ötüléses kombi, amelynek dizájnjában és kialakításában szép számmal találhatunk egyterűs elemeket. Például a szélvédőben szinte törés nélkül folytatódó motorháztetőt, a magasan ívelő tetővonalat és a meredeken lecsapott hátsó ajtót. Az üléshelyzet szintén kissé egyterűs, hiszen az Alteában magasabban ülünk, mint egy hagyományos kocsiban, ám alacsonyabban, mint a buszlimuzinokban.
A beltér tágassága megfelelő. Ha azonban a sportos felszereltségi szintek közül választ majd a vevő, akkor készüljön föl rá, hogy az ülések kagylósított kialakítása miatt hátul a középső ülés nem teljes értékű. A csomagtartó alaphelyzetben is kellően tágas (több mint 400 literes), a padló alatt lapos rekesz lapul, a kalaptartó alatt pedig praktikus hálót találhatunk. A hátsó ülések ledöntése sem bonyolult feladat: a támla előrehajtásakor az ülőlap is előrecsúszik kissé, így teljesen sík padlót kapunk a két elő ülés mögött. S bár a tervezők több mint két tucat kisebb-nagyobb tárolóhelyet alakítottak ki az utastérben, az Altea nem tartozik a legsokoldalúbban használható kocsik közé.
Az Altea műszerezettsége a Seat tradíciói szerint izzó vörös – nem biztos, hogy egy-egy hosszabb éjszakai menet alkalmával ez a legpihentetőbb árnyalat a vezető szemének, de vitathatatlanul látványos. A VW-konszern platformstratégiájából következik, hogy az egyéni megjelenésű Altea is olyan motorokkal fut, mint a konszern sok egyéb modellje. A sort az 1,6 literes FSI benzines nyitja (102 lóerő), a kisebb dízel 1,9 literes és 105 lóerős. Az alapmotortól a rugalmasság és a lendületesség távol áll, ám nyilván kedvező lesz az ára és a fogyasztása. A nyomatékos dízel viszont már fenntartás nélkül ajánlható. A két másik gép sokkal jobb: a 150 lóerős FSI, illetve a szintén kétliteres, 140 lóerős TDI. A nagyobb FSI-vel valóban sportos az Altea, de a fogyasztás ezzel a géppel nem tartható tíz liter alatt. Így a 140 lóerős TDI a nyerő, amely gyors, rugalmas, ugyanakkor csöndes és takarékos. Váltók terén is remek a kínálat. A két kisebb gép hagyományos, ötfokozatú kézi váltót kap, a 2.0 FSI-hez hatfokozatú (felárért Tiptronic automatikus kivitelben is) jár. Az igazi aduász e téren is a 2.0 TDI kezében van a DSG váltóval. Ennél valójában két háromfokozatú váltómű kombinációjáról és két kuplungról van szó. Ha például hármasban gyorsítunk, és a fordulatszám magas, a második kuplung már kezdi kapcsolni a negyediket. S ha a kar pöccintésével valóban váltunk is, a kapcsolás az „előmelegített” fokozatnak köszönhetően gyors. A DSG váltó így üzemanyagot takarít meg, s a vezető is szereti, mert sem nyomatékban, sem gyorsulásban nincs olyan esés, mint a hagyományos váltó esetében.
Az Altea első próbaútján nagyon jó benyomást tett ránk. A spanyol kompakt érett, kiforrott modell, merészen meghúzott vonalakkal, ügyes megoldásokkal és gazdag műszaki tartalommal. A magyar importőrnek ehhez már csak egy dolgot kell hozzátennie: a kedvező árat.